Füstfelleg ⦑befejezett⦒

Első

Kedves Olvasó!

Mielőtt belekezdesz a történetbe, kérlek, vedd figyelembe, hogy ez a kisregény egyneműek közötti romantikus szálat (fiú-fiú) és erotikus jeleneteket, a fiúk együttléteinek időnként elég egzakt, de sosem öncélú leírását tartalmazza. Olvasását csak 18 éven felülieknek ajánlom!

Ezen felül előfordul benne csúnya beszéd, karakter halála, párkapcsolaton belüli korkülönbség (Veréb a flashback részek egy részében még kiskorú, míg Boti már nem), függőség helyenként pozitív színben való feltüntetése. A karakterek döntéseitől és értékrendjétől függetlenül ne felejtsétek el, hogy a cigaretta egészségkárosító hatású, rendszeres használata tüdőrákot okozhat! Kérlek, ezek figyelembevételével kezdjetek neki az olvasásnak, és ha bármelyik téma érzékenyen érint, akkor inkább nem ajánlom az olvasást.

A borús szerda reggelen a cigaretta felizzó vége hiába próbálja helyettesíteni a Napot, mégsem adja fel. Elkeseredett próbálkozása közben tovább fogyasztja a dohányt, lassan kúszva Veréb ujjai felé, aki mit sem törődve a közelgő veszéllyel mohón nyeli magába a keletkező füstöt.

Mélyet szív, és bent tartja, hogy a mellkasát belülről fűtő forróság harcba keljen a ruháit cibáló kellemetlen széllel. Már bánja, hogy idejekorán elővette a kedvenc nyári cipőjét, úgy toporog benne, mint akinek vizelnie kell, különben lefagyna a lába. Legalább a fekete bőrdzseki vastag, és a lábszárához simuló farmer is védi valamennyire, mégis a cigaretta a legjobb orvosság a hideg ellen.

Amint megnyugszik kissé a levegő, Veréb kifújja a füstöt, és merengő tekintettel követi: a szürke pamacs felemelkedik, majd szétoszlik, beleolvad a vihart ígérő fellegek sötétjébe.

Az újabb szélroham után fintorogva a hajába túr, próbálja visszarendezni a fekete fürtöket a helyükre. Akkor is szüksége van ezekre a kis megnyugtató mozdulatokra, ha feleslegesek: a következő széllökés után megint úgy fog kinézni, mint egy csöves. Vagy mint aki alig egy órája kelt ki az ágyból, ahol nem éppen alvással töltötte az idejét. Halvány pír fut szét napbarnított bőrén, ahogy rájön, ez nem is téves következtetés, attól még éppoly zavarba ejtő.

Inkább megrázza a fejét, és az égre emelve a tekintetét próbálja elterelni a gondolatait.

Jó lenne még az előtt hazaérni, hogy leszakad az ég. Árnyék nem szereti az esőt, és képes napokig duzzogni, ha gazdái késlekedése miatt ázik el gyönyörű bundája. Arról nem is beszélve, hogy a husky manipulatívabbnak bizonyult a legtöbb embernél, akit Verébnek volt szerencséje megismerni, és ha őméltósága duzzogott, akkor Boti is sokáig füstölgött. Napjában hússzor is képes volt elismételni, hol vádló, hol önsanyargató hangján, hogy a kutya miattuk boldogtalan, amivel általában Veréb idegeire ment. A fiú most mégis csak mosolyog az emlék hatására.

Veréb keze enyhén remeg, ahogy leütögeti a hamut az orvosi rendelő hátsó ajtajánál posztoló szemetesbe, de már nem a szélrohamok hozta csípős hideg az oka. A direkt erre a célra odahegesztett fémtálca lassan megtelik a kuka tetején, Veréb pedig meglepve konstatálja, hogy nem kettő, de már négy szál lelte halálát a hamutengerben. Mégsem érzi cseppet sem jobban magát.

Megint olyan köznapi problémákkal akar foglalkozni, mint hogyan békítheti meg Botit.

Pedig tudja, hogy a fiú nem fog haragudni rá, történjen bármi is. Ma nem. A mai az ő nehéz napjuk. Nem, ez így hazugság. Ez az ő, Veréb nehéz napja, és olyan önző rohadék, hogy Botinak is azzá teszi. Tudja, mégsem képes tenni ellene, és uralkodni magán.