Why me?

Felmondás

Szombatot végig dolgoztam, így vasárnap reggel nagyon nehezen keltem fel. Szerencsére csak 11-re kell mennem dolgozni, így eltudok Krisztől még köszönni.

- Sziasztok! – köszönt Mocsi Attila, miután megérkezett a ház elé.

- Hali! – köszöntem neki, majd megölelt, miután kiszállt az autóból. Vele van a legjobb kapcsolatom a tesóm után. Olyan mintha a második bátyám lenne.

- Szevasz Haver! – fogtak kezet.

- Mehetünk? – kérdezte.

- Igen, itt vannak a cuccaim – berakta az autóba Krisz a cuccokat, majd oda jött hozzám – Vigyáz magadra Húgi! Ha bármi van, hívj és segítek!

- Rendben, kedden már ott leszek. Nyugi! Úgy is most indulok dolgozni, aztán holnap majd felmondok.

- Jó! Szeretlek Húgi! Szia!

- Én is téged! Sziasztok! – még egyszer megöleltem a két focistát, majd elindultak a Balatonhoz. Ezután felvettem a nappaliban lévő cuccaimat, majd elindulta dolgozni. Épp időben értem oda az étteremhez, majd gyorsan beálltam, hogy vehessem fel a rendeléseket. Most mindenki azon gondolkozhat, hogy egy 17 éves lány miért csinálhatja ezt. Egyszerű a válasz a tulaj ezt pont leszarja. Egész nap pörögtem, zárásra már majdnem elaludtam. Miután haza értem konkrétan beestem az ágyamba. Mielőtt elaludtam volna, gyorsan beállítottam egy ébresztőt.

Reggel fáradtan ébredtem. Ma van az a nap, amikor felmondok. Reggeli után lefürödtem, majd elindultam dolgozni, jobban mondva a főnökkel beszélni.

- Jó reggelt – köszöntem, ahogyan beléptem – Bent van már?

- Igen, az irodában.

- Köszi, akkor megyek – oda intettem a többi kollégámnak, majd oda sétáltam az irodához. Akkor most vagy soha. Bekopogtam.

- Igen? - hangzott a főnök komor hangja.

- Beszélnünk kellene Főnök!

- Mi a baj megint? Ki mit baszott el? – förmedt rám.

- Az hogy felmondok.

- Nem! – vágta rá rögtön.

- De-de, felmondok. Elég volt ebből a helyből és magából – emeltem fel a hangom én is.

- Nem teheted ez meg te ribanc – vágta hozzám a szavakat.

- De megtehetem. A szerződésem, csak fél évig szólt, ami tegnap lejárt. Úgy hogy itt a munkaruhám – dobta le elé, majd elindultam az ajtó felé.

- Ezt még megbánod te mocskos ribanc!

- Kétlem! Na pá! – köszöntem el, majd ott hagytam a dühős férfit. Kifelé elköszöntem a kollégáimtól, majd végérvényesen kiléptem az étterem bejáratán. Haza indultam,  hogy ezután  a bátyámnak is eltudjam mesélni, hogy büszke legyen rám.