Sziasztok! Rég osztottam meg akármit is ebben a könyvemben, de most kivételesen egy visual kei ficivel jöttem. Lehet sokan nem ismeritek a The Gazettet, de nyugodtan azt képzeltek a helyükbe, akiket akartok, csak kétszer jelenik meg név benne, ami arra utalna, hogy japánokról van benne szó.
Páros: Uruha (Takashima Kouyou, a bal oldali) x Reita (Suzuki Akira, az orrkendős, a jobb oldali)
Reita
A félelmetes, fehér kipárnázott falak között, bűnös gondolataimmal egybe zárva, képtelen vagyok kordában tartani a bennem tomboló szörnyeteget.
Elmém kezdi feladni a szolgálatot, bár már lehetséges, hogy réges-rég felemésztett a kín, amit átéltem, nem csak e falak rejtekében, már születésem pillanatában eldöntetett számomra ez a sors. Kattognak a fogaskerekek a fejemben, hallom, ahogy engem szólít, egy pillanatra sem hagyva fellélegezni, hadd szenvedjek, hisz teljes mértékben megérdemlem.
Egy féreg vagyok, kinek nem jár a megbocsátás, a kegyelem, arra kárhoztattam, hogy itt rohadjak meg, szoros béklyóként szolgáló textilbe csomagolva, nehogy véletlen kárt okozzak magamban, esetleg az ápolókban, akik bátorságot vesznek ahhoz, hogy egy érzelmileg roncs, őrült emberhez bejöjjenek, és gondját viseljék.
- Minden a te hibád! - szólalt meg egy ismerős hang a fejemben.
- Igazad van - zokogtam fel.
- Ha te nem lennél, még mindig boldog lehetnék! - könnyeim folyóként csorognak le arcomon, a hófehér textilen nyomot hagyva.
- Sajnálom - suttogtam magam elé, elködösült tekintettel.
- Miért gondolod, hogy ennyivel megúszod, szenvedni fogsz, mert kiérdemelted! - hangosodnak fel szavai, szinte már kiabálta őket.
- Sajnálom. - ordítottam fel.
Lelki szemeim előtt megjelenik a már jól ismert helyszín, s te, a leggyönyörűbb teremtés, akit valaha is elém sodort az élet, egy angyal voltál, ki egyetlen mosolyával képes volt megdobogtatni jéggé fagyott szívemet.
Mégis itt fekszel remegő karjaimban, selymes, puha bőrödön csordogáló bíbor vörös véreddel, mellyel együtt elhagy az a cseppnyi, maradék erőd is, szemeid ennek ellenére őszinte szeretettel, boldogan emeled rám.
Vértől kissé összetapadt hajszálaid óvatosan arrább simítom arcodból, kihasználva, hogy még utoljára érinthesselek, mert mindketten tudjuk, minek jött el az ideje. Te mosolyogtál rám, amit nem tudtam viszonozni, hisz itt hagysz engem, itt hagyod a kettőnknek szánt jövőt, ahol boldogan élünk, amíg meg nem halunk, aminek nem most kellene bekövetkeznie, hanem sokkal, de sokkal később.
Próbálom tartani magam, ne az legyen rólam az utolsó emléked, ahogy érted sírok, hanem hogy mennyi szép momentumunk is volt ebben a pár évben, mit együtt töltöttünk.
Sajnos a mi szerelmünknek csak ilyen tragikus végkifejlete lehet, ha tehetném, inkább én lennék a helyedben, elviselve, hogy itt kell hagynom ezt a világot, még ha tudom is, hogy az én utam nem a felhők közé vezetne, ahová a tiéd vezet.
Te voltál, s leszel számomra ez egyetlen. Szemeidet már nehezen bírod nyitva tartani, bágyadtan tekintesz fel rám, felém emelve kecses kézfejed, mely arcomon állapodik meg.
- Szeretlek, Akira - békés, apró mosollyal szája szélén, örökre lehunyta gyönyörű fekete szemeit, egyedül hagyva engem.
- Ne, kérlek, ne hagyj el, szerelmem - üvöltöttem fel fájdalmamban.
Örök magány vár rám, ami jelenleg legkisebb problémám, hisz nem mondhattam el, mit is jelent a számomra, csak egyetlen szó, amit még több ezerszer a tudtára akartam adni, de már késő.
Arra eszméltem fel, hogy a jól ismert, fehérbe öltözött alakok közelítenek felém, kezükben a többször is alkalmazott injekció, mit rögtön belém is mélyesztenek. Nem kell sokat várnom, már érzem is a szer bódító hatását, végre újra csend honol a fejemben, kizárva kedvesem szavait, békességet hozva elmémre.
- Szeretlek Kouyou - hulltak le arcomon bánatom bizonyítékai, majd lepett el a kellemes üresség.
Bűnös lélek vagyok, s leszek is, aki képes volt végezni egy angyallal, ki mindennél fontosabb volt számomra.
Sajnálom, szerelmem.
Ha valaki vevő az új dolgokra, akkor egy kis ízelítőnek itt hagyom az egyik kedvenc dalom tőlük. Érdemes rájuk keresni, nagyon tehetségesek, miattuk kezdtem fanficiket olvasni, szóval nagy szerepük van abban, hogy elkezdtem írni, és most itt vagyok. ♥
VOCÊ ESTÁ LENDO
Short Yaoi Stories (Hun)
Fanfic"Csak egy hamis ábránd volt számomra, hogy leszakíthatom a legszebb virágot a virágoskertből." - Mint egy virág (Markbum os) Elsősorban kpop, jrock bandák tagjairól, és a kedvenc thai színészeimről olvashattok történeteket.
