Why me?

Ismerkedés

Miután végeztem a fürdéssel előkerestem a fürdőruhám. Kettő darabot hoztam le, és mindkettő két részes. Egy kis gondolkodás után felvettem a feketét, majd visszavettem rá azt a ruhát, amiben lejöttem.

- Kész vagy? – kopogott be a tesóm.

- Igen, gyere – szóltam ki.

- Jó – mondta, majd benyitott – Jól vagy?

- Persze, miért kérdezed? – meglepett a kérdése.

- Mondjuk, mert elpirultál, mikor Bence átölelt – jelentette ki.

- Nem tudom, mire gondolsz – próbáltam játszani a hülyét.

- Láttam, amit láttam. Tetszik neked? – ült le az ágyra.

- Nem – vágtam rá gyorsan, majd leültem mellé.

- Rendben, de nem hiszek neked. Jössz le fürdeni a Balatonba?

- Igen, már átöltöztem. Amúgy itt valahol lehet fotózni majd? Kellene már új kép, mint a facebook, mint az insta oldalaimra.

- Persze van itt. Vagy a fiúkat tudod, vagy ha elmegyünk majd kirándulni Tihanyba. Majd lent megkérdezed őket.

- Köszi tesó – öleltem át.

- Mehetünk le? – érdeklődött.

- Persze – mosolyodtam el. Lementünk a kertbe, ahol a fiúk fociztak, illetve zenét hallgattak. Mikor Krisz után kiléptem az udvarra, felém fordultak.

- Jó hogy itt vagy – szólalt meg Attila.

- Köszi – villantottam egy mosolyt.

- Jössz a vízbe? – kérdezte Szabi, majd beugrott a vízbe. Ő példáját folytatta a legtöbb focista. Andis és Dominik maradtak ki, mivel ők folytatták a focizást.

- Megyek – mondtam. Egyik napozó ágyra leraktam a törölközöm, majd levettem a ruháimat. Szerencsére a focisták nem foglalkoztak velem, kivéve Bence.

- Haver vedd már le a szemed a húgomról – szólalt meg Krisz.

- Jól van – szólt vissza neki, és elfordítottam a fejem, mivel elpirultam. Gyorsan besiettem a vízbe, hogy ne lássák a hegeket. Nagyjából egy fél órát voltunk a vízben, mikor eszébe jutott Kevinnek, hogy elkellene menni vásárolni. Ezt a feladatot Mocsi, Szendrei, tesóm és én vállaltuk. Mi négyen kimentünk a vízből és megszárítkoztunk. Szerencsére Ati tud vezetni, így az ő autójával mentünk le a boltba, ami a háztól nagyjából 15 percre van. Boltban majdnem egy órát töltöttünk, mire a fiúk kiválasztották, hogy milyen piák és üdítők kellenek, addig én a húsokat és zöldségeket válogatattam. A végeredménye a vásárlásnak 5 üveg vodka, 4 üveg pálinka, 20 doboz sör és 15 flakon üdítők. Na igen, a srácok szeretnek inni, pedig nem kellene nekik. Minden fajta húst választottam és rengetek zöldséget és kenyeret. Mikor a házhoz értünk, akkor a többiek már kint vártak, hogy segítsenek nekünk bevinni őket.

- Piákat az ebédlő asztalra, húsokat és a többi dolgot a konyhába – adta ki az utasítást Attila. Miután mindent elraktunk, pár fiú begyújtotta a tüzet, addig én felvágtam a zöldségeket és a kenyeret. Este 7-re már az összes kaja kész volt, így megvacsoráztunk. Ez után előkerültek a piák. Tüzet körbe ültük majd elkezdtünk beszélgetni.

- Mesélj magadról Lilla – kérlelt Norbi, aki már jól érezte magát.

- Rendben. 17 éves vagyok, fotósként dolgozok, ott ahol Krisz focizik. Később evvel szeretnék elhelyezkedni. Szeretek focizni a tesómmal és a csapattársaival.

- Wow. Szép vagy és még focizni is tudsz – dicsért meg Kevin.

- Csinálnál képeket nekünk? – érdeklődött Szabi.

- Persze. Ha szeretnétek, csinálok külön-külön is, de csapat képet is, ha gondoljátok.

- Ez jól hangzik – mondta Dominik.

- Benne vagyunk – nézett körbe Peti, mire a fiúk csak bólogattak.

- Barca vagy Real? – kérdezte Alex.

- Barca – vágtam rá, mire a fél csapat örült, másik fele meg fújjolt.

- Fradi vagy Honvéd? – kérdezte Norbi, akiről úgy tudom, hogy a Honvédban játszik.

- Naná, hogy a Fradi. Ez alap – mosolyodtam el.

- Ehhez mit szólsz Krisz hogy a húgod Fradis? – érdeklődött Balázs.

- Nem az én döntésem – nevetett fel a tesóm.

- Még egy Fradis – mosolyodott el az egyik focista.

- Még kik azok? – kérdeztem rá.

- Andris, Arday és én – mondta Pisti.

- Egyre több Fradista lesz itt – mondta Ati.

- Hát igen – nevetett fel Norbi. Ezek után még jobban megismertem a csapatot. Mindannyian nagyon viccesek és jó fejek. Hamar elfog telni ez a hét velük azt, hiszem. Nagyjából 11 felé úgy döntöttünk, hogy elmegyünk aludni, majdnem minden elfogyott, amit vettünk és sütöttünk.

- Jó éjt Húgi – köszönt el Krisz, majd elaludtunk.