friends? // Gaten Matarazzo FF //

19.

*Időugrás: 0:00*

-Most már tényleg menjünk át Amyékhez.- Mászott ki a medencéből.
-De már csak haza kell hozni a többieket.
-Azért. Na gyere.- Tartotta nekem a kezét,hogy kijöjjek.
-De még nem is ihatnak, hazabírnak jönni.- Nyavajogtam.
-De attól még elbírnak tévedni. Na gyere már!- Húzott ki a vízből.

Gyalog elindultunk Amyékhez. Amy anyukája valamikor mondta, hol laknak, így tudtam hova kell menni. Gaten útközbe megfogta a kezem, így tényleg úgy mentünk, mintha egy pár lennénk. Azok is voltunk. Életem legboldogabb estéjének tudhatom, azt a napot. Azért, mert csak a kedvenc színészemről van szó, és azért is, mert boldog voltam. Kicsit szomorúbb voltam, a megszokott embereknél. Jó, nem kicsit. Érzékenyebb is vagyok, mint a többi ember, ugyanis bármin betudok sértődni és egész nap sírni miatta.

Odaértünk a "bulihelyszínre",de csend volt. Ami igazából nagyon meglepett. Kopogtunk, de senki nem nyitott ajtót. Gondoltam megcsörgetem Lizát, hát nem is vette fel. Úgyhogy hívtam Amy-t, mert csak az ő bulija.
-Szia Amy. Hol vagytok? Csengettünk és kopogtunk is,de nem nyitottatok ajtót.- Kezdtem el a mondandóm.
-Most indultunk át hozzátok.- Nevetett.
-Na, szuper. Gondolom van nálatok kulcs.
-Dehogy van.
-Akkor várjatok meg, mindjárt megyünk.- Majd leraktam a telefonom.

-Remek, mehetünk vissza. Elmentek hozzánk, de nincs kulcsuk, így nem tudnak bemenni, míg nem engedjük be őket.- Indultam haza.
-De nem vársz meg?- Futott utánam.
-Ha lassú vagy, akkor nem.

Félúton Liza felhívott, hogy vigyázzunk, mert egy csapat fan Gatent keresi a város ezen részén. Van hátránya, ha egy híresebb személy a barátod. Nem is kevés hátránya van.

Hazaértünk, szerencsére sértetlenül. Eltóltam az embereket az ajtóból, mint Mózes a vizet. Kinyitottam az ajtót, és egy emberként löktek be az előszobába.

-Milla beszélhetnénk?- Jött fel a szobámba Bria.
-Persze. Baj van?
-Hát, nem tudom. Úgy érzem, hogy Noaht már nem annyira szeretem, mint mikor elsőnek megláttam. Vagyhát, úgy ahogy Ő azt hiszi.
-Jaj, Bria... Ez nem az én választásom, hogy együtt maradtok-e vagy nem.
-Tudom,de Noah szomorú lesz, ha én szakítok vele. De megcsalni se akarom...
-Nehogy megcsald, te lány! Az mégrosszabb, minthogy szakítassz vele.
-Nem tudom.- Dobta le magàt le az ágyra.
-Szerintem várj még egy picit, és majd kiderül, hogy addigra mennyire fogod szeretni.
-Köszi Milla.- Üllt fel.
-Szívesen, de mostmár én aludnék, mert hosszú volt ez a nap.- Feküdtem le aludni.
-Oké, jó éjt!- Ment le.
-Neked is.- Kiabáltam utàna.
Nem sok idő kellett, hogy elaludjak. Max. 5 perc, ha nem kevesebb. Lentről még hallottam, hogy a többiek még nem most fognak elaludni.

*Időugrás: 10:50*

Telefoncsörgésre keltem. Megnéztem a képernyőt és láttam, hogy Jaeden hívott.

-Neked is jó reggelt!- Ásítottam a telefonba.
-Ma tudunk találkozni?- Siette el a mondatot?
-Még nem tudom... Igazából mára nem terveztem semmit.
-Oké, akkor este 7-kor a parkba.- Kimondta és lerakta a telefont.
Király, megint mehetek abba a kibaszott parkba, ahol minden rosszra fordul. Soha az életembe nem utáltam még valamit annyira, mint azt a parkot. Jó, talán Lizzy-t, de ez már egy másik szàla a történetnek.

Kigurultam az ágyból, és még egy 10 percet feküdtem a földön. Összeszedtem magam és elindultam ruhát keresni. Ma se vittem túlzásba a színeket, ugyanis egy fekete nadrágot és egy sötét szürke pólót vettem fel. Elmentem a  fürdőbe, megigazítani a fejem, mert a hajam úgy nézett ki, mint egy kazal széna.

Lementem valamit enni. A fél csapat még nem volt fent.

-Jó reggelt Milla.- Ment a konyhába Gaten.
-Neked is.
-Van kaja? Vagy csináljak?
-Csinálsz kaját?- Nevettem ki.- Tőlem csinálhatsz, de ne gyújtsd fel a hazát.
-Oké megpróbálom.- Vette ki a margarint a hűtőből.
-Inkább segítek.- Nevetett el magam, amire Noah felébredt és egy sor "Miaszartcsináltok" után visszaaludt.

*Időugrás: 18:50*

-Na én elmentem, majd jövök. Azt nem tudom mikor,de jövök.- Léptem ki az ajtón.- Sziasztok!
Hallottam, hogy mikor bezártam az ajtót egyből kérdezték egymást a többiek, hogy hova megyek, de csak kuncogtam egy picit, majd elmentem a megbeszélt helyre.
Mikor odaértem Jaeden várt. Látszott rajta, hogy már sokat várt, de én odaértem a megbeszélt időre és még egy pár perccel hamarabb is.

-Szia Jaeden. Miért hívtál ide?- Ültem le mellé a padra.
-Csak mert látni akartam veled a naplementét a fákközött lemenni.
-Oké Jaed, te fura vagy.- Nevettem egy kicsit.
-Nem is igaz.- Ütött bele a vállamba egy picit.
-Dehogynem. De komolyan,miért hívtál ide?
-Csak bocsánatot akartam kérni, amiért, ami a díjátadón történt. Balfasz voltam.
-Nem kicsit. De miért most? Sok idő eltelt azóta.
-Hát ha nem tetszik.- Emelte fel a hangját.- Tudod Milla, azt se tudom, miért kérek bocsánatot. Látszik rajtad,hogy tudod,hogy Gaten baszta el.
-Gaten nem is csinált semmit!
-Dehogynem!
-Aha. Ki akart rám mászni?
-Gaten. Meg egy picit én is.- Mondta az orra alatt.- De az most nem számít!
-Dehogynem számít!- Mondtam, majd könnyes szemekkel elfutottam.
Futottam, olyan gyorsan, amennyire csak tudtam,mikor éreztem egy nagy csattanást a hátamon és minden sötét lett. Sötét és nem tudtam mi történt. Valamennyit még hallottam,hogy egy néni kiabál velem, hogy keljek fel,de ennyi. Utána már semmi. Kimaradt mi történt.