LÉLEKBEN SZÁRNYALOK - BEFEJEZETT

1

Az arcomba húzom a csukjám, és lehajtott fejjel sétálok a házak között.

Nem hiszem el, hogy nem sikerült, pedig annyit készültem rá!

A sok szenvedés, és a belefektetett munka, mind hiába, ráadásul majdnem otthagytam a fogamat is.

Próbálom visszatartani a könnyeimet, basszus tizenhét vagyok, nem szabad sírnom.

Dühösen berontok a házunkba, becsapom az ajtót és levágom magam a kanapéra. A körmeim a tenyerembe vésem, hogy visszatartsam a sírást.

-Drágám? Máris hazajöttél?

Néz ki a konyhából Mairenn mosolyogva, a kezében egy kockás törlőronggyal.

-Uhum...

Morgok kedvetlenül, és keresztbe fonom a karjaim.

Nagyot sóhajtok, de nem nézek rá. Nem bírok, ha látnám az arcát, csakis az jutna eszembe, hogy elbuktam és csalódást okoztam neki.

-És mesélj, hogy sikerült a vizsga?

Kérdezi, bár a hangjában hallatszik, hogy semmi jóra nem számít.

-Hát...

Emelem fel a hangom, és érzem, hogy elszorul a torkom.

Hogy fogom én ezt sírás nélkül elmondani?

Elég! meg kell emberelned magad! Nem vagy más pisis kisgyerek, hogy mindenen bőgj!

Felemelem a fejem, és Mairennre nézek.

Az ajkamba harapok, és legyűröm a feltörekvő könnyeket.

-Elbuktam.

Jelentem ki halkan, és még jobban ökölbe szorul a kezem.

Mairenn arckifejezése eltorzul, csalódottságot és szánalmat sugároz.

-Jajj, édesem!

Dobja el a rongyot, és felém siet.

Leül mellém a kanapéra, és átölel.

-Úgy sajnálom.

Szorít magához.

Egyáltalán nem hangzik mérgesnek.

-Hát még én!

Csuklik el a hangom, és a pólójába fúrom a fejem.

Elegem van mindenből. Csak egy dolgot kért tőlem, és azt se tudtam teljesíteni. Az volt az álma, hogy Terepvadász legyek, mint ő, és anya, de elbuktam. Elbuktam, mert nem figyeltem eléggé, és a cél előtt pofára estem...

-Sajnálom, hogy csalódást okoztam.

Suttogok, remegő ajkakkal.

Nem bírom tovább magamba folytani az elkeseredettségemet, és könnyekben török ki.

-Bocsánat!

Sírom el magam, mire nyugtatóan simogatni kezdi a hátamat.

-Semmi gond, édesem. Ne okold magad, nem okoztál csalódást.

Suttogja, és egy puszit nyom a fejem búbjára.

-Te vagy a világ legügyesebb lánya. Az én kislányom.

Mondja, a hangjában büszkeséggel.

Csak szipogok a karajiban.

Valahol mélyen örömmel tölt el, hogy még így is büszke rám, és melegség árad szét a mellkasomban. Mairenn anyám helyett anyám, és még ha elbukok is mellettem áll.