Bűntárs

8

Lisa szemszgöge

Ethan karjai megnyugvást nyújtottak. Biztonságot.
Mélyen beszívtam parfümje illatát.

De aztán észbekaptam. Ő egy bűnöző és undorodnom kéne tőle.
De hiszen megmentett és mellettem volt.
Mennyi esély van rá hogy van szive?

Összezavarodva próbáltam eltolni magamtól de nem eresztett.

-Engedj el-motyogtam vállaiba.

Lassan eleresztett majd mélyen a szemembe nézett.
Szürke íriszeit az enyéimbe véste.

Elmosolyodott majd felállt.
Kábán néztem amint kimegy a szobából engem egyedül hagyva, ugyanis a többiek már rég itthagytak minket.

Miért esett ennyire jól az ölelése? Miért érzek melegséget ott, ahol megérintett?
Miért babonázott meg csupán egy tekintettel?

Talán... nem az nem lehet. Hiszen ő egy bűnöző. Undorodnom kéne tőle. Úgy mint Ryantől.
Félnem kéne tőle...

De akkor hogyan éreztem magam biztonságban amikor megölelt?

A saját viselkedésem megijesztett...

Nagy gondolkodásomat az ajtó nyitódása szakította félbe.
Ethan jött be kezében egy tányérral amin valami szendvics féle volt.

-Nem vagyok jó kaja csinálásban, nézd el-nevette el magát.

Elmosolyodtam, majd elvettem tőle a tányért.

Beleharaptam a szendvicsbe, ami meglepő módon finom volt.
Csillogó szemekkel néztem fel rá.

-Na? Ízlik?-húzta félmosolyra ajkait.

-Ez nagyon jó-néztem vissza a szendvicsre és elkezdtem magamba tömni.

-Örülök hogy ízlett-nevette el magát, majd az üres tányéromért nyúlt.-kérsz még?

-Nem köszi-mosolyodtam el.

-Leviszem aztán majd jövök-mondta majd kiment az ajtón.

Ahogy mondta, pár perc múlva vissza is ért.
Leült velem szemben az ágyra.

-Miért csináltad?-fürkészte tekintetével az arcomat.

-Mit?-nézten rá értetlenül.

-Miért akartál öngyilkos lenni?

-Tessék?-értetlenkedtem. Nem tudtam mire akar kilyukadni.

Soha még csak meg sem fordult a fejemben hogy öngyilkos legyek. Még akkor sem amikor elraboltak.

-Lisa. Meglőtted magad.-ejtette ki a szavakat, mintha csak egy ovodáshoz beszélne.

-Mi?-néztem rá tágra nyílt szemekkel.-Én nem...-kezdtem de félbe szakított.

-Lisa én... sajnálom oké? Nem így terveztük mi sem. De hidd el, amint tisztázzuk magunkat elengedünk. Nem akarok úgy bánni veled mint egy fogollyal mert kedvellek. De Ryan nem engedi hogy elengedjelek és részben igaza van mert most is meglőtted magad. Kérlek ne csinálj többet ilyet jó?-fakadt ki, és látszott rajta hogy tényleg aggódik miattam.

-Ethan... nem én lőttem le magam-hajtottam le a fejemet.

-Tessék?-kérdezte meglepetten.

-Ryan volt az. Reggel bejött. És... bántott. A kezemet lefogta. Erősen. Azt mondta azt csinál velem amit akar, mert senkit nem érdekel. Aztán megrúgtam.. és-meséltem de hirtelen elcsuklott a hangom. Lassan megéreztem ahogyan forró könnyeim lefolynak az arcomról.

Ethan se szó, se beszéd felállt és kiment a szobából.

Amilyen gyorsan csak tudtam, felálltam majd utána szaladtam. Hirtelen kezdtem el szédülni, de nem érdekelt.

Nem akartam hogy bármi meggondolatlant is csináljon.

-Te képes voltál lelőni őt?!-hallottam meg Ethan ordítását.

-Aha-nevette el magát Ryan.

Lefutottam a lépcsőn és megláttam őket.

Ethan nekirontott Ryannek. Nem tudtam mit kéne csinálnom.

Tudtam, hogy Ryan sokkal erősebb. Közbeavatkozni nem mertem.

Hol van ilyenkor Ashley és a másik fiú?

Tehetetlennek éreztem magam, de nem tudtam nézni ahogyan Ryan szétveri Ethant.

Fogtam egy vázát, és Ryanhez vágtam.

Rámkapta tekintetét, majd megindult felém.
Ethannek pont ez kellett. Bevert neki egyet, mitől orrából folyni kezdett a vér.

-Takarodj innen!-mondta fenyegető hangnemben.

Ryan rámnézett, hitetlenül elnevette magát, majd kiment az ajtón.

-Köszönöm-suttogta Ethan.

-Mégis mit?-néztem rá mosolyogva.

-Azt hogy segítettél-nézett rám.

Csak most láttam meg hogy milyen sebes az arca.
A szája felrepedt, az orrából folyt a vére.
Szeme alatt lilás folt éktelenkedett.

Elképedve néztem őt.

-Ennyire rossz látvány?-próbált elmosolyodni, de elég nehezen sikerült neki.

-Gyere-mondtam.

Fogalmam sem volt, mit kéne csinálnom. Félnem kéne tőle. Itt volt a lehetőség hogy elmenjek, de nem tettem. Nem tudtam megtenni.

Bementem a fürdőbe majd nagy nehezen találtam valami fertőtlenítő folyadékot, illetve papírtörlőt.

Ethan leült az ágyra.
Odasétáltam hozzá, és elkezdtem leszedni az arcáról a vért. Miután ez megvolt bekentem valamilyem krémmel a szeme alatt. Ezután a száját töröltem le.  Eléggé felrepedt neki, de mit mondjak?

Még ez is csak vonzóbbá tette.

Figyelmesen fürkészte arcomat, miközben én ápoltam őt.
Egyszer-kétszer felszisszent, de elég jól tűrte.

Gyengéden megfogta a karomat, arra utalva hogy nézzek a szemébe.

Tekintete lecsúszott ajkaimra. Egyre csak közeledett.

Meg kellett volna állítanom. Nem szabadott volna engednem neki.

Ajkaink miliméterre voltak egymástól. A szívverésem felgyorsult. Már-már az ájulás határán álltam.

Szám kiszáradt, így reflexből nyelvemmel próbáltam benedvesíteni, minek következtében hozzáért Ethan ajkaihoz.

Vigyorogva adott egy puszinak nevezhető valamit a számra, majd elhajolt.

Vörös arccal bámultam lábaimat.

Tényleg csókolózni akartam vele? Én? Rakott valamit a szendvicsbe, vagy ténykeg ennyire megkedveltem?