„Drága szerelmem,
Azt ígértem, veled töltöm a karácsonyt, de sajnálatos módon nem tehetem. Úgy volt, megkapom a kiérdemelt kimenőm, de nem jött össze. A feletteseim döntöttek mindenki sorsáról, és nem a mi érdekünket nézték. Sajnálom, tudom, már hónapok óta nem találkoztunk, s pont szenteste egyedül kell hagyjalak, de nem lehetek melletted. Fáj a hiányod, el sem tudod hinni mennyire, amint kimenőt kapok, csak is a tiéd leszek. Rettentően hiányzol.
Szeretettel, a te Changminod!♥"
Könnyes szemmel olvasom el újra az egy héttel ezelőtt kapott levelet, amely most, karácsonyeste még jobban nyomja a szívem. Már azt sem tudom, mikor láttam a számomra legfontosabb embert a világon.
A fotelben ülve figyelem az ablakon keresztül a szállingózó havat, amely fehérré varázsolja a tájat. Csodaszép innen bentről nézve, de jelenleg nem köt le ez sem, csak is a gondolataimba feledkezve sóhajtok fel.
Hiányzik, már szinte fizikai fájdalmam van nélküle, magányos vagyok.
A szoba egyik sarkában ott díszeleg a feldíszített fenyő, nem értem miért fáradoztam vele, nincs meg a karácsonyi hangulatom.
A gőzölgő teát magamhoz véve kortyoltam bele, savanykás íze végig mar a torkomon, de pont így tökéletes.
Csengőm hangja zavarja meg a csendet a lakásban. Magam sem tudom, ki zargat ilyenkor, a helyett, hogy a családjával legyen, ellenben velem, aki a szerelme nélkül tölti az év legjobban várt napját.
A sötétkék bögrém visszateszem a kicsiny asztalkára, majd az ajtóhoz lépkedtem. Kinyitva a bejárati ajtóm nem várt személy köszöntött, szinte levegőt venni is elfelejtettem. A küszöbb előtt álló fekete bakancs, és terepszínű öltözet láttán hevesebben dobogott a szívem.
– Boldog karácsonyt, kicsim! – mosolygott édesen a nálam magasabb férfi, felém nyújtva a kezében tartott rózsaszálat.
Könnyeim újra utat törtek maguknak, de ez nem a bánaté, hanem a boldogságé. Nyakába ugorva szorítom magamhoz. Ha rajtam múlna, soha nem engedném szabadon karjaim fogságából.
– Neked is szívem. Hogy-hogy itt vagy? Azt írtad nem jöhetsz el – simítottam meg arcát, s nyújtózkodtam egy csókért, amit meg is kaptam.
– Nem tudom, csak ma közölték, mégis haza mehetünk, talán megesett rajtunk a szívük, ha van nekik egyáltalán. Ajándékot nem tudtam venni, sajnálom – szomorodott el.
– Nem az ajándék a fontos, az csak egy tárgy. Nekem te vagy az ajándék, Changmin. A legszebb – mosolyogtam rá.
– Szeretlek Jaejoong, köszönöm, hogy vagy nekem, hogy van kihez hazajönnöm – csókolt óvatosan ajkaimra.
– Én is szeretlek – húztam be közös lakásunkba, hogy vele tölthessem a szeretet ünnepét.
Boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak!♥♥
ESTÁS LEYENDO
Short Yaoi Stories (Hun)
Fanfic"Csak egy hamis ábránd volt számomra, hogy leszakíthatom a legszebb virágot a virágoskertből." - Mint egy virág (Markbum os) Elsősorban kpop, jrock bandák tagjairól, és a kedvenc thai színészeimről olvashattok történeteket.
