A boszorkány és a vérfarkas 3 - Az Alfák Alfája

6. rész

Derek szemszöge

Miután kirohantam a házból, átváltoztam és csak futottam. Ha feldúlt vagyok ez mindig megnyugtat. De a gondolataim elől nem futhatok el. Folyamatosan az a legenda járt a fejemben. Hayley szerint rólam szól, de szerintem téved. Nem vagyok elég erős, hogy irányítsam a világ farkasait. Soha nem hallgatnának rám. A saját falkám sem hallgat rám. Azt sem érdemlem meg, hogy Alfa legyek. Mikor először voltam Alfa, azt én választottam és nem teljesítettem túl jól. Már 5 éve vagyok újra Alfa, de most sem érzem azt, hogy most menne. Jól esik, amikor biztosítanak róla, hogy jó Alfa vagyok, de én mégis kételkedem. Soha nem gondoltam volna, hogy Allison valaha akár egy jó dolgot is tud majd mondani rólam. Erre most ő az, aki összekapar, ha padlón vagyok. Ő egyfajta örzőangyal a számomra. Néha úgy érzem, hogy megpróbálja Emily helyét betölteni, amikor a feleségem nincs itt. Persze csak azért, hogy segítsen. 

Mióta Lydia kijelentette, hogy a falka lényegében engem tart az Alfának Scott eltávolodott a falkától. Rosszul esett neki, hogy ő mint Igaz Alfa hanyagolva lett. Megértem őt. Én is így éreztem magam mikor Isaac, Erica és Boyd átpártolt hozzá. De az egyetlen dolog, amit nem bocsátok meg neki az az, hogy Maliát is ellenünk fordította. A Hale-knek együtt kell lennie. Még akkor is, ha Malia szégyenli, hogy Hale vér folyik az ereiben.

Mivel gyakran vannak ilyen kiborulásaim, ezért a falka az erdőben több helyen is rejtett el nekem ruhákat, ha esetleg emberként szeretnék gondolkodni, vagy dühöngeni. Így most visszaváltoztam és felöltöztem. Leültem egy kivágott fára és gondolkodni kezdtem. Az igaz, hogy érzek némi változást magamon az utóbbi időben. Erősebbnek érzem magam és olyan mintha élesebbek lennének az érzékeim. Farkasként is élesebben látok. Sok dolgot jobban érzékelek. Titkolom a falka elől, de mikor Hayley először jött a területünkre, én már akkor tudtam, hogy itt van mikor átlépte Beacon Hills határát. Most is érzem, hogy Alfák közelítenek felénk, amire fel kell készülnünk. Ezért szólnom kell a falkának. Nem tudom miért jönnek, de jobb ha minden eshetőségre felkészülünk. Ezt a falkát nem hagyom szétesni. Akár az életem árán is megvédem a falkámat.

Annyira elgondolkodtam, hogy szinte észre sem vettem, hogy valaki a közelembe ért. Csak azért nem támadtam meg, mert felismertem a szagát.

- Mit csinál itt egy Alfa teljesen egyedül? - hallottam meg az ismerős hangot

- Nincs szükségem testőrökre - válaszoltam - Meg tudom védeni magam. Ha esetleg azért jöttél, hogy megölj, akkor....

- Ugyan! Tudod, hogy nem bántanálak.

 - Ebben azért kételkedem - feleltem és szembe fordultam vele - Rég láttalak! Merre jártál?

- Gonosz terveket szövögettem - vigyorodott el - Kerestem a választ arra, hogy miért te lettél az.

- Mármint mi? - kérdeztem, de sejtettem mire gondol

- Az Alfák Alfája - mosolygott - Gondolom már szóltak róla.

- Hayley és Allison azt hiszi én vagyok, de szerintem nem.

- Ó, dehogynem - bólogatott - Te vagy az. Anyád minden egyes családtagjánál jobban védett téged. Azért halt meg akkor a tűzben, mert téged védett. Az utolsó lehetőségünket, hogy a vérfarkasok urai legyünk. Te vagy a kulcsa a hatalmunknak. Az én hatalmamnak.

- Ezek szerint tényleg azért jöttél, hogy megölj - sóhajtottam Számítottam rá, de mégis rosszul esett. Meg akar ölni. Ismét! A hatalomért. Azt hittem, miután beszélt anyával megváltozott, de úgy látszik nem.

- Ugyanmár kedves unokaöcsém - lépett közelebb, mire rámorogtam - Tudod, hogy soha sem változom meg.

- Te is úgy gondolod, hogy én vagyok a legerősebb farkas a világon, mégis megtámadsz?