friends? // Gaten Matarazzo FF //

22.

-Ugye nem csináltatok semmit, míg én nem voltam itthon?- Vettem ki egy almáf a tálból,hogy azt én majd megeszem.
-Semmi rosszat.- Tette fel a két kezét a feje magasságába.
-Oké, kajátok volt?
-Volt.
-Apától nem kaptatok ki?
-Nem. Elmondtad neki, hogy itt vagyunk,nem?
-Igen, de ő képes elfelejteni dolgokat.- Nevettük ki.

Időugrás:16:30

Nagynehezen felmentem az ágyamhoz, az íróasztalomtól, majd elővettem a telefonom, hogy mi újság az interneten. A laptopomon bekapcsoltam a lejátszási listám és elkezdtem instagramozni.
-Bejöhetek?- Kopogott az ajtómon Anya.
-Gyere.- Tettem le a telefonom az éjjeliszekrényemre.
-Hogy vagy?- Adta a kezembe a napi gyógyszereim.
-Hát tipikusan rosszul.
-Az nem jó. Sikerült megcsinálni a házijaidat?
-Igen.
-Na, pihenj. Majd Gatenék feljönnek, vagyhát nekem azt mondták.- Kuncogott.
-Anya.
-Igen?- Fordukt vissza az ajtónál.
-Mondod Gatennek, hogy jöjjön fel?
-Persze.- Ment ki.

Mikor kiment anya felraktam a telefonom tölteni és vàrtam Gatenre. A laptopom az ölembe raktam, majd elkezdtem editet vágni. Liza szokott segíteni,de ő most Finnel volt. Kiválasztottam a zenét és elkezdtem.

-Szia! Hogy vagy?- Nyitott be Gaten.
-Jól, vagyhát nem tudom. Nem érzek semmit a bal lábammal. Nem tudon mozgatni se semmi. A jobb még egy kicsit jobb,de legalább azt tudom mozgatni.- Kezdtem bele a novellámba.
-Milla.
-Igen?
-Nagyon erős vagy. Sikerülni fog, hogy felállj a másik lábaddal is.
-Köszi. Kedves tőled.- Mosolyogtam majd megöleltem. Néhány csepp könnyet el is ejtettem.
-Semmi baj, sikerülni fog.- Csókolt meg.
Boldog voltam, hogy van aki hisz bennem. Tudom, nem csak Ő hitt bennem, de Ő mondta ki.

-Milla! Am-Amyék... Amyék elszöktek. Eltűntek!- Rohant be a szobámba Bria.
-MI? MI TÖRTÉNT?!- Estem le az ágyról szó szerint.
-Eltűntek... Jaedennel...- Nyögte ki.
-Meg kell keresnem Őket. Hol van a járó keretem?-Kérdeztem, de nem kaptam választ.- HOL VAN A KIBASZOTT JÁRÓKERETEM?!- Kiabáltam. Nem akartam ilyen lenni, még is.
-Nyugi. Mi megkeressük őket. Ne stresszeld magad.- Fogta meg a vállam Gaten.
-De meg kell őket keresnem.- Sírtam. Látták rajtam, hogy nem bírom tovább.
-Feküdj le aludni. Liza és Finn itt marad veled, meg persze anyukádék.- "Ült" le mellém Bria.
-Oké, de hívjatok amikor csak tudtok. Oké?-Nyugodtam le.
-Oké, szólok Lizának.- Ment ki Bria.
-Én is megyek. Majd hívlak.- Nyomott egy puszit az arcomra.
-Szia.
-Szia.- Ment ki az ajtón.

~Gaten szemszöge~
-Na mehetünk?- Kérdeztem a többiektől. Kint szakadt az eső, így Milla anyukája adott nekünk esőkabátot és esernyőt.
-Igen, de még szólok az ikreknek.- Ment a szobájukba Sadie.
-Oké.
-Gaten, ugye megtaláljátok őket?- Futott hozzám Mia.
-Igen, megpróbáljuk.
-Jaj, de hősies.- Nevetett az egész csapat.
-Na induljunk.- Mentem ki az ajtón.
-Sziasztok!- Köszöntek el tőlünk.
-Sziasztok!- Köszöntük mi is.

-Na merre menjünk?- Nézte a telefonját Caleb.
-Nem tudom, Jaeden egyik legjobb haverja "otthon" maradt, Bria meg nem is olyan sokat beszél Amyvel.- Áltam meg egy lámpa mellett.
-Naaa.... Én beszélek Amyvel. Legjobb barátnőm.- Mondta hangosabban Bria a megszokottnál.
-Oké, oké...
-Bria, nyugi. Megtaláljuk őket.- Ment Bria mellé Noah.

*Időugrás: 2 óra múlva*

-Nem hívtuk fel Millát. Meg fog minket ölni.- Kaptam a zsebemhez, ahol a telefonom volt.
-Na akkor gyorsan.- Veregette meg a vállam Caleb.

-Szia,Milla még nem találtuk meg őket,de keresük.- Szóltam bele a telefonba.
-Szia, rendben. Hiszek bennettek. Később is hívhattok, hogy mizu. Oké?
-Oké. Ott van Finn?
-Persze. Odaadjam?
-Igen, létszi.
-Helló Gaten, na?- Hallottam Finn hangját.
-Semmi, szerinted hol lehetnek?
-Bárhol,de Jaed mondta, hogy lehet átmennek Wyatthoz aztán meg valahova.
-Oké, köszi.
-Szívesen, ha bármi van szóljatok!
-Oké, meglesz. Szia Bro.
-Szia.-Tette le a telefont.

-Na?- Ugrált mellém Sadie.
-Wyattékat kell megkérdezni. Azt mondta Finn, hogy talán Ők tudják.
-Ok. Akkor megkérdezem, de mindenki maradjon kussba.- Szólított fel minket Caleb.

Amíg Caleb telefonált, mi nem tudtunk mit csinálni, ezért ugráltunk a tócsákba. Nem boldogságból, hanem csak, mert nem tudtunk mit csinálni.