Why me?

Vendég

Nagyjából két órája ülhettem már a laptopom felett, mikor valaki hozzám szólt.

- Kész vagy? - jött oda hozzám Alex.

- Már csak egy kép van hátra - válaszoltam neki.

- Rendben, utána megnézhetjük? - kérdezte.

- Persze, de hogyan?

- Van itt egy szoba ahol van vászon és projektor. Oda kitudod vetíteni - adta az ötletet.

- Jó lesz az. Akkor szólj a fiúknak, hogy fél óra múlva legyenek ott.

- Okés - mondta, majd elment. Kerestem pár számot, majd letöltöttem őket. Miután befejeztem az utolsó kép szerkesztését, ami a csapat kép volt, elmentem megkeresni a szobát, ahol megtudom nekik mutatni. Szerencsére hamar megtaláltam, így összekötöttem a laptopommal, majd megnéztem, hogy működik-e.

- Jöhetünk? - nyitott be a tesóm.

- Igen - mosolyodtam el. Hamar bejött az összes focista, majd leültek. Körbe néztem, majd elindítottam a zenét és a diavetítést. Nagyjából 100-120 képet készítettem most. Csendben nézték a képeket, mikor valaki benyitott. Leállítottam a vetítést és hátra fordultam. Mikor megláttam az illetőt, oda szaladtam hozzá és megöleltem.

- Szia Kicsi lány - köszönt nekem Szélesi Zoltán.

- Szia - üdvözöltem.

- Jó napot Edző bá! - köszöntek a többiek.

- Kihagytok engem ebből a vetítésből? - nevetett fel.

- Nem mondtad, hogy mikor jössz - mondta Dominik.

- Gyere, ülj le és folytasd velünk - adta az ötletet Norbi. Miután elfoglalta a helyét, folytattam tovább a vetítést. Negyed óra alatt az összes képet megmutattam nekik, azok közül ami maradt.

- Lehetne egy kérdésem? - kérdezte Gergő.

- Persze, mond csak.

- A képeket eltudod küldeni nekünk? - érdeklődött.

- Naná, ha bevesztek egy messenger csoportba, akkor fel is töltöm oda őket.

- Okés - elővettem a telefonját, majd pár perc múlva kaptam az értesítést, hogy bejelölt valaki facebookon. Megnyitottam az alkalmazást, majd visszajelöltem. Pár pillanat múlva megjelent egy chat fej. A csoportot megcsinálta a focista, így a gépről betudok majd jelentkezni és felrakni őket.

- Köszi, akkor nem sokára megtaláljátok őket, addig nyugodtan elmehettek - mosolyogtam a focistákra. Nem kellett kétszer mondani nekik, az összes fiú lelépett kivéve egy valaki. Zoli maradt bent, aki egy széket mellém húzott.

- Na, mesélj mi van veled, milyen a srácokkal - mondta.

- Eddig egész jó, egyedül egy valakivel nem olyan jó a kapcsolatom - kezdtem bele a mesébe, amit ő végig hallgatott. Miután befejeztem a mesélést, arra következtetett a fiúk edzője, hogy annak a srácnak tetszek, ami szerintem lehetetlenség. Beszélgetésünk közben felraktam a csoportba a képeket, amit boldogan fogadtak a fiúk. Miután befejeztem ezt, kikapcsoltam a gépem és felvittem a szobámba, addig Zoli elment a fiúkkal beszélgetni. Miközben jöttem le a lépcsőn hallottam, hogy valakivel beszél Szélesi rólam, vagyis az életem egy részéről. Megálltam pár fokkal feljebb, mint az ebédlő van, és hallgatóztam. Tudom nem szép dolog, de kíváncsi voltam.

- Akkor ő az, akit láttam leesni egy éve? - lepődött meg az illető. Basszus ez Bence.

- Igen, ő az - helyeselt az edzője.

- Mekkora egy paraszt vagyok. Nem így kellett volna vele viselkednem - jelentette ki pár perc szünet után.

- Hát nem. Nagyon a szarul esett neki - mondta el. Ezek után még váltottak pár szót, majd kimentek az udvarra. Miután nem láttam őket, bementem a konyhába és leültem az egyik székre. Elővettem a mobilom és leírtam a barátnőmnek, hogy mi történt, majd megnyitottam az instagrammot, ahol rengetek értesítés fogadott.