Spencer
Letisztogattam minden kést, eltüntettem minden bizonyítékot. A rendőrség szerintem nem fog rájönni, ki volt az. Meg hát igen, kinek is hiányozna egy kurva? A kuncsaftjainak lehet, viszont a legtöbb embernek nem.
Élvezettel gondolok vissza a sikoltásokra, az utolsó lélegzetekre.
10 éves voltam, mikor az apám felakasztotta magát. Az volt az első alkalom, hogy láttam egy halottat. Minden normális embernek ez egy megrázó esemény lett volna, nekem viszont nem. Csak néztem a lógó testet, egyszerűen káprázatos volt.
Apám halála után anyám depressziós lett, nevelőszülőkhöz kerültem. 16 évesen viszont elszöktem onnan, egy idősebb barátomhoz kerültem. Vártam 18 éves koromig, elkezdtem dolgozni, majd eltüntem. Ezek után pedig lett pár áldozatom. Most pedig itt tartok. Lehet, hogy nem vagyok normális, de én csak élem az életem, a felesleges embereket pedig eltüntetem. Ha úgy nézzük, egyfajta megváltó is lehetnék.
Leülök a székembe és egy papírt veszek a kezembe. Alisha North...
Ő is valami útszéli, nincs senki hozzátartozója, maximum egy macskája van. Itt lakik a városban, az erdő közelében. Nem sok mindenki járkál arra. Pont tökéletes hely.
Bezárom a pinceajtót, majd a bejárati ajtó felé indulok.
- Ideje indulni. Nee baszd el, Spencer - figyelmeztetem magam gondolatban. Nem lenne jó ha elkapnának, ugye?
Kilépek a szakadó esőbe, gyorsan beülök a fekete kocsimba és elindulok az erdő felé.
