Bűntárs

9.

-É-én... el megyek fürdeni...-dadogtam zavartan.

-Rendben-monda mosolyogva.

Berohantam a fürdőbe majd magamra zártam az ajtót.
Háttal nekidőltem az említett tárgynak, majd lassan leereszkedtem rajta.

Hogyan tehettem ilyet? Undorodtam magamtól.
Attól amit tettem.

Keserves sírásba kezdtem. Igazából magam sem tudom hogy miért.
Egyszerűen nem bírtam tovább.

Undorító dolog volt amit tettem. Vágytam rá. Arra hogy megcsókoljon. Hogy megérintsen.

Nagy levegőt véve felálltam, és beálltam a zuhany alá.

Hideg vízzel fürödtem, hátha az segít majd kiűzni a gondolataimat.
Folyton az a két csillogó sötét szempár villant be az agyamba.
A rózsaszín telt ajkai, amik már-már súrolták az enyémet.

Akárhogy is próbáltam, nem tudtam nem azon gondolkozni, mi lett volna, ha megcsókol.

Mi van velem?

Megráztam a fejem, mintha az segítene e bizar gondolatok elkergetésében, majd miután megtörölköztem és felöltöztem, kiléptem a kis fülledt helységből.

Ethan nem volt a szobában.
Egy részem szinte ünnepelt. Másik pedig hiányolta.

Befeküdtem az ágyba, majd megpróbáltam elaludni.
A bilincs nem volt rajtam. Igazából simán elszökhettem volna, de nem tettem. Tudtam mi lenne a vége. Elkapnának.

Félálomban lehettem, amikor meghallottam az ajtó nyitódását.

Ijedten kúsztam minél feljebb az ágyon. Azt hittem Ryan az.

-Nyugi, csak én vagyok-húzta halvány mosolyra száját Ethan.

Lassan kifújtam az eddig benttartott levegőt, majd lejjebb csúsztam az ágyon.

-Mit szeretnél?-kérdeztem tőle.

-Nem gondoltad hogy ezek után magadra hagylak-nevette el magát kedvesen.

Melegség járta át a testemet.
Törődött velem.

Nem tudtam rá mit mondani.

Szerintem hallgatásomat, beleegyezésnek vette, ugyanis az ágyam felé közeledett.

Csak most vettem észre, hogy nincs is rajta póló.

Kikerekedett szemekkel néztem izmos hasát.

Zavartan elnevette magát majd bebújt mellém az ágyba.

Pechemre csak egy takaró volt, így osztozkodnunk kellett rajta.

-Jóéjt-mondtam majd elfordultam tőle.

-Jóéjt hercegnő-hallottam még halk hangját. Egy meleg kezet éreztem a derekamon, majd végleg elnyomott az álom.

---

-Emberek én nem tudok aludni csináljunk valamiiit-hallottam meg Ashley hangját, majd berontott a szobába.

Kómásan megpróbáltam felülni és kinyitni a szemeimet de túlcfáradt voltam.

-Adj öt percet-motyogta a párnába Ethan.

-Nem-mondta majd az ágy felé közeledett.

-Keljetek fel! Nincs tél, nem kell téli álmot aludnotok-kiabálta, miközben az ágyon ugrált.

Magamban jót szórakoztam rajta.