𝓜𝔂 𝓑𝓾𝓷𝓷𝔂 \\BEFEJEZETT\\

🐇9🐇

[Jimin]

Areum oldalán sétálva, segítettem neki hazajutni. Bicegve, egyik keze nyakam körül a vállamon pihent. Nagy nehezen tettünk pár lépést, de én nem bírtam tovább. Óvatosan levettem kezét vállamról, s a lány elé leereszkedve ajánlottam föl, hogy pattanjon fel. Kicsit furcsán nézett, de utána egyből rájött hogy én mit is akarok, s arca alig láthatóan, de piros volt.

- T-te tényleg azt akarod, hogy én..-

- Igen. - válaszoltam komoly hangnemmel - 

- H-hát rendben.

Fogta apró kezeit és nyakam köré csavarva, én pedig szépen lassan fölállva, kezeimet combjai alá csúsztattam. (Oh god..This sounds so dirty :o)

(Khm..bocsánat..térjünk vissza a történethez..)

- Biztos vagy benne hogy elbírsz? Nem vagyok nehéz? Nyugodtan..-

- Haha..Ugyan már, olyan könnyű vagy! Eszel te rendesen?

Ezek után nem válaszolt, így csönd telepedett ránk. De nem az a kínos, hanem az a nyugodt csönd. Pár perces nyaloglás után, már meg is érkeztünk a házhoz.

- N-nagyon szépen köszönöm hogy elhoztál idáig. 

- Semmiség, egy ilyen szép lányt bármikor. - kacsintottam rá. -

- J-Jimin-ssi! - Kiáltott egyet, majd karon boxolt. -

- Ouch! Nem tudtam, hogy egy ilyen kis ártatlan kislány ekkorát tud ütni.

- Haha..Nagyon vicces Mr. Park - forgatta szemeit, végén pedig elnevette magát. Hogy milyen angyali nevetése van..HOGY MI?! Miket képzelek..hiszen alig ismerem..aish. - Akkor majd találkozunk 2 hét múlva, Mr. Park. - kuncogta el a végét. -

- Remélem is! Ha bármi szükséged van, itt a számom, hívj bármikor. - adtam kezébe az apró cetlit. -

- Úgy lesz!~ - s sarkon fordult és az ajtó mögött el is tűnt. -

[Areum]

Ahogy beléptem a védelmet nyújtó házba, azzonnal elersztettem egy sóhajt. Életem egyik legrosszab napja! Persze Jimin kivétel, de..el sem hiszem hogy most itthon kell dekkolnom 2 héten keresztül! Annyira el voltam foglalva kondolataimmal, észre sem vettem, hogy JungKook belépett a helyiségbe.

- Mégis ki volt ez?! - szinte ordított, s szemeiben megcsillant a féltékenység. -

- Jimin-nek hívják..Segített nekem hazajönni. Miért? Csak nem féltékeny vagy? - kérdeztem, s enyhén a gyún meglapult szavaim között.

- És ha igen? - lökött a falhoz, egész testét rámnyova, s kezeimet fejem fölé szorítva, közel hajolt hozzám. - Ha azt mondom..Igen féltékeny vagyok. - nézett a szemeibe, arca rideg maradt, ám szemei mindent elárultak. - Jól jegyezd meg, mivel csak egyszer mondom el. - arca közeledett az enyémhez, végül a fülemhez hajolt, amit gyengéden megharapott, mire a lélegzetem bennakadt. - Areum..csakis az enyém vagy, az én tulajdonom. - suttogta a fülembe e szavakat szokatlanúl mély hangján, mire nekem jólesően megborzongott a hátam.

Hello Mochik!~❤️ Itt lenne a 9.rész remélem mindenkinek tetszett!😏😉 Annyit árulok el, hogy nemsokára érkezik egy új karakter, a többi titok!~😉 A következő részben találkozunk, addig is...

Bye-Bye!~😘😍