Váratlan Érzelem /Jortini ff.

8.rész/Kételkedés

/Martina Szemszögéből/

-Baszki Ruggero mos mit csináljunk?-hallottam a hangján,hogy ideges. Még sosem volt ideges..mondjuk csak 2 naja van nálunk szóval érthető.

-Honnan tudjam,Jorge! Te mentél el a csajjal mindent hátra hagyva. Ez most a te gondod!

-Egy,csak az egyik barátnőjéhez vittem és kettő,ne feledd hogyha én bukok te is velem együtt..-milyen bukás? Vajon miről beszélhetnek?

-Vigyük a kórházba!-utasított Ruggero

-Te hülye vagy? Ha a szülei megtudják nekünk annyi. Nem hibázhatunk,ne feledd a tervünket.- mégis milyen tervről van szó? Mit akarnak ők a családommal?

Ekkor nem bírtam tovább..hirtelen minden kivilágosodott előttem. A nappaliban vagyok,az időt elnézve mégcsak hajnali 5-6 órát írhatunk,hiszen már a nap épphogy csak felkellt. A két fiú még mindíg vitatkozik egymással,néha itt-ott egy káromkodás is elhagyja a szájukat.

Próbáltam megszólalni,de esélytelen volt,egy hang sem jött ki a torkomból. Minden erőmmel azon voltam,hogy megszólaljak,vagy esetleg felülljek. A testem ezt egyeltalán nem akarta,így ismét ugyanúgy kötöttem ki. A nappali kanapén,sajogó fejjel és hallgattam ahogy a fiúk vitatkoznak.

Nem így képzeltem el az első másnaposságot..

/Jorge/

-A kamerák mindent felvesznek Jorge,légy óvatos!-suttogja nemem Ruggero! Ó basszameg a kamerák! Ezt minden egyes alkalommal elfelejtem.

A szemem sarkából figyeltem ahogy a kis Martina pihent. Nagyon édes volt,viszont nem annyira hogy kihasználjam. Sokszor undorító embernek tartom magam,de ez vagyok én. Jorge Blanco!

Vagyis csak aludt hiszen,már tág szemekkel figyelte,ahogy vitatkozunk Ruggeroval.

Remélem,nem hallott és semmit és most kellt csak fel,mert különben akkor mindennek vége.

-Martina jól vagy?-siettem oda hozzá,majd leguggoltam mellé. Az egyik kósza tincset,a füle mögé türtem,hogy láthassam azt a szép barna szempárt.

-Mi történt velem?-kérdezte alig hallhatóan,de minden szavát értettem.

-Egy buliban voltál,és egy fiú elakart rabolni..-kezdtem mesélni.

-Igen arra én is emlékszem!-egy pillantra elcsuklott a hangja.

-És a barátnőd felhívott,mert látta ahogy betuszkolnak a kocsiba..-folytattam tovább,de már felesleges volt. Martina arcát könnyek lepték el.

-Ezután mi történt?-kérdezgetett tovább. Ruggero ez idő alatt elment egy csomag zsebkendőért,amit Martinának adott.-köszönöm!

-Csak megzúzodott a karod,semmi több. Pár helyen karcolások,illetve lila foltok vannak. Pár napig még feküdnöd kell,de utánna minden olyan lesz mint régen.-mosolyogtam rá bíztatóan.

-Rendben,kérhetnék egy pohár vizet?

-Hozom!-mondta Ruggero,és kiszaladt az említett italért. Némán ültünk egymás mellett,vártuk hogy Ruggero mihamarabb jöjjön.-meghoztam!-kiáltotta Ruggero,végül átnyújtotta Martinának. A lány megköszönte,majd szép lassan megitta az innivalót.

-Ideje lenne pihenned,nem sokat aludtál.

-Igaz,meglehet! Köszönök mindent nektek!-halvány mosoly terült végig az arcán,majd elnyomta az álom.

🔥🔥🔥

-Végeztél?

-Már régóta!

-És mit akarsz?

-Hogy érted?

-Hogyan tovább? Mi lesz a lánnyal. Már nincs sok időnk!

-Tudom,de a terv nagyon is egyszerű. Én elfogom csábítani a lányt,hogy aztán teljes mértékben megbízzon bennem,így elárulja merre van az arany nyaklánc.-felvázoltam neki a tervet.

-És én? Nekem semmi feladatom nincs? Miért a tiéd a csaj?-felháborodott Ruggero. Szerintem,inkább szívességet teszek neki azzal,hogy kevesebb munkát adok. Viszont ilyen Ruggero,és ilyen is marad. Ez semmin se változtat.

-Neked az a feladatod,hogy szüleivel minél jobb kapcsolatot ápoljál,hogy megkedveljenek. Meg amúgy is..eléggé makacs a csaj és nehéz meg győzni,de én szeretem a kihívásokat.-elvigyorodtam egy pillanatra.

-Rendben és ma mi lesz? Mit csinálunk. -megfogott a kérdés,hiszen a lány most jelenleg alszik,és fogytán az időnk cselekednünk kell!

Hirtelen egy csipogó hang zavarta meg a gondolatmenetem.

Egy sms-em jött

-Ki az aki nem hagy békén reggel 7-kor?

-Az apám..