Bűntárs

⑦

Ashley szemszöge

Éppen lent csináltam a reggelit, amikor egy hatalmas dörrenést hallottam.

A levegő bent akadt a tüdőmben es csak remélni tudtam hogy nem az volt amire gondolok.

Aiden és Ethan az emeletre rohantak. Én sokkos állapotban figyeltem hogy mi történik.

Minden hatalmas gyorsasággal történt. Ethan jött le a kezében Lisával. Vérzett.

Szemeimbe könnyek gyűltek.
Megkedveltem a lányt.
Nem tudom miért, hiszen igazából nem is ismertem.

Félt tőlünk. Amit természetesen meg is értek. Azt hitte, hogy bűnözők vagyunk. Ami mondjuk részben igaz is.

Ethan lerakta Lisát a kanapéra. A vörös folyadék szinte ömlött a mellkasából.

-Ash menj ki!-mondta Aiden a hátam mögül.

-Nem halhat meg-kezdtem el sírni.

Fájt. Lehet úgy ment a túlvilágra, hogy azt hitte, szörnyetegek vagyunk.
Annak éreztem magam. Ez mind a mi hibánk.

-Aiden segíts már-kérte Ethan kétségbeesetten barátját.

A fiú odaszaladt majd ellátták a sebet. Nem bírtam nézni. Kimentem a házból.

Elfutottam oda, ahová mindig mentem ha baj volt.

Könnyeim mint a patak, folytak le az arcomon.

Nem tudtam elhinni ami történt...

~~~

Aiden stabilizálta Lisa állapotát. Azt mondta, minden rendben lesz, csak idő kérdése.

Napok óta nem aludtam. Féltettem Lisát.

Ryan elmesélte nekünk, hogy be ment hozzá, hogy felébressze. Aztán Lisa elvette tőle a pisztolyát, és le akarta magát lőni. Próbált ellene tenni, de nem tudta megakadályozni.

Akármennyire is hihetően mondta, én nem hittem neki. Mindig is furának és ijesztőnek tartottam.

Lisa pedig... túl makacs volt ahogy hogy öngyilkos legyen. És szerintem ha megkaparintotta volna azt a pisztolyt, akkor inkább Ryant lőtte volna le, nem pedig magát.

-Min gondlokozol manó?-feküdt az ölembe Aiden.
Ösztönösen a hajához nyúltam, és óvatosan játszani kezdtem szőke tincseivel.

-Semmin-mosolyodtam el fáradtan.

-Nekem elmondhatod, tudod-nézett mélyen a szemembe.

-Csak... Ryan olyan fura...

-Ne butáskodj. Ryan nem tenne ilyet.

-Ahogy Lisa sem. Túl makacs hozzá...

-Majd megkérdezzük Lizát. Oké?

-Rendben... már ha felébred-mondtam miközben szemeim újra megteltek könnyekkel.

-Fel fog. Ígérem-mosolyodott el halványan.-Viszont... mióta nem aludtál?

Én csak lehajtottam a fejemet. Vette az adást ugyanis horkantott egyet majd folytatta.

-Rendben. Akkor gyerünk. Most aludni fogsz-húzott be maga után a szobába.

-De én nem akarok-nyafogtam.

-Csinálhatunk mást is-húzta száját perverz mosolyra.

-Óhh mire gondoltál?-néztem rá ártatlanul, majd elkezdtem kigombolni az ingjét.

Már majdnem kigomboltam az utolsó ingjét, amikor pajkos mosolyra húztam a számat.

-Ah, túl fáadt vagyok ehhez-mondtam álmosan majd bevetődtem az ágyba.

-Ezt ugye nem mondod komolyan?-nézett rám szomorúan.

-Oh, dehogynem-vigyorogtam rá.

Csalódottan bemászott mellém az ágyba majd átkarolt.

-Ezt még folytatjuk-suttogta a füleimbe.

Elvigyorodtam, majd még egy utolsó csókot nyomtam ajkaira. Ezután az álom, hatalmas birtokaiba vett.

~~~

Másnap reggel arra keltem, hogy valaki bökdösi az oldalamat.

Fájdalmasan felnyögtem.

-Nem most kéne nyögdécselned-nézett rám perverz vigyorral.

-Te perverz állat-nevettem el magam, majd meztelen mellkasára.

-Tegnap nem fejeztünk be valamit-hajolt vészesen közel az arcomhoz.

Magamra húztam, majd heves csókolózásba kezdtünk.

Nyelve bejutásért könyörgött, amit szivesen meg is adtam neki.

Pólómat gyorsan lekapta, majd fölém kerekedett.

Nyakamat kezdte el puszilgatni, majd egyre lejjebb haladt.

Fordítottam a helyzetünkön.
Megcsodáltam kidudorodó izmait.
Nem volt annyira izmos mint Ryan, de ez tette őt vonzóvá.

Kezeimet végighúztam hasizmain, majd a szájához hajoltam.

Újra vad csókolózásba kezdtünk. Ezután letértem a kulcscsontjához, amit néhol ki is szívtam neki.

Tetszett neki.

Aiden volt mindig az, aki el tudta velem feledtetni ha valami rossz történt.

A szüleimtől is ő mentett meg, ahogyan a depressziótól is....