Bűntárs

10.

-Basszameg-motyogta Ethan.

Teljesen máshogy tekintettem már Ethanre. Nem bűnöző... egy teljesen normális ember.
Te jó isten!
Ez mind miattam van. Miattam rabolták el a húgát... még csak 6 éves. Nem ölhetik meg. Inkább engem minthogy egy ártalmatlan kislányt...

-Ethan... meg kell mentened a húgodat... én... adj oda neki. Engem akar-kezdtem de hangom el-el csuklót a torkomban lévő gombóctól.
-Lis.. nem foglak odaadni. Fogalmam sincs hogy miért de megkedveltelek. Meg fogjuk oldani. Sikerülni fog, hallod?-nyúlt az állam alá, majd kényszerített hogy a szemébe nézzek. Halványan mosolyra húzta telt ajkait. Azt hiszem ugyan az járt a fejünkben. Kicsit közeledni kezdtem hozzá, mire ő is ez tette.
Ajkainkat szinte már csak miliméterek választották el egymástól.
Ekkor lépések zaját hallottam. Gondolom Ash és Aiden volt az.
El akartam húzódni tőle, mire elmosolyodott, majd egy hirtelen mozdulattal magához húzott és egy gyors puszit adott a számra.

Elképedve néztem higy ezután a lehető legmesszebb ül tőlem, majd mintha mi sem történt volna nézett az éppen akkor betoppanó párosra.

-Folytatjuk?-kérdezte pimasz mosollyal az arcán és szándékosan nem nézett rám.

-Ühüm-felelték egyszerre.

-Rendben. Ha valaki nem válaszol a kérdésre vagy pedig nem csinálja meg a feladatot, le kell vennie az egyik ruhadarabját. Kiszállni csak akkor lehet amikor nem te vagy a soron. Okés?-Ismertette a szabályokat Ethan. Nem igazán tetszettek de mivel már beszálltam nem tudtam mit tenni, ezért csak bólintottam, hogy igen, felfogtam.

-Lisa kezdd!-nézett rám Ash.

-Öhm oké... Ash felelsz vagy mersz?-kérdeztem majd elvigyorodtam.

-Merek-mondta magabiztosan.

-Mered-e meginni azt az egész üveg Vodkát?-kérdeztem vigyorogva.

Ash nevetve megrázta a fejét majd levette a pulcsiját.

-Valakinek vigyáznia kell a fiúkra-biccentett Ethanék felé-Oké. Ethan. Felelsz vagy mersz?

-Merek.

-Mersz-e megcsinálni 20 fekvőtámaszt úgy, hogy Lisa alattad van?-vigyorgott rám.

-Jobban örülnék ha egy másik feladatban lenne alattam, de ez is megteszi-vigyorodott el perverzen.

Éreztem hogy a fejem egyre vörösebb lesz.

Lefeküdtem a földre, mire Ethan fölém kerekedett, majd elvigyorodott. Ezután pedig leereszkedett hozzám. Az orrunk hegye összeért. Szinte mindenhol libabőrös lettem.

Miközben ő csinálta a fekvőket, én meredten néztem magam elé.
Minden egyes fekvőnél egyre közelebb ért az arcomhoz. Akaratlanul is a szájára tévedt a pillantásom
Kívántam. Azt hogy hozzám érjen hogy újra érezzem ajkait az enyéimen... hogy újra megszűnjön körülöttünk a világ és csak mi legyünk.

Felnéztem gyönyörű íriszeibe. Engem fürkészett velük. Szinte látni lehetett benne a vágyat. Azt hiszem mindketten arra gondoltunk. Halvány mosoly jelent meg az arcán majd egyre lejjebb ereszkedett.

-És húsz-kiáltotta el magát Aiden, ezzel véget vetve a pillanatnak. A mi pillanatunknak...