Őrületbe kergetve

6. FEJEZET: Az ajkaidnak íze

Aztán pedig szomorúan vizslatta a képen, hogy Elian gyerekkorában még mennyire boldog volt, és életvidám, most pedig mennyire zárkózott és boldogtalan...

Május 16. Szerda: Órák után:

Miután vége lett az óráknak Kenneth elköszönt Eliantól, mert sietnie kellett a munkába, Elian sajnálta, hogy a fiúnak ilyen hamar el kell rohannia Kennethnek, még hozzá azért, hogy dolgozzon. El akarta hívni magához Kennethet vacsorára, de végül nme volt hozzá elég mersze, ezért csak elköszönt tőle lehajtott fejjel. 

Abigail Simmons miután látta, hogy Elian egyedül maradt és végre nincs ott mellette Kenneth odament hozzá majd a következőt kérdezte tőle az iskola folyosóján ahol már szinte csak ketten voltak:

-Mióta ismered Kennethet?-Elian meglepődött a kérdésen, ugyanis nem értette, hogy mit érdekli ez pont Abigailt. 

Bár Abigail híres volt arról, hogy szereti beleütni az orrát mások dolgába. 

-Kedden találkoztam vele előszőr.-Felelte Elian, miközben kifelé indult ahol már az apja várta. 

-Érdekes, hogy csak akkor találkoztatok, mivel ott volt a buliban is...-Abigail követte Eliant egészen ki az iskolából, még oda nem értek Arthur kocsijához. 

-Ott volt a buliban?-Elian úgy gondolta előszőr, hogy Abigail hazudik, de aztán eszébe jutott, hogy a lány nem igazán szokott ilyesmiről füllenteni. 

-Bizony, hogy ott volt, és még azt is láttam, hogy egészen közel kerültek egymással Lisával...-Elian nem értette, hogy miért rándul ökölbe a keze a mondatot hallva. 

Közel kerültek egymáshoz? Ezt mégis, hogy érti? 

-Nem hiszek neked...-Elian zavartan lehajtotta a fejét. Legszívesebben ebben a pillanatban beleverte volna Abigail fejét a betonba. 

-Elian, én csak arra kérlek, hogy tartsd távol magadat tőle. Nagyon, de nagyon gyanús nekem.-Abigail idegesen tűrte a füle mögé a barna haját. Valahogy amikor a lány ránézett Kenethre, egy szörnyeteget látott maga előtt. 

De hát, hogy is tarthatta volna távol magát Elian a másik felétől? 

-Fejezd ezt be Abigail. Nem vagyok kíváncsi a hülyeségeidre.-Jelentette ki Elian miközben beszállt a telefonozó apja mellé a kocsiba. 

________________________

Május 16. Szerda: 17:32

Amelia még haza sem ért, mikor úgy döntött, hogy elmegy Agustinhoz, és beszél vele. Már nem bírta tovább a fiú nélkül, éppen ezért visszafordult, és elindult Agustin háza felé, ami két sarokkal volt lejjebb az övétől. 

Mikor odaért remegő kézzel becsöngetett. Fogalma sem volt, hogy mit mondjon Agustinnak ha a fiú kiért. Gyorsan előkapta a kis tükrét a táskájából, hogy megnézze, milyen a sminkje. Hiszen igazán nem akart rosszul kinézni Agustin előtt! 

Miután megállapította, hogy kifogástalan a sminkje eltette a tükröt és ebben a pillanatban Agustin ajtót is nyitott. Amelia tudta, hogy a fiú szülei ilyenkor még dolgoznak, és Agustin egyedül van a lakásban.

-Szia, te meg mit keresel itt?-Agustin ledöbbent ahogy meglátta Ameliát. Nagyon is megsajnálta a lányt, mivel attól függetlenül, hogy továbbra is csodásan nézett ki, Agustin látta, hogy mi van belül. És belül csak is szenvedés volt Ameliában. 

-Gondoltam...gondoltam, beszélhetnénk...-Amelia lehajtotta a fejét mert nem volt képes belenézni az előtte lévő szemibe. 

Agustin megfogta Amelia bal kezét és közelebb húzta magához, majd lassan megcsókolta.