Fools (Jungkook fanfiction) BEFEJEZETT

Epilógus

Két évvel később

Az idő olyan gyorsan telt, hogy azt szinte felfogni is alig bírtuk. Mire észbe kaptunk addigra már a BTS hosszú évek felfele ívelő teljesítménye után a visszavonulást kezdte el fontolgatni és egy hosszabb szünetet vettek ki. Azonban szerencsére meggondolták magukat a rajongókra és a vállaltra való tekintettel, így a nyerési szériájukat folytatva adták ki az újabb és újabb albumokat, egyre nagyobb rekordokat döntöttek meg és ahogy korábban Yoongi megjósolta a Grammyt is bezsebelték. Az összes tag élte a saját életét, de külön kis történeteik szálai mind valahol összekapcsolódtak.
-Hogy érzed magad? – telepedett le mellém a kanapéra Jimin amikor észrevette, hogy a TV-ben valami agyament, japán műsort bámulok teljesen meredten.
-Megvagyok, köszönöm – mosolyogtam rá annyira kedvesen amennyire csak tudtam – Mi a helyzet veled és JiJi-vel?
-Minden rendben van – íriszei eltűntek ahogy ajkait felfele görbítette és szinte láttam ahogy fejében a romantikusabbnál romantikusabb képek elkezdenek pörögni – Késő délután meg is fog látogatni minket.
-De jó! Úgyis rég találkoztam már vele – simogattam meg a mellettem ülő karját.
Ha az emlékezetem nem csal akkor nagyjából egy éve jöhetett össze Jimin egy Ji Yun Seo nevű lánnyal, aki első látásra nem igazán volt a számomra szimpatikus. Tény, hogy igazán tündéri teremtés az őzikeszemeivel, a hatalmas, fekete keretes szemüvegével, állandóan tökéletes sminkjével, rakoncátlanul göndörödő fekete tincseivel és az alacsony termetével, számomra túlságosan is csendes és magába forduló típus volt. A véleményem akkor változott meg róla, amikor egy kisebb buli alkalmával lehetőségem volt közelebbről is megismerni. Kislányos és ártatlan külseje ellenére egy igazán szókimondó, pimasz, mégis jószívű és aranyos lány állt akkor előttem, ezután pedig már kérni sem kellett tőlünk, hogy jóban legyünk.
-Mit ünneplünk? – nézett fel Jimin az éppen betoppanó bátyámra, aki jónéhány üveg bort és sojut helyezett rá az előttünk lévő asztalra.
-Namjoon vetette meg velem ezeket. Fogalmam sincs, hogy mire kellenek neki – vonta meg a vállát, majd szinte azonnal el is tűnt a konyhában.
-Ti értitek, hogy engem a leader miért vert fel hajnalok hajnalán egy olyan mondattal, hogy fontos dolgot szeretne velünk közölni? – morgolódott az orra alatt a leérkező Yoongi, akinek úgy tűnik, hogy a délelőtt kilenc óra még a hajnal kategóriába tartozik.
Lassan mindenki beszállingózott és elhelyezkedett a számára legkényelmesebb pozícióban, ami annyit tesz, hogy Jungkook engem az ölébe ültetett, Taehyung a szőnyegen terpeszkedett, Hoseok a lehető legtávolabb vágódott le tőlünk, Jimin megmaradt a mellettem lévő helyén, Yoongi morgolódva fészkelődött az egyik konyhából kihozott széken, Jin keresztezte maga előtt a karjait és kritikusan bámult mindenkit, míg Namjoon a kezébe vette az egyik üveg bort.
-Remélem, hogy mindannyian tudjátok, hogy mit szoktam nagyon gyakran mondogatni nektek – kezdett bele, ám a rászegeződő értetlen tekintetek miatt hangosan felsóhajtott – Sejtettem. Tudjátok, mindannyiunknak szüksége van néha egy kis visszatekintésre, hogy lássuk, hol hibáztunk, hol javíthatnánk a teljesítményünkön, de legfőképpen arra, hogy miket éltünk át együtt.
Ahogy elnéztem a Bangtan tagok többségének nem igazán volt ínyére ez az elsőre lelkizésnek tűnő beszélgetős ötlet. Volt aki elégedetlen morranásokkal fejezte ki nemtetszését, volt aki egyszerűen megcsóválta a fejét, a legtöbben azonban csak elhúzták a szájukat. Én voltam az egyetlen akinek igazán tetszett a felvetett dolog és ezt Namjoon mintha meg is érezte volna, rögtön a kezembe nyomott egy teli sojus üveget.
-Arra gondoltam, hogy ez lehetne egy kötetlen beszélgetés, amibe akkor szólhat bele bárki amikor csak szeretne – emelte meg egy kissé a borospoharát mint egy jelzésként, hogy most már mindenki magához vehet valamilyen innivalót.
Gondolataim mezőin kezdtem el lépkedni azon gondolkodva, hogy vajon mit is vethetnék fel beszédtémaként. Megannyi vidám és feledhetetlen élmény között szinte elvesztek a múltban történt negatív események, de mintha valaki csomót kötött volna a nyelvemre valahányszor el akartam kezdeni mesélni. Mintha valami vagy valaki nagyon azt akarta volna, hogy más szólaljon meg először. A hosszú perceknek tűnő némaságból hirtelen rángott ki Hoseok levegőbe hasító hangja, aki már-már ordítva mondott ki egyetlen egy szót.
-Hímringyó! – szegezte rá tekintetét Jungkookra, aki erre olyan hangos nevetésben tört ki, hogy a dobhártyáim kishíján beszakadtak.
-Azok a régi szép idők – révedt a távolba Yoongi, aki habár megpróbálta visszafogni magát, kezdett egyre nyilvánvalóbbá válni, hogy hamarosan már ő is dőlni fog a röhögéstől – Mesélj már nekünk maknae egy picit a huncutságaidról.
-Ezer örömmel – vigyorodott el ördögien – Imádtam csesztetni ezt az édest – borzolta össze a hajam ami miatt én csak egy szúrós pillantással díjaztam – Talán azt tartottam a legviccesebbnek, amikor egyik táncóra után elloptam a zuhanyzóból a ruháit és majdnem az egész folyósón végig kellett üldözzön értük. Habár azt sem felejtem el, amikor a kajámat rád borítottam a büfében. Majdnem olyan vörös volt az arcod, mint a hajad. És az is kifejezetten jó húzásom volt, amikor kiakasztottam a táncterem ajtajára a melltartódat – ekkor már az összes körülöttem lévő fiú rajtam röhögött, ezért úgy éreztem, hogy bővön ideje lenne leállítanom mielőtt túlságosan belelovagolja magát a mesélésbe.
-Jó-jó! Felfogtuk. Nagyon böktem akkoriban a csőrödet, mindannyian tudjuk, hogy azért, mert szerelmes voltál belém, de azért nem kellene mindenki előtt megaláznod – fogtam meg a kezét, amivel egész idő alatt a combomat simogatta.
-Ú! Arra emlékeztek, hogy Lisa régen micsoda oltásokkal dobálózott? – pattant fel ülőhelyzetéből Taehyung és csípőre tett kézzel próbálta meg az én hangomat utánozni – A hangod olyan, mint amikor a szomszéd perzsamacskáját lábtörlőnek használják.
-Várj! – ugrott fel szinte azonnal Namjoon is, akin máris elkezdtek látszani az alkoholfogyasztás első jelei – Olyan vagy, mint a nagyim TV-je. Sötét és nagyképű – arcomon hatalmas vigyor terült el ahogy a régi, nagyszájú énemre gondoltam.
-Nekem az maradt nagyon emlékezetes, amikor megalakult a G.C.F – szólalt fel Jimin először kissé bátortalannak tűnő hangon – Kookkal ketten utaztunk el Tokyoba és mindenféle hülyeséget kipróbáltunk, amiből egy kegyetlen jó videót rakott össze.
-Utána még készítettél néhányat ha jól emlékszem – ivott bele a bátyám a kezében tartott üvegbe, ami már majdnem teljesen kiürült.
-Ötöt töltöttem fel azon kívül és még kettőn dolgozok – ujjaival lágyan kezdte el simogatni kézfejemet az aki éppen átvette a szót.
-Számomra az egyik legjobb dolog ebben a néhány évben az volt amikor végre megölelhettem Lisat és megérkeztem a suliba – mosolyodott el sejtelmesen Jin a „kis” meglepetésére visszaemlékezve.
-Istenem – tapasztotta rá kezét legjobb barátom a homlokára – Most eszembe jutott valami. Azt hazudtam volt Lisnek a születésnapján, hogy rosszul léptem tánc közben és beüttem a fejem a falba – horkantott fel úgy, mintha erősen próbálná moderálni magát – Szegénykém el is hitte és amíg elment a boltba, hogy valami hideget vegyen addig ti bejöttetek.
-Azután néhány nappal volt a tizenegyedikes félévi vizsga – emlékeztem vissza a felettébb nehéz időszak közé beékelődő kellemes meglepetésre.
-Azt inkább ne is említse senki – nyögött fel tettetett fáradtsággal Taehyung – Inkább felhozom azt, amikor Ma Rin és ez a szeleburdi vörös lány fel akartak ébreszteni és rosszul sült el az eset. Szegény Lisat úgy megüttem, hogy eleredt az orra vére.
-Pont utána készültünk randizni – sóhajtott Jimin egyet – Milyen jó is volt az a nap.
-Ezzel egyet értek – szorítottam meg egy kissé Kook kezét aki mintha picit féltékeny lett volna legutóbbi kijelentésem miatt.
-Viszont az ahogyan Jungkook sshivel összejöttetek a koncerten, az szerintem mindent vitt – vette át a szót az újra lenyugodott Yoongi – Amikor megkért, hogy zongorázzam el a 2U-t nagyon meglepődtem. Nem igazán tudtam, hogy miért akarhatja azt, de amikor ott játszodtam a színpadon minden világos lett. Bevallom férfiasan, hogy egy picit meg is könnyeztem.
-Nem volt egyszerű eljutnunk ideáig és szerintem mind büszkén kijelenthetjük azt, hogy összetartozunk – nézett körbe a társaságon a leader, tekintetében pedig ott égett a semmivel össze nem téveszthető büszkeség lángja.
Gyönyörű kis csapat a miénk a maga különleges módján. Ahogy az összes ellentét elsimult, végre mindenki képes volt kissé fellélegezni és soha nem látott nyugalom költözött közénk. Hoseokkal sokáig feszült volt köztünk a hangulat és gyakran mandulavágású szemeivel tudott volna engem felnyársalni, az idő azonban be tudta gyógyítani mély sebeinket és újra a legjobb barátomnak tudhatom őt. Mintha csak megérezte volna, hogy rá gondoltam, lassan rám nézett és megajándékozott engem a világ legsugárzóbb mosolyával.
-Valaki emlékszik még arra a dalra, amelyiket Jungkookkal közösen énekeltünk a sulis verseny döntőjén? – szólaltam fel amikor megfogalmazódott bennem egy egészen elfogadható időtöltés a beszélgetésen kívül.
-Ha jól rémlik, akkor egy Troye Sivan dal volt – vakarta meg Taetae az állát miközben erősen törte a fejét.
-Mi lenne, ha énekelnénk egy picit? – vontam fel érdeklődve az egyik szemöldökömet.
-Szerintem csak te és Kook. Ti már egy nagyon jól összeszokott páros vagytok – mutatott ránk Jimin kedvesen.
Fejemet kissé bizonytalanul fordítottam a barátom felé, aki folyamatosan az arcomat fürkészte. Vártam valamiféle reakcióra, esetleg beleegyezést, de az csak nem érkezett. Szemei úgy ragyogtak, mint égen a csillagok és jónéhány pillanat elteltével lassan elváltak egymástól ajkai, hogy szavakat formázzanak.
-Only Fools fall for you – csak ennyit mondott nekem, ez mégis többet ért számomra minden eddig kimondott szavánál.
Csak a bolondok esnek beléd Jeon Jungkook! És én vagyok a legnagyobb bolond amiért még élvezem is azt, hogy téged szerethetlek.

~Vége~