friends? // Gaten Matarazzo FF //

21.

-Köszi.- Mosolygott
-Ez csak természetes... Ahogy te mondanád.- Nevetettem egy aprót.

Elbeszélgettünk még pár percig, utána pedig Millát elvitték kivizsgálásra. Oda nem mentem be, mert annyira nem akartam féltő-barátnak tűnni.

*Időugrás: 11:50*

-Jönnek Milliék?- Törte meg a csenedet Milla.
-Délbe. Azaz 10 perc múlva.- Néztem rá az órára.
-Anyuéknak szóltatok?
-Nem, nem akartuk őket zargatni, meg nem akartam, hogy leszidjanak, mert még ők nem ismernek engem, szerintem.
-Dehogynem. Szóljunk, mert ha ők hívnak, abból baj lesz.- Nyúlt sietve a telefonjáért.
-Akarod, hogy felhívjam?
-Nem kell, köszi. Én is meg tudom oldani.
-Oké, oké...- Kezdtem el bújni a telefonom.

-Na?
-Majd jönnek, holnap vagy holnapután. Szóltam nekik, hogy te itt vagy, így nem kell félniük. Anya azt mondta, ha ők jönnek, te nyugodtan haza mehetsz, kipihenni magad.
-Maradok.
-Tessék?
-Maradni szeretnék. Veled. Féltelek Milla.
-Köszi, de ha anya itt van, akkor csak azt akarja, hogy ő gondoskodjon rólam. Engem is idegesít, de ilyenek az anyukák...-Ragozta.
-Jó, de látogathatlak, nem?- Nevettem egy picit.
-Gondolom.

-Milla, hát te egyben vagy még?- Jött be az ajtón Noah.
-Ahogy látod, nem. Majdnem meghaltam...
-Azért nem...- Lépett Milla mellé Caleb.- Vagy de...
-Jobban vagy már?- Kérdezte Sadie, miközben vette elő a telefonját.
-Jobban, mint az elöző napokba.- Próbált mosolyogni Milla.
-Majd eljön Amy is.- Lesett ki a telefonról Bria.

*Időugrás: 18:30*

Millát megint elvitték vizsgálatra, így megint egyedül maradtam. Elővettem a telefonom és az Instagramba belepörgettem. Likeltem pár fanoldal képét, aminek nagyon örültek. Próbáltam kis követő táborúsokat, hogy nekik is meglegyen az örömük.

Millát visszahozták, de el volt altatva. Én se voltam egy energiabomba, így én is elaludtam abban a kényelmetlen székbe.

*Időugrás: Másnap reggel*
Arra keltem, hogy Milla beszélget valakivel.
-Jó reggelt, Gaten. Ő itt az anyukám.- Mondta fülig érő mosollyal.
-Köszönöm.- Ölelt meg meg a nő.
-Szívesen, de mit is?- Értetlenkedtem.
-Hogy itt volt Millával, míg én nem tudtam.
Én csak mosolyogtam, mint a tejbe tök, mikor az ápolónő berontott, hogy jött egy látogatója Millának. Az a személy nem más, mint Jaeden volt. Mondhatom, nem örültem, nagyon nem. Legszívesebben leütöttem volna, ott ahol van, de nem tettem, mert túl sok ember volt ott.
-Anya, most kimennél?- Kérdezte tapintatosan Milla.
-Persze. Gaten, majd szólj, ha kész vagytok.
-Szerintem én is kimegyek.- Rontottam ki az ajtón. Észre vettem, hogy Milla anyukája is kiért és elkezdtünk beszélgetni.

-És mi is történt pontosan?- Ült le elém a váróba.
-Igazából, nem tudom. Nem voltam ott, csak később láttam, hogy sietett egy mentő. Mikor kimentem Millát véltem felfedezni.
-Oh, és ki az a fiú, aki miatt kijöttünk? Ismered?- Bombázott kérdéseivel.
-Igen, tavaj még jóba voltunk, és most nem tudom, mit tettem vagy mit nem. Egyébként, ha látta az Azt, akkor tudja, hogy ő Jaeden Lieberher.
-Akkor már tudom. Nem ugrott be elsőnek...

~Milla szemszöge~
-Már lelkileg is összeakarsz törni?- Kérdeztem fájdalmasan.
-Nem. Azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek.
-Aha, az tudod mennyit jelent?
-Mennyit?
-Annyit, mint amikor egy ripigyára tört üvegre ráragasztassz egy sebtapaszt, annyit!
-De én tényleg nem akartam semmi rosszat.
-Persze.- Forgattam a szemem.
-Mondjuk, ha nem futottál volna el, akkor most nem feküdnél korházba.
-Hát, persze. Megint én vagyok a hibás. Tudod mit? Ha nem hívtál volna el arra a szarra, akkor nem futottam volna el és nem törtek volna össze. Jaeden nem érted? Félig lebénultam. Már csak a szerencsémen múlik, hogy megint olyan életet éljek, mint régebben. A tornának már búcsút is intehetek. Nem sportolhatok többé. Meg, ha látnád, a gépek tartanak életbe.- Sírtam el magam.
-De csak tudnak vele valamit csinálni az orvosok, nem?
-Azt kétlem. De most én kérdezek. A te anyukád ütött el?
-Nem! Anyám akkor otthon volt. Honnan veszed?
-Hasonlított rá.
-Akkor az Mary néni volt.
-Ha te mondod...
-Ja és Jack és Amy szakítottak.
-De még barátok, ugye?
-Persze.
-Várjunk, te honnan tudod?
-Szerinted? Jack a legjobb haverom meg Amy a barátnőm lett.
-Akkor miattad szakítottak?
-Nem. Amy apja nem bírta Jacket, így szakítottak.
-Téged jobban bír?
-Biztos, mert engem még nem iletett meg olyan szép szavakkal, mint Jacket.
-Remek. Szerintem sokkal cukibbak voltak, mint a veled.
-Fogalmazás beütött.
-Hagyjad már, nem is emlékszem olyan sokra dologra.
-De szerintem én megyek. Szia, és jobbulást.
-Még nem vagyunk jóba, egyébként.- Kiabáltam utána.
-Visszajöhetünk?- Kopogott Anya az ajtón.
-Igen.
-Na, mi történt? Volt nagy veszekedés?- Játszotta el a tini lányt, akinek mindent tudnia kell.
-Volt... Egy... De nem nagy dolog...
-Egyébként, hogy lesz egy húgod, megint. Elköltözünk. A házunk egyre kisebb, így beköltözünk egy nagyobba. Azt még nem tudjuk, hogy maradunk-e Los Angelesbe, de egy csendesebb környékre szeretnénk költözni Apáddal.
-Remek...- Mondtam az orrom alatt.
-Mondtál valamit?
-Semmit... Semmit...

Utálom mikor költöznünk kell. Új suli, új barátok, új környék. Egyetlen ember, akivel a régi "barátaim" közül tartom a kapcsolatot, az Liza. De ahogy látom, ez se fog sokáig tartani. Most csak reménykedek, hogy ugyan abba a suliba maradjak, mint eddig. Nem akarom itt hagyni a sulit. Az egy dolog, hogy folyton piszkálnak, de mégis van ott egy barátom, aki segít vagyhát már három. Lizára, Briára és Amyre gondoltam. Nem tudom, miért nem tudják nagyobbra csinálni a házat... Vagyhát tudnák, de meg se próbálják, inkább költözünk.

*Pár nap múlva*

Végre kiengedtek a korházból, de a jobb lábam még mindig nem tudom mozgatni. Úgytűnik az marad lebénúlva, ami egyenlő azzal, hogy sportolásnak véglegesen vége. Mikor hazaértem, a többiek még mindig ott voltak nálunk. Úgy tűnik apáéknak mindegy, hogy hány gyerek van a házba. Mia és Joe is már otthon volt. Millie és Mia jóba lettek, míg Noah és Joe is. Gaten segített bemenni a házba, amíg Anya és Apa behozta a cuccokat. Talàn ilyenkor volt teljes a létszám. A cast és a családom. Mindenki boldog volt, hogy végre otthon lehettem, de én voltam a legboldogabb. Bria már szakított Noah-val, de az a boldog szakítás volt.

-Majd valaki felviszi neked a kaját vagy itt maradsz lent?- Vette ki a hütőből az alapanyagokat, édes és kedves anyukàm
-Szerintem maradok.- Mosolyogtam.
-Segítsek elmenni az ebédlőbe?- Ajánlotta fel Millie.
-Megköszönném.
-De hol van a járókereted?
-Nem tudom. Lehet anya felvitte.
-Na, most hogy Miától megszabadúltam, beszélgethetünk.- Ült le mellém.
-Miről?
-Pld. Milyen volt a korházba...
-Szar. Mármint, fájdalmas. Minden egyes mozdulat fájt.
-Mikor mész suliba?
-Talán Júniusba. Betoppanok a suli végére.
-A korházba hallgathattál zenét vagy volt net?
-Hallgathattam és volt net.
-Mit hallgattál?
-Nagyrészt csak pár zenét, ami benne volt a lejátszási listámba. De egyet majdnem minden nap hallgattam. Pont a helyzetemet írta le.
-Mi? Kitalálom, a Paralyzed NF-től.
-Talált.- Majd nevettünk mind a ketten.