Fools (Jungkook fanfiction) BEFEJEZETT

16.rész

-Tehát a mai interjú alanyom az egyre inkább feltörekvőben lévő idol lány lesz, Lisa – mutatott rám az interjúztató srác egy kedvesnek szánt mosollyal – Üdvözöllek nálunk.
-Köszönöm, hogy meghívtatok – húztam ki magam a széken.
-Akkor én azonnal bele is kezdenék a nemrégiben megjelent albumoddal, a Faithlesszel kapcsolatos kérdésekbe. Több szempontból is egy hatalmas meglepetés volt ez a rajongók számára, hiszen mindenki arra számított, hogy tíz új dalt fogsz nekünk hozni, mégis tizenegyet hallgathatunk meg a lemezeden. Mi ösztönzött téged a változtatásra? – folyamatosan a kezében tartott papírkötegre fókuszált így nem volt túl nehéz megsejteni azt, hogy a kérdéseket fejből nem is tudja.
-Mivel az album munkálataiban, a dalszövegekben és a hangzásvilágban majdnem teljesen szabad kezet kaptam, így az utolsó dal, a Mom, a legutolsó pillanatokban került feltöltésre – igyekeztem megtartani azt a sejtelmes tekintetet, amit már akkor kénytelen voltam magamra ölteni amikor beléptem az épületbe.
-Kérlek mesélj nekünk egy picit az album koncepciójáról és a mondanivalójáról – a srác a füle mögé tűrt egy túlságosan hosszúnak tűnő tincset és kíváncsian nézett rám.
-Nem igazán találkoztam még egy olyan lemezzel sem, ami egy egész történetet képes volna elmesélni. Az összes dal hozzájárul az események előre haladásához és így egy kerek, lezárt eseménysorozatot alkotnak, ami egy lány szerelmi életéhez köthető – a menedzser megkért, hogy amennyiben lehetséges ne beszéljek túl sokat, de ne is legyek szűkszavú.
-Érdekes. Ilyen értelemben akkor az összes dalnak van valamilyen különlegesebb értelme. Vegyük sorban az összeset – szívem szerint megforgattam volna a szemeimet az időhúzás miatt, de nyugton maradtam és belekezdtem az elemzésbe.
-Az első címe It Is What It Is. Ez magára az eseménysorozat elkezdésére utal, hiszen ez egy vidám, bulizós zene. Különösebb mögöttes tartalma ennek nincs, inkább egy amolyan könnyed, élvezhető tánczene. A második a You Will Always Be The One. Ekkor már a történetem két főszereplője együtt van és ezt be is vallják egymásnak. Ez egy hatalmas szerelmi vallomás a lány részéről és arról, hogy számára a fiú lesz mindig az egyetlen. A következő dal szintén pörgősebb típusú, habár ennek is a mögöttesebb tartalma van előtérbe helyezve. A Keep Me From You egy kapcsolatnak azt a szakaszát örökíti meg, amiben a szerelmespár mindig egymás oldalán szeretne lenni és igazából elég sok kapcsolat itt bukik el, hiszen megfojtják egymást a szeretetükkel. Ezután következik a Beautiful Mess, ami a rózsaszínfelhős időszak végét jelképezi. Feltűnnek a problémák, egyre inkább észreveszik egymásban a hibákat és leginkább ezt jelképezi a benne többször is megjelenő „Gyönyörű Mocsok”. A következő dal a Hostage, aminek számomra különösen nagy jelentősége van. Ha a kapcsolat túléli azt az időszakot, amit a Beautiful Mess jelenít meg, akkor ragaszkodni kezdenek egymáshoz és olyanok lesznek akár a túszok. Rabszolgákká válnak és nem tudnak a másik nélkül élni, a Bored pedig ismét vissza visszatér a kissé sötétebb gondolatokhoz. Egy idő után mindenki belefárad abba, hogy a teljes életét odaadja a másiknak. Ezután következik a Broken Hearts, ami a szakítást jelképezi és azt, hogy hiába unta már korábban azt, hogy mindenét odaadja a másiknak, most már ezer örömmel megtenné. Az I Don't Wanna Be You Anymore az önértékelésünk tükörképét vetíti le egy ilyen eseménysorozat után. Amikor belenézek a tükörbe folyton folyvást csak arra tudok gondolni, hogy mennyire nem tetszik az aki onnan visszanéz rám és hogy nem szeretnék már ő lenni. A Panic Room lett az albumon a title track, ehhez készült MV és talán ennek van a legnagyobb mondanivalója is. A benne megjelenített pánik szoba valójában csak jelképes értelmű, ugyanis ez a ez a bizonyos elkülönített helyiség a saját testünk, ahova ezek a bántó gondolatok, zavaros érzések és fájdalmak be vannak zárva. Lényegében saját magunkat átkozzuk el azzal, hogy nem küzdünk ellenük. Ennek a társdala lett az Inner Demons. A két dal témája szinte teljesen megegyezik, csak a kimenetelük más. Míg a Panic Roomban nincs menekvés, addig itt megjelenik mindennek a negatív és a pozitív oldala is. Le lehet a belső démonokat küzdeni viszont ahhoz sokkal keményebben kell dolgozni, mint bármi máshoz – fejeztem be a felettébb hosszúra sikerült bemutatómat.
-Hát ez sokkal komplexebb, mint ahogyan azt bármelyikünk is gondolta volna – elismerően bólogatott néhányat, majd egy újabb lapot vett elő – Ha jól hallottam, akkor most csak tíz dalt említettél meg. Mi a helyzet a Mommal? Az valamiért nem illik bele a képbe – ujjaimmal ösztönösen a térd fölöttig érő szoknyám szegélyéért nyúltam, de még az utolsó pillanatban emlékeztettem magam, hogy nem igazán szabad kimutatnom az idegességemet.
-Ezt a dalt a BTS egyik tagjával, Jungkookkal közösen írtam meg, mégis a bátyámmal, Jinnel énekeltem fel. Mint ahogy azt lehet sejteni, az édesanyánknak szerettünk volna ezzel üzenni és elmondani neki, hogy mennyire szeretjük – mosolyodtam el halványan.
-Feljegyeztem amit mondtál. Most pedig akkor térjünk rá a Panic Roomra. Rengeteg teória született meg a dallista leközlésekor arról, hogy vajon melyik dalhoz fog készülni az MV. A legtöbben a Keep Me From Youra vagy a Beatiful Messre gondoltak, viszont te egy hatalmasat csavartál az egészen itt is. Miért pont azt a dalt választottad ki, aminek a teljes szövege angolul van? – éreztem ahogy fokozatosan haladunk egyre inkább a bensőségesebb kérdések fele és habár felkészítettek rá, hogy ez az interjúztató nagyon szeret az idolok magánéletében turkálni, a lelkemre kötötték, hogy arról az égvilágon semmit ne osszak meg.
-Mindenképpen valami egészen újat szerettem volna alkotni. Valami olyant, amilyenre még nem volt példa a Kpop történelmében. Ebben nagy szerepet játszott az is, hogy mennyire tudom megfogni a külföldi rajongókat, amihez a legjobb út egy teljesen angol nyelvű és új hangzásvilágú zene volt – adtam is meg a rövid válaszomat.
-A dalszöveg nagyon sötét és misztikus, sok embernek már már zavaró és esetleg felkavaró. „Üdvözöllek a pánik szobában,/ ahol az összes legsötétebb félelmed el fog jönni érted./ Üdvözöllek a pánik szobában, / tudni fogod, hogy nem vicceltem, amikor őket is látni fogod.” Mivel tudnád ezt megmagyarázni, amikor a koreai MV-k döntő többsége a színes, vidám témákat kedveli? – kezdtem kényelmetlenül érezni magam, ahogy igyekeztem csírájában elfojtani a megmutatkozni készülő érzelmeimet.
-Ez most leginkább az én sivár és kopár lelki világomhoz illik – vontam meg a vállam továbbra is semmit mondó arckifejezéssel.
-Arról már gondolom te is értesültél, hogy van néhány olyan ország, ahol ha a teljes albumot nem is, de a Panic Roomot betiltották. Ide tartozik például Mongólia, Lengyelország, Románia, Oroszország és Argentína. Lenne esetleg erre valamiféle magyarázatod? Szerinted miért történt ez? – érkezett is a következő kérdés.
-A mentális problémákkal küzdő emberekből, javarészt fiatalokból egyre több van. Arra szerettem volna egy picit felhívni a figyelmet, hogy ez nem egy olyan dolog, amit csakúgy a szőnyeg alá lehet söpörni. Ahhoz viszont nem igazán lenne hozzáfűzni valóm, hogy betiltották – ez volt az egyetlen olyan mondat, amit a menedzser teljes mértékben megfogalmazott és a számba rágott, így pontosan ugyanúgy el is mondtam.
-A hamarosan közeledő koncertedről esetleg tudnál nekünk néhány szóban mesélni? Milyen elvárásaid vannak vele kapcsolatban? – döntötte kissé oldalra a fejét, én pedig egyre inkább úgy éreztem magam, mintha egy örökkévalóság óta üldögélnék ott és válaszolgatnék a kérdésekre.
-A helyszín az Olympic Stadium ahova több mint hatvanezer jegyet adtunk el nagyjából öt nap alatt. A Comback Stage-el egy napon lesz, így egészen addig senki nem fogja látni a koreográfiákat és a különleges elemeket. Őszintén remélem, hogy mindenki jól fogja majd magát érezni és hogy mindannyian sérülések nélkül haza fogunk érni.
-Mi is ebben bízunk. Ha jól értesültem, akkor a BTS jelenleg Amerikában tartózkodik mint fellépők és jelöltek az American Music Awardson. Hogy éled meg azt, hogy jelenleg egyedül vagy a dormban? – sejtettem, hogy előbb vagy utóbb bele fogunk jobban merülni a számár szaftosabb kérdések kielemzésébe, de ameddig ez nem kötelező, addig egyetlen ezzel kapcsolatos kérdésre sem fogok válaszolni.
-Nagyon sajnálom, de csak az albumhoz és a közelgő koncerthez kapcsolódó kérdésekre válaszolhatok.
-Rendben. Akkor felteszek neked még néhány utolsó kérdést – kihívóan vonta fel a szemöldökét, így rögtön tudtam, hogy ez nekem nagyon nem fog tetszeni – Az egy nyílt titokként van számon tartva, hogy romantikus kapcsolat fűz téged a BTS egyik tagjához, Jungkookhoz. Hogy lehet, hogy akkor a múlt hét folyamán mégis J-Hope kísért téged haza a kezedet fogva? Egyszerre két srácot szédítesz?
A düh szétáradt az egész testemben és legszívesebben úgy nyakszirten suhintottam volna a srácot, hogy a feje kétszer megfordult volna. Viszont emlékeztettem magam arra, amit egyszer Namjoon mondott nekem és szépen, lassan elkezdtem megnyugodni. „Ha ideges vagy dühös vagyok, akkor felszámolok tízig. Annyi idő bőségesen elég arra, hogy végig gondoljam, hogy megérné-e nekem meggondolatlanságot tenni".
-Ha ez volt az utolsó kérdésed, akkor még egyszer köszönöm a meghívást és a rajongóimnak üzenem, hogy egytől egyig gyönyörűek vagytok és tartsatok ki az álmaitok mellett – ahogy befejeztem a mondatomat, arcomon egy széles mosollyal, győzteshez illő módon vonultam el onnan.
Ha azt hiszik, hogy velem kikezdhetnek, vagy hogy hagyom őket nyerni, akkor nagyon rossz helyen tapogatództak.