A házunkal szembe lévő háznál egy idegen kocsi állt amiből egy magas ősz férfi és egy igen vékony és rövid sötét színű hajjal rendelkező nő szált be, már épp menni készültem befelé amikor a zöld szempárra lettem figyelmes, szemeit hatalmas nagy fekete szempillák keretezik amely teljesen elkábít. Egy teljesen másik univerzumban érzem magam mikor beléjük nézek. Szépen lassan sétáltam be a kerítésen amikor nem vettem észre az első lépcsőfokot és hatalmasat taknyoltam.
El is kaptam a tekintetem majd sajgó térdem felé néztem. Trappogást hallottam és egy erős kar emelt a két lábamra.
-Jól vagy? -kereste a tekintetem aggódva.
-Igen, igen én csak nem figyeltem -dadogtam.
-Hát azt látom -nevetett ki.
-Köszi szépen -kezdtem el vigyorogni.
És akkor ,mikor újra belenéztem a szemébe láttam, hogy ő az kinek a nevét nem tudom, de bele estem.
-Loránt -mutatkozott be.
-Madison, alattad járok egy évvel az órán én adtam az ötletet emlékszel? -ömlöttek a számból a szavak.
-Igen emlékszem -mosolygot.
-Nekem most mennem kell, csak a nagyimhoz jöttem ott szembe lakik veletek-mutatott a számomra mindig is kedves, aranyos néni otthonára.
-Linda néni unokája vagy? -tátottam a szám.
-Igen , na de megyek holnap látlak szia -intett és már ment is.
-Szia -mondtam , de már nem hallhatta hiszen a kocsi mellett állt.
Elég érdekes volt ez a nap szereztem egy kis horzsolást egy barátot kivel moziban elég intim volt, nem is mondok semmit na meg egy álom pasit akinek a szemeiért élek halok ja és egy padtársat akivel megvan a kémia.
Szeptember 2 második nap mi lesz itt még...előre félek.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
I don't care your judgment (Szüneteltetve)
Romantizm'Elgondolkoztatok mar azon mi lenne ha nem lennétek? Nos én már igen'
