I don't care your judgment (Szüneteltetve)

Első nap a suliban

Szeptember 1: Első rendes sulis nap, a tegnapi napra visszagondolva minden aggodalmam elmúlt, tudtam,hogy ott lesz Eszti na meg az az idióta:)
Ma magamhoz képest elég gyorsan elkészültem, halvány smink, fekete farmer hatalmas bő krém színű polóval meg a vans cipőmmel párosítva indultam meg lefelé a lépcsőn. Reggel a hűtön csak egy fecnit találtam:

'Kicsim ma korábban kellett mennem, este jövök csak, kaja pénz a pulton és adj a lányoknak reggelit.
Puszi anya'

Gyorsan csináltam a lányoknak szendvicset és indultam is a suliba a kis mázlisták nekik késöbb kezdődik a suli... A kapu elött összefutottam Esztivel.
-Szia -néztem rá mosolyogva.
-Szia -válaszolt kedvtelenül.
-Valami baj van? -állítottam meg és magammal szembe fordítottam.
-Nem dehogy, csak első nap és a többi..
-És a többi? -néztem rá kérdőn.
-Igen..minden évben minden osztálynak elő kell adni egy darabot szeptember végén.
-Huuu ez baromi jól hangzik.
-Nekem annyira nem..
-Lámpalázas vagy?
-Pontosan -lóbálta a fejét- imádok táncolni az az életem de nem egy egész suli elött, a próbákon minden jó ,de a fellépések nem nekem valòak.
-Ò hát nem tudom, én ezzel sose küzködtem,de tudod mit? Segítek.
-Tényleg? Mégis hogyan?
-Majd átvészeljük együtt, melletted maradok.
-Köszönöm -nézett rám hálásan.
Szegény Eszti annyira sajnálom őt, nem volt szívem cserben hagyni, keresek neki valami megoldást. Miután valamennyire öntöttem belé energiát elkezdett nekem csacsogni a mostani pletykákról, még csak ez az első nap, de már pletykák vannak... jaj nekem...
Az osztályteremünknek nagyon jó hangulata volt, sárgás fal és tele volt pószterekkel a hátsó és a két oldalsón, plusz a tanári mellett volt egy hatalmas szekrény benne trófeakkál érmekkel. Miután megcsodáltam rá kellett jönnöm, már nem csak ketten voltunk Esztivel, mert az egész osztály szépen becsődült és a helyek fogynak. Én az ablakfelöli padsorban foglaltam helyet a leghátsó széken elöttem Esztivel. Ő visszafordult hozzám majd becsöngetésíg úgy beszélgettünk, amikor egy hatalmas test foglalt mellettem helyet.
-Helloka -nézett rám érdeklődve.
-Szia, hogy hívnak?
-A Maestro -kacsintott.
-Hát itt mindenkinek szem rángása van? -tettem fel magamnak a kérdést hangosan.
-Na és téged virágszál?
-Madison.
-Hé Eszti van matek házi? -kezdett el visítozva nevetni.
-Haha Márk nagyon vicces.
-Mi lenne ha arrébb mennél éppen dumáltunk.
-Naaa milyen csajos téma volt? Pasik például milyen jól néz ki a Maestro??
-Ja persze, és hogy egy tízből tizes skálán mennyire hervasztó a kölnid.
Jól összenevettünk Esztivel, Márk pedig fájdalmas vereség képpen lehajtotta a fejét a padra.
-Na menj inne te állat -röhögve megbökte Márkot Dávid.
-Nem, most nem megy elvérzek.
-Kikaptál mi?
-Nem is kicsit..
-Na menj a helyemen vagy -lökte meg hátha mozdul nekem meg nagyra nyílt a szemem, meg is szólaltam.
-Hogy ő hol van?
-A helyemen? -kérdezte vissza mintha ez annyir egyértelmű lenne.
-Na nem, ez biztos nem a te helyed.
-Hát szivi sajnálom, tavaj is itt ültem -kacsintott és egy átkozott pimasz mosolyt is elengedett.
-Menj máshova -adtam az ötletet.
-Nem fog menni.
-Mert? - néztem rá hülyén amin nevetett is egy jót.
-Mert már csak Kitti mellett van hely oda meg menjen a Márk.
-Ki az a Kitti?
-Ő ott mutatott az agyon sminkelt csajra.
-Ülj oda te.
-Exem..-magyarázta meg az okát.
-Ó, vágom.
Miután elrendeztem mindent magamban ,elfogadtam a tényt ,hogy idén Dàvid mellett kell ülnöm amikor Eszti szólalt meg.
-Ülj oda nyugodtan, úgyis csak szünetekben dumálunk -mosolygott.
-Hümm, ez jó ötlet.
-Nem -vágta rá Dávid.
-De.
-Nem.
-De.
-Nem -akaratoskodott.
-Miért is ne?
-Csak mert ne.
A veszekedésünket a csöngő szakította félbe.
-Márk tünés, Madison marad -adta ki az utasítást.
-Remek -morogtam.
Ma 4 óránk volt a amit az első napnak köszönhettünk. Első órában a tanár kitalálta, mivel új vagyok mindenki mondjon magáról valamit, hogy mindenkit ismerjek meg egy kicsit, hát mit is mondjak Dávidé és Márké tetszett a legjobban"
Márk: 'Virágszálam engem már nagyonis jól ismersz a Maestro vagyok és a háborúnak nincs vége ,csak most kezdődött'
Dávid: 'Én vagyok az Dávid a stréber padtársad ,ha kell a matek házid is megírom csak maradj a padtársam'
Dávidéra a válaszom az volt,hogy: 'szavadon foglak' és egy kacsintást is belevittem.
Minden óra remekül telt, az órarendet második órában adták át, alig várom, hogy komolyabban elkezdődjön. Minden nap 3 ének óra és egy zene történelem és még a többi magától adódóan matek,magyar,föci,tesi,biosz,kémia és az angol. A suliból kifelé menet Angelikával és Fannival kezdtem el beszélgetni, nagyon jó fejek, Angi énekel mint én Fanni pedig rajzos. A kapuban csatlakozott hozzánk Eszti és Bálint. Nem igazán értettem mit kerestek együtt, ő dolguk, de azért egy selytelmes mosolyt küldtem nekik.
Megbeszéltük, hogy elmegyünk mekizni, egy zökkenővel. Bálint kitalálta, mi lenne ha a többi fiú is jönne...remek Dávid..
A fiúk csatlakoztak is, hatalmas hangzavarral megcéloztuk a mekit.
Az úton odafelé Márkal dumáltam, próbálta a taktikáimat felfedezni, tanulmányozni, de én csak nevettem az egészen. Észrevettem, Dávidot, eléggé méregette Márkot, nem tudom ezt mire vélni. Mikor odaértünk szépen 11-en berohantunk, természetesen mindenki első akart lenni, amit a kiszolgáló csaj nem nézett jó szemmel, miután mindenki kikérte a kedvére valót helyet fogaltunk én Márk és Milán között ültem mellettük Eszti, Angi, Fanni elöttünk meg Vince,Bálint,Márk,Balázs,Zsolt,Dávid.
Én szokásomhoz híven gyerekmenüt kértem játékkal, fő az éretség.
Kajálás közben anyu írt nekem:
'Szivem eltudnál menni a lányokért zomgora órára nem érek oda?'
Válaszoltam egyből:
'Persze megyek'
-Hé srácok lépnem kell.
-Mi történt? -kérdezte Vince.
-Semmi komoly csak el kell mennem a hugaimért a zongora órára -sóhajtottam egy nagyot.
-Veled megyek -szólalt meg hirtelen Dávid.
-Dehogy jössz, maradj csak.
-De megyek.
-Minek?
-Hogy biztonságban legyél -röhögte el magát.
-Hú ez nagyon lovagias, férfihoz illő cselekedet -mosolyogtam ,visszafolytva a nevetést.
Mivel nem tudtam lebeszélni róla elindultunk a tanár felé. Az útón szívtuk egymás vérét és sokat kérdezősködött Amerikáról. A lányokat felvettük és haza felé vettük az irányt, csakhogy a lányok nem bírtak magukkal.
-Madi? -szólalt meg Alyssa
-Hm?
-Ő most a pasid?
Itt egy kicsit bentakadt a levegő, Dávid viszont nagyonis jól érezte magát és nevetett.
-Ő csak egy ilyen haver féle -mosolyogtam.
A házunkhoz érve a lányok bementek én meg kint maradtam és elköszöntem Dávidtól.
-Nos egy búcsú csók? -csücsörített.
-Haha..nagyon vicces -löktem finoman félre a fejét, de elkapta a kezem.
Végig a szemembe nézett és semmit nem tudtam kiolvasni belőle, mint egy zárt könyv amit elszeretnék olvasni de nem megy, nem tudom hiába próbálkozom. Percek telhettek el, mely éveknek tűntek amikor Natalie nézett ki, megtörve mindent.
-Megyek már -néztem rá mire ő csan bólintott és visszament.
-Mennem kell -néztem újra Dávid szemébe.
-Tudom.
-Nos..akkor köszi,hogy velem jöttél jó éjt.
-Neked is .
Meg kellett szakítanom a szemkontaktust, a lányok vártak rám, de kíváncsi voltam mi lett volna ha ott maradok. Befelé menet éreztem végig tekintetét magamon míg nem be nem értem.
Gyorsan összeszedtem magam, a lányoknak adtam vacsit, majd fürdést után szépen lassan elaludtam.