Sanna Nielsen - Undo
Lyzyland Kérésére
Stílus: Egyperces
Csend van. Nem csak körülöttem, de a fejemben is. Ki kell ürítenem, hogy könnyebben tudjam kitalálni, hogy mit tegyek. Ám a moraj, mely nagy hévvel zúdul az ablakomnak, nem hagy nyugton lenni. Az eső nagy cseppekben folyik végig az üvegen.
Csend van. Senki nincs mellettem, pedig érzem, hogy valaki hiányzik. Azt akarom, hogy ő itt legyen és együtt figyeljük a még mindig kint dúló vihart, mely egyre nagyobb erősséggel támadja a fákat, hogy kicsavarja azokat.
Csend van. Nem akarom, hogy többé az legyen. Kitörök a szobámból, majd a házból. Nem kell esernyő, vagy bármi, ami elfogja előlem a vizet, mely szakadatlanul ömlik nyakamba. Szaladok a viharban és hagyom, hogy a hideg eső mosson el bennem minden emléket, hogy képes legyek újakat szerezni.
Csend van. Már nem csak a fejemből, de a szívemből is egyre jobban eltűnsz. Már egészen, csak egy kis halvány emléked pislákol, amit a víz hamarosan elmos.
Én megragadom azt, mert végre tudom mit kell tennem. Visszacsinálom. Minden egyes bajt, fájdalmat és hazugságot visszacsinálok, mert már úgy fáj.
Megállok, mert kijutottam. Az eső nem volt képes maga alá gyűrni, mely szép szemeidből folyt, azokból, amik oly sok rosszat tettek.
- Visszacsinálom! - mondom ki. A cseppek, amelyeket akkor láttam, mikor felnéztem, elpárolognak fejem fölött.
Hisz túl vagyok rajtad.
YOU ARE READING
Made In Mochiintheair
FanfictionDalszövegek alapján írt történetek. One shots and two shots girls Everybody wanna read that words