Füstfelleg ⦑befejezett⦒

Tizennyolcadik

Figyelmeztetés: erotikus tartalom

Verébnek nagyot dobban a szíve, ahogy kutyasétáltatásból ráfordulva a Cinke utcára észreveszi, hogy a mohazöld Yaris már ott parkol a szürke ház előtt. Ezek szerint Boti korábban eljött a munkából. És a hatalmas szívdobbanással még több kel versenyre, ahogy Veréb elkezd reménykedni, hogy reggel rosszul ítélte meg a fiú lelkesedését a filmezős, beszélgetős este iránt.

Megszaporázza a lépteit, de nem túlságosan, mert Árnyék a póráz végén már csak lihegve, nehézkesen vonszolja magát. Veréb végig bíztatja a kutyát, az utolsó métereken pedig már olyan türelmetlen, hogy felkapja, és maga vonszolja át a kertkapun.

Árnyék ráveti magát az itatójára, Veréb pedig fájdalmas kifejezéssel masszírozza meg a derekát. Nem érti Boti vonzalmát a túlsúlyos állatok iránt... Bár Árnyék talán mégis kivétel. Van abban valami báj, ahogy a szélte-hossza egy jószág elterül a diófa árnyékában. Veréb megpaskolja a kimerült állat oldalát, de ahhoz már túl türelmetlen, hogy megvárja, amíg az össze is szedi magát.

Besiet a házba, sebtében lerúgja a cipőjét, és a halk dúdolást követve hangtalanul a fürdőhöz oson. A küszöbön megáll, és csendben leskelődik. A keskeny, magas ablak nyitva van, hullámokban ömlik be rajta a forróság, de a hajfesték jellegzetes illatát még így is érezni a helyiségben. Boti a tusolóban áll, a rózsából záporozó cseppek azért versengenek, hogy sápadt bőrét cirógassák, miközben ő borotvával a kezében próbálja az ágyékáról eltüntetni az utolsó barna szálakat is.

– Gyönyörű vagy – sóhajtja Veréb, és örül neki, hogy Boti végre csillogó szemekkel fordul felé.

– Remélem is, hogy értékeled. Ha már így megszenvedtem a szépségért... – vigyorodik el pimaszul a fiú. Veréb fellélegzik, amiért legalább ez nem változott. Elég egy bók, néhány kedves szó, és Boti ragyogóbbá válik, mint a Nap. Veréb belép az apró fürdőbe, miközben Boti gondosan néhány utolsó simítást végez.

– És mit szeretnél, filmezés előtt vagy után értékeljem csodálatos szépséged? – kérdezi incselkedve. A víz eláll, de Boti még a kádban marad. Így magasabb Verébnél, a fiúnak alig kell lehajolnia, ha bele akar csókolni a köldökébe. A vizes ujjak a hajába tévednek, a porcelánbőr sebesebben hullámzik az érintése alatt.

Amíg a válaszra vár, a kezét nyújtva kisegíti Botit a kádból. Leveszi a csap szélén heverő, gondosan előkészített törölközőt, és megdörgöli vele a szőke tincseket.

– Néha tényleg annyit károgsz, mint egy vénség, pedig ilyenkor annyira fiatalnak nézel ki... – bűvöli Veréb az égnek álló fürtöket. De ahogy lejjebb csúszik a pillantásra, a komoly alabástrom arcra, rögtön megbillen a magabiztossága.

– Pedig károgni fogok. Fogunk – sóhajt Boti, Veréb pedig jobbnak látja, ha csak bólint. - Azt gondoltam, hogy először csak beszélgetünk. Aztán megnézünk egy filmet, hogy lehiggadjunk... És utána jöhet a békülős szex.

– Vagyis mindenáron veszekedni akarsz? – kérdez vissza Veréb csalódottan.

– Figyelj, Veréb – fogja a két tenyere közé az arcát Boti. – Nem keljfeljancsi kell nekem, aki bármit mondok, mindenre csak bólogat. Kíváncsi vagyok a véleményedre. Azt akarom, hogy közösen találjunk megoldást, és ne csak belemenj abba, ami nekem jó.

– Pedig most is épp ezt csinálod – dünnyög kelletlenül Veréb. – Én nem akarok veled vitatkozni, de addig győzködsz, hogy komolyan veszekedés lesz a vége...

Még mondaná tovább is, de Boti egy csókkal belé fojtja a további replikát.

– Ez is egy kapcsolat része, Veréb. Nem csak a szex és hogy beosztjuk, ki mikor mosogat. Menj ki, igyál egy kis bort, és szedd össze a gondolataid. Készülj fel a panaszkodásra.