Őrületbe kergetve

4. FEJEZET: Susan, Susan, Susan...

Már csak három nap volt az ítéletnapig ami mindent megváltoztatott Elian életében. 

Május 13.  A buli napja: Este nyolc óra

Agustin és Amelia a buli napján úgy döntöttek, hogy kihagyják a bulit, és inkább együtt beülnek valahova. Agustin ezt a döntést azóta is bánja csak ugyan mint Amelia. 

Mikor beléptek a kisváros egyetlen hamburgerezőjébe, megcsapták az orrúkat a finom illatok. 

Amelia megfogta Agustin kezét és behúzta egy boxba a fiút. A lány híres volt arról, hogy szereti elvenni mások barátjait és mindent megszerez bármi áron. Így volt ez Agustinnal is. 

Amelia és Agustin még az óvodában ismerkedtek meg és azóta is legjobb barátok voltak. Milyen kár, hogy Amelia már nem csak barátságot érzett Agustin iránt. 

-Szerinted nem kéne kajálás után elmennünk Lisáért?-Kérdezte Agustin miközben az étlapot kémlelték. Amelia szerette Lisát, de azt már ki nem állhatta, hogy a barátnője abba a fiúba szerelmes akit csak is magának akar.-Nem szeretem, hogy azzal a fura gyerekkel van.-Tette még hozzá a fiú aggódó tekintettel. 

-Miért, féltékeny vagy a fura gyerekre?-Kérdezte Amelia felvont szemöldökkel. Máris úgy érezte, hogy Agustin egyáltalán nem törődik vele. Pedig felvette a legcsillogóbb ruháját, ami telis-tele volt glitterekkel! A szőke haját pedig begöndörítette, ami eltartott vagy másfél óráig, és legnagyobb meglepődésére, Agustin rá sem nézett. 

-Ugyan hagyjál már! Az a gyerek fúl buzi!-Felelte köpve a szavakat. Igazából erről az állításról megvolt győződve az egész iskola. Hiszen Elian még csak a lányok felé sem nézett, és soha nem is vágyott egy barátnőre. 

Miután leadták a rendelésüket egy kis ideig csöndben ültek, de aztán Amelia törte meg a csendet:

-És akkor ti most együtt vagytok Lisával?-Ez a kérdés már nagyon sok ideje nyomta a szívét. Fájt neki, hogy ezt kell kérdeznie mert igazából mindegy volt a válasz. Tudta, hogy ha még most nincsenek is együtt akkor nemsokára összejönnek, és ez borzasztóan sok haraggal töltötte meg. 

-Mit érdekel az téged?-Kérdezett vissza Agustin miközben lehajtotta a fejét. Remélte, hogy Amelia nem látja azt ahogyan elpirult. 

-Hiszen a barátod vagyok Agustin! Úgy érzem, hogy mostanában semmit sem osztasz meg velem!-Kiáltotta a lány letörölve az arcáról egy könnycseppet, máris érezte, hogy elkenődött a sminkje amit olyan sok ideig csinált! 

-Mit vársz tőlem Amelia? Azt is osszam meg veled, hogy mikor szarok?-Agustin hangja higgadt volt amihez nagyon is vissza kellett fognia a magát. Már bánta, hogy nem ment el Lisához a buliba. A gyönyörű Lisához akit mindenki szeretett. 

Vagyis inkább akiről azt hittük, hogy mindenki szereti. De ez közel sem így volt. 

-Miért nem veszed már észre?!-Kérdezte hisztérikusan Amelia. Igen, ez a lány egy tipikus pláza cica volt, de ebben a pillanatban még a legnagyobb haragosa is megsajnálta volna.-Szeretlek téged Agustin, de már nem csak barátilag!-Ameliának hatalmas kő esett le a szívéről, mikor kimondta ezt a mondatot. 

-Te meg miről beszélsz?-Agustin tényleg nem értette a helyzetet. Utálta magát amiért ennyire nem vette észre a lány érzéseit iránta. Hogyan is kerülhette el a figyelmét?

-Mindegy hagyjuk.-Jelentette ki a lány miközben felállt a boxból majd kifelé indult. Agustin gyorsan elkapta a karját még mielőtt elment volna mellette.-Hagyjál Agustin! Elegem van!-Dühösen elrántotta a kezét majd kirohant a helyiségből.