Őrületbe kergetve

13. FEJEZET: Az utunk tovább halad-Epilógus-

-Csak...csak húzzunk el innen...-Felelte Elian, Kennethnek pedig nem is kellett több, elkezdte kivezeti a kisebbet Fairfield-ből.

Május 19. Szombat: Emlékszel az elejére? :

"Lisa mindenkivel kedves volt. Lisát mindenki szerette és barátja is akart lenni. Lisa Cox a tökéletesség megtestesítője volt, mégis sosem volt elszállva magától. Mert Lisa már csak ilyen volt." 

Nos, Lisát nem szerette mindenki. Sőt! Nagyon is sok utálója volt Fairfield városában. A titkok amelyeket minden egyes ember titkolt, többé nem maradtak rejtve.

Amelia, aki féltékeny volt egy halott lányra. 

Abigail aki bár látta, hogy Agustin Lisa után ered, mégsem tett semmit sem. 

Agustin, aki megölt egy ártatlan lányt csak mert szerinte vicces volt. 

Kenneth aki tönkre akarta tenni a szüleit akik árvaházba adták és szerelmes lett a testvérébe. 

És Elian aki nem sajnálta az anyja halálát, bár kellett volna neki, és szerelmes lett az édestestvérébe. 

Ezek ellen a vádak ellen fellehet hozni bármiféle érvet ami megtudná őket védeni? Nem... Mégis mindre volt ok. 

Amelia folyton kevesebbnek érezte magát Lisánál, és ezért akaratlanul is féltékeny lett a lányra. 

Abigail, akinek kiderült a későbbi pszichiátriai kezelésén, hogy skizofréniában szenved. 

Agustin, aki komoly személyiségzavarral küzdött a rövid élete során. 

Kenneth, akit elhagytak a szülei mert csak építeni akarták a karrierjüket. 

Elian pedig beleszeretett az egyetlen védelmezőjébe. Az egyetlen olyan emberbe aki feltétel nélkül megvédte, és bármikor odaadta volna érte az életét. 

Mindenkinek megvolt a saját története, és volt valami amiért mindet meglehetett érteni. 

Agustin nem bánta meg a halálakor amiket tett. Nem ez nem valami mézes-mázas történet. Ez egy beteg fiú akit ha nem állítanak meg nagy valószínűséggel sorozatgyilkos lesz. 

Fairfield nevéről már soha többé nem lehetett lemosnia  gyilkosságokat, öngyilkosságokat és hazugságokat...

10 évvel később: Július 7.: Szombati nap: Örökké emlékezni fogunk a borzalmakra: 

Amelia idegesen ment haza a szüleihez a szülinapja alkalmából amin már így is szalasztott egy hónapot. Tudta, hogyha visz bort az anyja megint leissza magát és akkor egy hétig úgy is marad részegen. De az apjával szeretett volna találkozni. 

Thomas mindig is jó apja volt Améliának. A lány így felnőtt szemmel már mindent jobban áttudott látni, sokat segített neki az, hogy felfogta azt, hogy AGustin egy beteg ember volt. 

Bár reggel már bekapta a napi nyugtatóját, de még mielőtt bement volna a szülei házába széttört egyet és bekapott még egy felet. 

Bármikor ott volt valahogy mindig a tíz évvel ezelőtti gyilkosságoknál kötöttek ki, és Amelia mikor teszi már túl magát az eseten. A válasz könnyű volt: Sohasem. 

Bár ő folyton csak azt válaszolta, hogy: Már túltettem magamat rajta réges-régen.-Hát persze... 

Amikor végre kiszabadult a szülei házától és visszaült a kocsijába, akaratlanul is, de újra belegondolt az esetekbe. 

Aztán azon járt az esze, hogy vajon mi történt Eliannal és Kennethel. Bár megtalálta őket Facebookon, mégsem mert rájuk írni. Igazából azon az estén beszéltek utoljára. 

De hát mit is beszéltek volna? Kenneth és Elian elmentek a városból! Otthagyták Fairfieldet a szarban! 

Július 7. Szombat: Délután 2 óra: Az életemet adnám érted:

A szerelem ami mindent megváltoztatott Elian életében. A tíz évvel későbbi Eliannak már szinte köze se volt az akkori visszahúzódott énjének. 

Kenneth és Elian a lehető legmesszebb elmentek Fairfieldtől. Végül Kenneth egy barátjánál kaptak szállást több mint hat hónapra. Aztán összeszedték magukat nagy nehezen, ők könnyebben túl tették magukat a történteken. 

Mind a ketten befejezték a gimnáziumot, Elian pedig egy egészen érdekes álmát teljesítette ami már egészen gyerek korától ott motoszkált a fejében, de sosem merte kimondani: Pszichológusnak kezdett tanulni. 

Furcsa igaz? Ki gondolná, hogy Elian egy pszichológus lett a végére? Kennethnek már nehezebb volt az, hogy bármit is kezdjen magával. Hát most mit mondjak, nem volt a munka embere! De hát dolgozni kell, ezért 28 éves fejjel szép hellyel büszkélkedhet most már egy cégnél. 

Otthonuk persze nem akkora mint amiben Elian élt, ugyan ez a lakás ahhoz képest semmi sem volt. De próbálták kihozni belőle a legtöbbet ami sikerült is nekik. 

-Föld hívja Eliant!-Kiáltott rá Kenneth a kanapén telefonozó fiúra. Kenneth megállt az előszobában és haragosan nézett a szerelmére. 

-Figyelek.-Füllentett a kisebb és máris próbálta visszatartani a nevetését. Imádta amikor Kenneth ilyen "mérges" volt rá a mindennapokban. 

-Akkor mit mondtam?-Na és ennél a résznél Elian mindig le is bukik. Unalmasnak tűnik, de ők ezt mindig végig játsszák egymással. 

-Hát őőő, akkor most pontosam idézek: Te azt mondtad, Hoooggyy...-Nyújtotta el a szavakat, Kenneth pedig már nem bírta tovább, elnevette magát. 

-Hagyjuk, azt kérdeztem, hogy milyen pizzát rendeljek neked.-Felelte Kenneth mikor már sikerült annyira abba hagynia a nevetést, hogy tudott normálisan beszélni. 

-Hawaii-t mint mindig.-Jelentette ki Elian felállva az kanapéról, majd odasétált Kennethez.-Haragszol?-Kérdezte kiskutya szemekkel ránézve a nagyobbra miközben átkarolta a derekát. 

Miután kiléptek Fairfield városából soha többé nem beszéltek arról, hogy testvérek. Könnyebb megoldásnak bizonyult elvonatkoztatni ettől a  ténytől, és inkább élvezniük az életet ameddig csak lehet. Mert Agustin mindenkit emlékeztetett, hogy egy élet bármikor véget érhet. 

-Nem... rád sosem tudnék, ezt te is tudod.-Mondta Kenneth és bár eltelt tíz év, az a pimasz mosoly még mindig megvolt amikor Elianra nézett. 

-Helyes mert én sem rád.-Elian még dobot egy csókot Kenneth ajkaira, végül pedig elmosolyodott. 

Amilyen boldog volt Elian akkoriban azon a gyerekkori fényképen, ekkor, is pontosan olyan arcot vágott. Őszintén mosolygott a szája a szemeivel együtt. Kisebb boldog volt, Kenneth pedig akkor volt boldog ha Elian is az volt. 

Volt valami ebben a szerelemben amitől borzasztóan különleges volt. És nem csak az, hogy édestestvérek voltak. Hanem ahogy Kenneth megvédte volna bármitől Eliant, és még a  széltől is óvta. Ritka az ilyen szintű szeretet. Amikor már nem tudsz mit kezdeni magaddal, annyira szereted a másik felet... 

Ők ezt érezték egymás iránt. Csak feltétel nélküli szeretetet. 

És ez kibaszott ritka. 

Lisa nyugalomra lelt a sötétségben. Ott ahol már nem volt Agustin, ahol már nem bánthatták. Lisa Cox most már boldog volt. 

Mert Lisa már csak ilyen volt.   

Na ez a történetem is véget ért, remélem tetszett nektek. Ezután még van egy fejezet amiben kifejtem, hogy pontosan miért írtam, és mit akartam vele elérni. Remélem, hogy elnyerte a tetszéseteket! További szép napot minden kedves ólvasómnak! :)