I don't care your judgment (Szüneteltetve)

oke

Szeptember 15: Este nagyon lassan tudtam elaludni, nem hagytak nyugodni Loránt szavai..
Reggel Esztinek megírtam, hogy ne várjon.
Miután felöltöztem rájöttem még bőven van időm így elindítottam egy filmet és eszegetni kezdtem a tegnapról maradt pizzát, a film felénél tartottam amikor csöngettek.
Ki lehet az akinek nincs jobb dolga hajnalok hajnalán, hogy becsöngessen hozzám?
Kinyitottam és nagy meglepetésemre Dávid volt..
-Mit keresel te itt? -flegma tekintetem mosolyra húzta száját.
-Neked is jó reggel csipkerózsika.
-Haha..mit szeretnél?
-Bejöhetek?
-Ha nagyon muszály.
-Igen az.
Nagy alakját néztem ahogy tanácstalanul forog a számára hatalmasnak tűnő nappaliban.
-Üljünk le -mutattam a kanapéra -vagy állni akarsz?
Választ nem kaptam csak mind a ketten helyet foglaltunk.
-Mi van veled? -nézett rám komolyan.
-Mi lenne?
-Mik ezek a sztorik? Vince olyanokat mond hogy nem hiszem el..
-Én sem..
-Madison, kérlek.
-Most mit kéne mondanom? Hogy megbíztam benne, hogy elmentem vele egy mozira, mikor bepróbálkozott én meg visszautazítottam és fájt neki az igazság miszerint nem vagyok egy olyan cafka mint azt ahogy ő eltervezte?
-Hogy mit csinált? -remegett meg a hangja, szerintem ment fel benne a pumpa, de nem tudtam biztosra venni.
-Fogdosott, mert?
-Mert.. -ezzel kiviharzott a házból.
Csak lestem mi történik, nem értettem mi folyik itt..
🏃‍♀️🏃‍♀️🏃‍♀️🏃‍♀️🏃‍♀️🏃‍♀️🏃‍♀️🏃‍♀️🏃‍♀️🏃‍♀️🏃‍♀️🏃‍♀️🏃‍♀️🏃‍♀️🏃‍♀️🏃‍♀️🏃‍♀️🏃‍♀️🏃‍♀️🏃‍♀️🏃‍♀️🏃‍♀️🏃‍♀️🏃‍♀️🏃‍♀️🏃‍♀️🏃‍♀️🏃‍♀️🏃‍♀️🏃‍♀️🏃‍♀️🏃‍♀️🏃‍♀️🏃‍♀️🏃‍♀️🏃‍♀️
A suli lépcsőn első fokára léptem mikor valaki feltartott, hátranéztem és Loránt volt.
-Szia -nézett méllyen a szemembe.
-Hello, megbocsájtasz órám lesz -próbáltam menekülni.
-Nem ,nem bocsájtok meg. Beszélnünk kell.
-Miről?
-Madison..
-Óra után -adtam be a derekam.
-Nem, most kell.
Hagytam hogy berángasson a suliraktárba, élveztem egy kicsit a helyzetett, ennyit foglalkozik azzal, hogy nekem mi fontos..de nem értem még mindig, miért??
-Na? -adtam a tudatára h sietnék.
-Jelentett valamit?
Ez volt az a kicsike mondat mely két apró szóból áll és a hideg ráz ki tőle.
-És ha igen?
-Igen?
-Szerintem te is tudod..
-Képzeld nem ,próbállak megfejteni de nem megy ,belenézek a szemdbe és tudod mit látok 2 gyönyörűen csilligó kékségeket és a legnagyobb gond számomra, hogy semmit nem tudok kiolvasni belőlük.
-Igen -ez volt az a szó amit még én se mertem teljes hangerővel kimondani.
-Igen? -nézett le rám.
Csak egy bólintásig tudtam magam erőltetni és lehajtottam a fejem.
-De nem ismerlek -csúszott ki a számon- readásul neked nem számított.
-És ha igen? -emelte meg két ujjával az államat, kényszerítve hogy ránézzek.
-És ha? -ennyi telt tőlem.
-Igen..
A vér megdermedt, a púlzusom az egekben , egyedül a zölden csillogókat figyeltem és emésztettem, hogy mit is ? Azt még nem tudtam ekkor.
A pillanatunkat a csöngő szakította félbe amiért bosszankodtam is.
-Add meg a számod -jelentette ki.
Nem akadékoskodtam, tettem amit kért.
Nagy zavaromba azt se tudtam, milyen órám lesz..
Nagy nehezen eljutottam biológiára, még nem tettem le a cuccom de rezgett a telóm.
Ismeretlen: Ismerjük meg egymást.
Ennyi állt az sms-ben, a szivem eszméletlen gyorsaságra kapcsolt, majd remegő kézzel visszaírtam.
Madison: Ismerjük:)
A válasz egyből jött.
Loránt: Szombaton elviszlek valahova, de meglepi, jó?
Én: Alig várom.
Egész órán irogattam Lórántal, szünetben azonban egyből elmeséltem Esztinek aki újongva adta a tudtomra hogy örül nekünk.
Hosszúszünetben kiültünk egy padra a suli elé és mekis kaját eszegetve röhögcséltünk , Eszti , Dávid, Milán, Kinga , Balázs ,Márk, Angéla, Bálint, Fanni, Zsolt és én.
-Felelsz vagy merszezzünk - dobta fel az ötletett Márk.
-Jó -üvöltötték a fiúk egyszerre, szinte már kórusban.
-Ki kezd? -tette fel a fontos kérdést Fanni.
-A játék gazda -felete Márk- azaz én.
-Gyerünk már -noszogattam.
-Jól van , jól van virágszál te is sorrakerülsz csigavér.
A játék nagyban ment mindenki elég viccés és személyes kérdést kapott, tetszett, megismertük egymást, voltak szólíts le egy nénit ugorj le egy kukáról, mász fel egy fára és üvöltsd Tarzan köztetek van, hasonlók. Jól éreztük magunkat míg Márknak lett még egy utólsó köre.
-Felelsz vagy mersz Dávid? -nézett Márk az illetőre.
-Merek.
-Jól van, hmmmm -vakargatta az állát mintha gondolkozna.
-Igen? -kiváncsisgodott Dávid.
-Utolsó, szóval egy extrém belefér nem de? Kapd le a virágszálamat.
-Hogy mi? -visítottam fel.
Dávid is lesokkolt, Márk meg mint egy hiéna úgy röhögött.
-Na gyerünk -mondták a többiek kivéve Esztit ő tudta ,hogy nem kéne.
-Srácok ne már, én nem jönnék ki belőle jól -vettem könyörgőre.
-Miért ?-értetlenkedtek a többiek.
-Mert nem és kész..
-Hé virágszál! -üvöltött nekem oda Márk mire én arra kaptam a fejem és...
Találkozott az ajkam Dávidéval, nem volt rossz, egy sima csóknak indúlt, aztán Dávid vadulni kezdett, szét harapta a számat ami nem tetszett, ellöktem és gyorsan visszafutottam a suliba egyenesen a női mosdó felé...