Fools (Jungkook fanfiction) BEFEJEZETT

Prológus

-Jungkook! - ordítottam el magam idegesen, ahogy a teljesen átázott fehér pólómat néztem.
-Igen Jagi? - robogott be a szobámba és meg is állt előttem.
-Ha nem fejezed be ezt a gyerekes marhaságot, akkor nek fogok jót állni magamért - szinte forrongtam dühömben.
-Gyakrabban kellene ilyesmit csinálnom - vigyorodott el és látványosan bámulni kezdte a melleimet, amik a már majdnem áttetsző pólóban hibátlanul láthatóak voltak.

Egy sóhaj kíséretében kiléptem az ajtón kezembe kapva a száraz ruháimat. Megváltozott. Amióta összeköltöztünk a fiúkkal, azóta vagy kellek neki, vagy nem. Teljesen eltűnt az a Jungkook, aki a koncerten szerelmet vallott nekem. Hiába próbáltam vele megbeszélni viselkedésének okát, mindig kinevetett és azt mondta, hogy csak képzelődök.
-Jó reggelt Lisa - mosolygott rám kedvesen Taehyung miközben elhaladtunk egymás mellett - Veled meg mi történt?
-Kook és a vizes lufijai - morogtam el nem létező bajuszom alatt és tovább mentem.
Magamra zártam a fürdőszoba ajtaját és a hideg csempére ülve kezdtem el gondolkodni az elmúlt egy év eseményein. Bang PD-nim tanácsára a debütálásom után összeköltöztem a fiúkkal egy közös dormba. A rengeteg munka, külön órák és az előrehozott érettségi miatt szinte egyáltalán nem láttam a szüleimet, sem Ma Rint. Nem jártunk együtt tanórákra, nem beszélgettünk és csak akkor találkoztunk, ha Taehyunghoz jött.
Lassú, szinte már gépies mozdulatokkal vettem magamra száraz ruháimat és fáradtan pislogva mentem le a konyhába valamiféle étel után kutatva. A fél hűtőt feltúrtam, amíg végre találtam valami ehetőt. A tegnap esti vacsora maradékaival ültem le a konyhapult előtti egyik székre és kényelmes tempóban kezdtem azt elfogyasztani.
-Hello - dörgölte meg álmosan a szemeit Jimin, ahogy kitotyogott a Hoseokkal közös szobájukból.
-Szia. Hogy aludtál? - kérdeztem meg tőle, ugyanis tudom, hogy mennyire szereti, ha törődnek vele.
-Szörnyen - nyammogott néhányat álmosan és elővette a reggeli tejét - Megint véresre vakartam a nyakam.
-Mik ezek a finom illatok? - hümmögött néhányat mögém lépve Namjoon.
-Ez a tegnap esti maradék, mert lusta vagyok főzni - vigyorodtam el gúnyosan - Eljösztök a ma esti koncertemre?
-Én biztos - nyomott egy puszit az arcomra a bátyám, Jin.
-Hányra kell ott legyél a cégnél? - borzolta össze játékosan a hajam Yoongi.
-Fél tizenegyre. Egyeztetnem kell a háttértáncosokkal - mosolyodtam el halványan.
-Megint veszekedtetek a maknaeval? - jött a következő kérdés Hoseoktól - Nemrég kiabálást hallottam.
-Nem. Csak egy picit megvicceltem. Igaz Lis? - ölelte át hátulról a derekam az emlegetett szamár.
-Igaz - ráztam meg a fejem és székemet hátratolva visszaindultam a szobámba.
-Jagi! - futott utánam Kook - Nem is kapom meg a reggeli csókomat?
-Szerinted megérdemled a reggeli kis akciód után? - húztam fel az orromat sértetten.
-Jaj na! Tényleg csak egy viccnek szántam - tűrte a fülem mögé az egyik elszabadult tincsemet.
-Nem szeretem a vicceidet - fortyogtam tovább, holott valójában már a legkevésbé sem voltam dühös.
-Ne haragudj! Tudod, hogy milyen vagyok - fúrta bele arcát a nyakhajlatomba.
Nem mondtam neki semmit, ugyanis nem volt szükségünk szavakra. Beletúrtam a tarkójánál szépen igazított, rövid hajszálakba, és magamhoz szorítottam amennyire csak tudtam. Egyre ritkábban van lehetőségünk ilyen romantikus pillanatokkal gazdagítani emlékeink tárházát, így minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy együtt lehessünk, márha azt ő is akarja.
-Miért vagy velem ilyen furcsa mostanában? - tértem rá aggodalmam tárgyára.
-Nem igazán akartam neked elmondani, mert így is elég nehéz neked - fújta ki szaggatottan benntartott levegőjét - A húgom elszökött, a spórolt pénzéből és a nyereményből elutazott Amerikába, hogy valóra válthassa az álmait. A szüleim szerint én vagyok a hibás.
-Dehát nem te tehetsz arról, hogy a szüleid elképzelései nem egyeznek a tieitekkel - húztam el a számat.
-Ezt ne nekem mondd, hanem inkább nekik - fogta Jungkook két keze közé az arcomat.
-Én velük is beszélek, ha szükséges - mosolygtam rá bíztatóan és egy apró puszit nyomtam ajkaira - Hívjuk fel őket videóhívásban.
-Most? - hangja hitetlenül és kissé zavarodottan csengett.
-Mire várjunk? Még van két órám az indulásig - kezdtem el húzni a szóbám fele.
Ellenkezésnek a lehető legkisebb jelét sem adta. Úgy követett, ahogyan a hűséges háziállatok szokták a gazdáikat. Kissé bizonytalanul kulcsolta össze ujjainkat. Lehetséges, hogy Jungkook fél a szülei véleményétől? Beléptem az ajtón és leültettem az ágyamra, majd laptopomat magamhoz véve telepedtem le én is. Legnagyobb meglepetésemre azonnal elérhetők voltak. Szegény Kooknak annyira remegtek a kezei, hogy az már nekem esett rosszul.
-Ennyire félsz? - cirógattam meg lágyan az arcát.
-El sem tudom mondani, hogy mennyire - sóhajtott fel fáradtan.
Megnyugtatás képpen, hogy érezhesse a közelségemet az ölébe ültem, és óvatos mozdulatokkal simogatni kezdtem a combját, míg ő hátulról átölelte a derekam. Így vártuk, hogy a szülei fogadják a hívást. Alig néhány másodperc elteltével meg is jelent egy lehetetlenül gyönyörű és fiatalos nő arca a képernyőn. Biztos, hogy már elmúlt negyven éves, mégsem tűnt harmicnál idősebbnek. Lágy, cseppet sem feltűnő vagy kihívó sminket viselt, ami hibátlanul kiemelte mandulavágású, fekete szemeit. Nagyon hasonlított Jungkookra, így nem igazán véletlen, hogy úgy éreztem magam őt figyelve, mint egy krumpli.
-Szia anya - köszönt barátom, és éreztem, hogy egy picit jobban magához szorít.
-Jó reggelt kívánok Mrs. Jeon - mosolyodtam el lágyan.
-Ki ez a lány kisfiam? - azta, gyorsan a lényegre tért.
-Ő itt a barátnőm, Elisabeth Catarina Smith - mutatott be a mögöttem ülő egyetlen fölösleges szó nélkül.
-Milyen nemzetiségű vagy Elisabeth? - döntötte kissé oldalra a fejét, és cseppet sem palástolva ellenszenvét mért végig megvetően.
-Édesanyám amerikai, édesapám pedig koreai, így én koreai származású vagyok - adtam ezúttal én a választ.
-És mivel foglalkoznak? - milyen kíváncsi.
-Anyukám ápolónő, apukám pedig könyvelő.
-Te dolgozol? - ahogy észrevettem összepréselte ajkait, szóval lehetséges, hogy valami nem nyerte el a tetszését.
-Igen asszonyom. Idol vagyok - ahogy kimondtam, szinte rögtön egy undorodó grimaszt vágott.
-Szó sem lehet róla, hogy az én fiam egy ilyen lánnyal legyen együtt - szűrte fogai között idegesen.
-De anya! - csattant fel hirtelen Jungkook - Ez az én életem, az én karrierem, az én álmaim és az én szerelmem.
A szülői utasítással nem lehet vitatkozni. Ha Kook édesanyja nem akarja, akkor nem lesz semmi.
-Hagyd szívem! - fogtam meg a hasam előtt összekulcsolt kezeit.
-Dehogy hagyom! Elegem van abból, hogy semmivel sem vagytok elégedettek. Én szeretem Lisat és nem fogok tágítani mellőle - fújtatta a már teljesen felbőszült srác, és éreztem, hogy immáron a dühtől remeg.
-Azt mondtam, hogy hagyd! - szóltam rá ezúttal eréjesebben.
-És még hisztis is. Gratulálok fiam
Az ízlésedet is dobhatod a kukába a tökéletes orvosi karriered mellé - Mrs. Jeon mondandója szinte már csöpögött a gúnytól így már végképp nem bírtam ki, hogy ne pofázzak be.
-Elnézést asszonyom. Nem szeretném megsérteni, de szerintem hagynia kellene, hogy a gyerekei a saját döntéseik szerint éljenek - kezdtem bele a magyarázásba - Már mindketten nagykorúak, talpraesettek, akik az álmaiknak élnek. És ennél szebb dolog nincs a világon. Nem tarthatja őket míg a világ pórázon. A szabadság megfizethetetlen kincs, amit elvenni még a szülőnek sincs joga. Támogatniuk kellene őket ahhelyett, hogy mindent elvesznek tőlük. Jungkook - szorítottam meg egy picit az említett kezét - olyan dolgokat vitt véghez, amiket csak nagyon kevesen. Egy világhírű idol lett, aki minden tőle telhetőt megtesz a bandája, a cége és a családja érdekében. Kérem! - hajtottam le a fejem - Segítsék őt mindenben és legyenek vele!
-Tetszik az elszántságod - jelent meg egy férfi arca is a képernyőn, aki a megtévesztésig hasonlított Jungkookra - És igaza is van. Engednünk kellene, hogy a saját életét élje.
-Dehát nézz csak rá! Még gyerek - fújtatta idegesen az édesanya.
-Drágám! Jungkook már felnőtt. Huszonegy éves lett. Viszont szerintem ezt mi megvitassuk később. Munkába kell mennem - kezdett bele a búcsúzkodásba Mr. Jeon - Szép napot fiatalok.
-Önöknek is - integettem egyet.
-Sziasztok - köszönt el Kook is, majd elsötétült a képernyő.
Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el ajkaimat, ahogy feltápászkodtam Jungkook öléből. Szerintem ennek itt még nem lesz vége. Valamiért úgy érzem, hogy Mrs. Jeon nem igazán szívlel engem. Természetesen azonnal azon kezdtem el gondolkozni, hogy mi lehet velem a baj. Talán a vörös hajam? Esetleg a magasságom? Vagy akár a foglalkozásom? Vagy netán a szüleim származási helyei? Annyira próbálkoztam, hogy jó legyen az első benyomásom, errefel pont az ellenkezője történik.
-Fölösleges azon rágódnod, hogy nem tetszettél anyának. Mindenkivel így viselkedik. Legalábbis amióta nagyi meghalt - túrt bele a hajába feszülten.
-Akarsz róla beszélni? - léptem elé egy kissé feszülten.
-Nem - adta meg számomra a felettébb pontos választ - Egyedül akarok lenni. Találkozunk este a koncerten.
Lustán meglengette kezért és egy integetés szerűt intézett felém mielőtt kilépett volna az ajtón. Megint ezt csinálja. Se egy szeretlek, se egy csók, de még csak egy apró puszi, vagy érintés sem fért neki bele. Néha mintha csak egy púp lennék a hátán, amitől szabadulni szeretne. Kissé keserű ábrázattal lepillantottam órámra, ami azt jelezte, hogy ideje indulni a Big Hithez. Talán ma más lesz.