Made In Mochiintheair

Ha a szerencse is úgy akarja - Jongup

Jongup - Try my luck

UdvariRka kérésére

Stílus: Romantikus

Tervemet szövögettem, miközben folyamatosan a fejemben jártál.
Megtegyem, vagy ne tegyem?
Vajon lenne még nálad esélyem, vagy sem? Van értelme annak, hogy miattad elhagyom a világot?

Már nem érdekelt. Az este rohamosan közeledett és valahonnan bátorságot merítettem. Felpattantam, beindítottam az autómat, ami bőgő motorral robogott a színhelyhez.

Majd megérkeztem. A Han folyó még mindig gyönyörűen csillogott, nemsokára én fogom rondítani a töretlen fényességet, ami az aljáról gejzírként tör fel.

Miután leparkoltam az autóval a híd elején, felmértem a terepet és elindultam, hogy magasabbról csodálhassam meg a vizet.
Volt, hogy többször is úgy éreztem, beleszédülök azonnal a habokba, vagy a hídra, ami egyenlő lett volna a biztos halállal.

Mikor találtam egy pontot, ahol könnyedén megálltam és a lábam sem remegett, lenéztem a mélybe. Szerencsére sikerült megkapaszkodnom a tartórudakban. Majdnem levetettem magam a szédülés miatt. Azt hittem már nem vagyok tériszonyos, mert volt, hogy magasabb házakon mászkáltam, de ezek szerint még nem küzdöttem le félelmem. Ismét letekintettem az alattam csobogó vízre. Egyre jobban háborgott, akárcsak egy közeledő vihar, ami most nem zavart, mivel a nap szakadatlanul borította fénybe a földet.

- Jong! - hallottam meg valakit. Ezer közül felismertem a hangod. A legtöbbször nem mondtad ki nevem többi részét.
Lassan megfordultam és megpillantottalak az úton, ahol már egy egész sereg gyűlt össze.
Belenéztem könny áztatta gyönyörű szemeidbe. Tudtad jól, hogy miért álltam fel oda.
Hisz te már másnak adtad szerelmed, holott engem szerettél.
Próbára akartam tenni magam. Meg akartam tudni, hogy mire is vagyok képes érted.
- Jong! Gyere le, kérlek! - kérleltél térdre ereszkedve. Szívem majdnem megszakadt már érted. - Mindent megbeszélünk, itt várlak! Szeretlek Jong! - ordítottad bőgve, néha elcsukló hangon.

A belőlem feltörekvő érzelmek is egyre csak elhalványították a látóteret előttem.
- Jagi! - szólítottalak meg. Feltápászkodtál a földről és reménykedve fokuszáltál rám. - Szeretlek! - ordítottam és lecsúsztam a forró vasnak döntve a hátam. Időre volt szükségem, hogy ismét erőt merítsek.
- Jong! Maradj ott! Lehozunk! - sétáltál ki egészen a híd széléhez, hogy minél közelebb kerülj hozzám.

- Van esélyem azzal a szeméttel szemben? - kérdeztem meg, mikor már közel járt hozzám a tűzoltó, aki le akart szedni a magasból. A férje többször is olyan dolgokat tett vele, ami miatt én ököllel rohantam volna a férfi arcának. Szerelmem minden fájdalom ellenére is kitartott mellette, mert ő még látott benne valami emberit.
- Jong! Ne csináld ezt!
- Szerettél te valaha is? - kezdtem el idegesen fészkelődni.
- Még most is szeretlek! - sírta el újra magát.

Egy szó kellett ahhoz, hogy ismét visszatérjen remegő lelkembe a bátorság.
- Ha visszajövök, ígérd meg, hogy velem leszel - álltam fel a perzselő fémről.
- Ígérem! - nyögted ki. A lágy szellő a hajadba kapott és elfedte kisírt szemeidet előlem.

Kihasználtam, hogy pár pillanatig megvakultál. Kitártam karjaimat, majd eldőltem, akárcsak egy baba, ki még járás képtelen.

Zuhantam, mert próbára akartam tenni a szerencsémet. Szükségem volt még egy szövetségesre. Mert a sok balszerencse, ami az utóbbi időben rám zúdult, nem könnyítette meg a helyzetem. Ha a szerencse is mellém áll, akkor könnyebben veled lehetek.

- Jong! - hallottam még utoljára nevem, majd csobbantam és a zuhanás hatására a mélybe merültem. A sodrás miatt egyre több víz került a tüdőmbe. Nem kapálóztam, hogy a felszínre törjek, csak rábíztam magam a sorsra. Ha élnem kell, akkor a szerencse mellém áll - ezekhez hasonló gondolatok peregtek le a fejemben.

A víz elnyelte minden erőmet, így már erőm sem lett volna küzdeni a halállal. Nem is nagyon volt rá szükségem, hisz partra vetődtem, akár egy hal.

Mégis csak velem volt a szerencse, a sok rossz dolog után.

Új esélyt kaptam ahhoz, hogy elnyerjem kegyeidet, melyet meg is kaptam, mikor megtudtad, hogy túléltem. Hosszas csókkal adtad tudtomra, hogy engem választottál és boldogan engedtem, hogy nedves testemhez tapaszd magad.

Próbára tettem szerencsém, aminek létezése ismeretlen volt előttem, de legjobb barátom lett.

Remélem tetszik és bocsánat a késésért!