LÉLEKBEN SZÁRNYALOK - BEFEJEZETT

16

A napok csak teltek és nem történt semmi. Elizával takarítottam, a nap végén pedig beestem az ágyba. Draket és Jeremyt szinte sose láttam, csak vacsorára értek haza, akkor is csont részegen. Drake anyja szerint a város bárjaiban bandáznak. Elmondása szerint mindig ezt csinálják, ha Jeremy náluk van vendégségben. Általában Drake apjától kaptam feladatokat, és kiderült, hogy sokkal kedvesebb, mint aminek látszik. Sokat beszélgettünk, bár a papíros incidenst nem mondtam el neki. Megtudtam, hogy a katonaságnál szolgált, többek között ezért is borítja ennyi heg a bőrét, és hogy azért „foltos" a szárnyuk, mert egy nemes angyal fajba tartoznak. Ők a harcosok leszármazottjai, akik magasabbak a társaiknál, a feladatuk pedig régen a védelem volt. Most a királynő kegyeit szolgálják. Bemutatkozott, Galennek hívják, a feleségét pedig Letthiának. Megengedte, hogy megnézzem a kisbabát is, és mit ne mondjak, nem erre számítottam. Egy csupasz, világos bőrű újszülött, aki teljesen úgy néz ki, mint egy emberbaba a szárnyait leszámítva. Apropó, szárnyak. Ez a gyerek úgy nézett ki, mint egy kopasztott csirke. Semmi toll nem volt rajta, ami így elég furán mutatott. Persze ezt nem hangoztattam.

-Szóval mindenkit?

Nézek Elizára döbbenten, mintha nem tudnám miről van szó.

-Úgy bizony! Mindenkit egytől egyig elengednek. Nem tudtál erről?

Bólogat az ebédlőasztalt sikálva.

-Nekem senki se szólt.

Vonom meg a vállam, és bevizezem a rongyomat.

-Ez furcsa. Na mindegy, most legalább teljesül az álmod.

Mosolyodik el.

-Melyik?

Kapom fel a fejem. Annyi álmom van, amit elmondtam neki. Egyszer kipróbálnám a repülést, pedig tériszonyom van. Haza szeretnék jutni Mairennhez, megölelni és visszatérni az Alberoba. Megkóstolni a banánt, ami Eliza elmondása szerint valami sárga gyümölcs, amit szülinapjára kapott. Egy olyan macskát tartani, mint Dorcus, és segíteni Sosinak kiszabadítani a lányát. Beszélni Nigellel és jól a fejéhez vágni, hogy mekkora bunkó, és megölelni Draket... Na jó, a legutolsó talán nem. Nem is tudom, hogy juthat ilyen hülyeség az eszembe. Elvégre is, ő egy angyal. Egy nagyon, nagyon bunkó angyal. Fura, hogy ha az apja a közelben van, tud viselkedni, sőt egyenesen tisztelettudó, de ha egyedül, vagy Jeremyvel marad, néha igazi ördög.

-Az, hogy szabad lehetsz.

Válaszol, mire egy pillanatra abbahagyom az asztal sikálását. Olyan lehetetlennek hangzik ez az egész. A szabadság szó, mintha valami elérhetetlen dolog lenne. Bele se merek gondolni, hogy szabad lehetek.

-Igen.

Suttogok.

-Csodálatos lenne.

Sóhajtok fel és szinte magam előtt látom, ahogy a szarvasomon vágtatva rohanok az erdőben a növények között. Hallom a madarak csicsergését és senki se mondja meg nekem, mit tegyek.

Eszembe jut, miről is beszélt Drake az apjával, úgyhogy kis tétovázás után felteszem a kérdést. Biztosra akarok menni, hogy igaz volt-e.

-De miért is engednek el minket? Ez nem vall az angyalokra.

-Dehogy nem! A királynőjük, az az Andriata támadást szervez az egyik emberfalu ellen, és ilyenkor mindig el kell engedni a rabszolgákat. Van egy ilyen szokásuk, mivel mi emberek gyengébbek vagyunk, nagyobb eséllyel nyernek. A rabszolgák úgy mond hordozzák az információt, így több helyre is eljut a hír, és lesz idő elég katonát toborozni annak a városnak, akit a támadás fog érni. Tudod, távirathoz hasonló a dolgunk, csak ők nem galambbal küldik a levelet, hanem szolgákkal.