I don't care your judgment (Szüneteltetve)

Ez bonyolult 3/1

Szeptember 3 : Egész éjszaka forgolódtam, mikor a plafont bámultam és nem éppen szenvedtem magam elött láttam a zöldeket.
Nehezen, de felébredtem a reggeli csörgőre.
'Holnap látlak' alig várom...
A buszmegálló felé zenét hallgattam és csak mentem mentem lefelé lógó fejjel.
A busz halál pontosan érkezett, ami lássuk be elég ritkán mondható el róla. Szokásosan felmutattam a bérletem és leültem a leghátsó székre. Néztem ki a fejemből csak a fák elsuhanásait figyeltem.
A buszmegállóban ahol leszálltam Eszti várt rám.
-Szia.
-Szia, hát teeee? -nézett rám.
-Uhhh hát hol is kezdjem suli kezdte óta ami 3 napja volt alig alszom.
-Ennyire kikészít a Dávidos ügy ?
-Nem, csak ahhh úgy minden.
-Elmondod?
-Majd igen...most beszéljünk a fellépésről, te már tudod mikor lesz?
-Igen ne is mond, szeptember 25.
-Nincs sok időnk az tény.
A suliig a próbákról és az ötleteinkről beszéltünk. A suliban azonban mindenki engem nézett.
-Mi folyik itt? -suttogtam oda Esztinek.
-Nem tudom,lemaradtunk valamiről szerintem.
Kínosan, de eljutottunk a termünking, de ott is néma csend volt.
-Na megjött az év ribanca -vágta hozzám Kitti.
-Mi van? Miről beszélsz?
-Elösször Dávidot hálózod be majd Vincét, szép mondhatom.
-Én nem hálóztam be senkit.
-Na és az a sztori, hogy hagytad magad Vincének,readásul a mozi terem kellős közepén?
-Hogy miiii? -akadtam ki.
És akkor lépett be Vince, egyből kérdőre vontam.
-Kinek mit mondtál a tegnapról?
-Csak az igazat -vigyorgott rám.
-Azt hogy elkezdtél fogdosni, mire én kérdőn néztem rád és elvetted a kezed?
-Nem is ez történt.
-Hogy mi van?
-Nem emlékszel?
-Mire kéne?
-Mindenre -ő csak vigyorgot.
Nagyott lendült a kezem és az arcán landolt, könnyek vették körül a szemeim így csak futottam csakhogy egy test ezt nem engedte és a hatalmas erőtől hátraestem.