Emily Withlock Hale-t valami megtámadta az erdőben. Azóta kómában van. A falka mindent megtesz, hogy rájöjjön, hogy ki tette ezt Emily-vel. Hamarosan Beacon Hillsbe érkezik az Ősi vámpírcsalád a Mikaelsonok. Kiderül, hogy megvan az okuk arra, hogy m...
Lassan nyitottam ki a szemem. Csak vakító fehérséget láttam. Rövid időn belül minden érzékem visszaállt eredeti állapotába. Például rájöttem, hogy egy elég kemény padlón fekszem. Vagyis nem az erdőben vagyok. Az utolsó emlékem az, hogy az erdőben megtámad egy kék fény és persze a nő hangjára. Aztán sötétség. Lassan álltam fel. Egy végtelen hosszúságú fehér folyosón álltam, mindkét oldalon ajtók voltak.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Emily - hallottam meg egy női hangot a hátam mögül Azonnal megfordultam és támadópozícióba helyezkedtem. Egy fénygömböt formáztam a kezemben. Illetve formáztam volna ha lett volna erőm. Egy kissé megijedtem, mert a varázserőm nélkül nem biztos, hogy lesz esélyem a támadóm ellen. - Emily! Ne félj!
- Ki maga? - néztem körbe, de senkit nem láttam
- Tudod te ki vagyok - jelent meg hírtelen előttem egy fiatal nő Nehezen esett le, hogy Emily Withlockkal, vagyis a nagyanyámmal állok szemben.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Hol vagyok? Meghaltam? - kérdeztem
- Nem - mosolyodott el - A lelkedet különválasztották a testedtől és egy amulettbe zárták.
- Mi van? - visítottam
- Valaki megtámadott. Mire emlékszel?
- A kék fényre és egy nő hangjára.
- Mit mondott a nő? - kérdezett tovább
- Hogy eljön értem, a nagynénéimért és a nagybátyáimért.
- Éa még?
- Hogy sok titka van a családomnak. Az ezer éves családomnak - ekkor esett le - Te jó ég! Mikaelson vagyok. De hogyan?
- 50 évvel a születésed előtt találkoztam egy férfival. Engem akart felhasználni, hogy megtalálja és megölje-ahogy ő nevezte-a fattyút.
- Klaust - szúrtam közbe
- Megtaláltam neki, de képtelen voltam megengedni, hogy végezzen vele. Elvette tőlem a szabadságomat, de egy idő után elengedett. Megkérdeztem tőle, hogy miért. Erre ő azt felelte, hogy azért mert nem akarja, hogy szenvedjek miatta. Míg nála voltam megismertük egymást és egymásba szerettünk. Szabadon távozhattam volna, de nem tettem. Mert ha megteszem, akkor meghasad a szívem - lett könnyes a szeme - Egy időre felhagyott Klaus üldözésével és reméltem, hogy ez így is marad. Hogy egy család lehetünk. Ő, én és a lányaink, Ann és Julia. De ő elhagyott minket. Ekkor változtattam meg a lányok nevét és rejtettem el őket.
