Why me?

Futás

- Erre kíváncsi vagyok – sóhajtott egyet Mocsi.

- Nem csak te tesó – értett vele egyet Krisz.

- Miért Lilla? – kérdezett rá Bence – Velem csak jól járnál.

- Nem szeretnék egy öntelt barom barátnője, sem felesége lenni azért – vágtam hozzá flegmán.

- Ez az én tesóm – vigyorodott el büszkén Krisz.

- Ezt megkaptad Bence – nevették ki a csapattársai.

- Ha megbocsájtotok elment az étvágyam, felmentem – felálltam az asztaltól, majd felmentem a szobánkba. Leültem az ágyra majd felhívtam a barátnőm.

- Szia! Adelaida segíts – sóhajtottam egy nagyot – Itt van Andris.

- Szia! Mesélj akkor szépen barátosném – elmondtam neki mindent a lefele úttól kezdve az érzéseimig – Először miért nem mondtad, hogy tetszik?

- Féltem igazából. Hiszen vele összevesztem aznap és azóta nem láttam. Felkavart ez a találkozás – öntöttem ki a lelkem.

- Elhiszem Lilla. Próbálj meg másra koncentrálni. Mondjuk, menj el futni – adott tippeket.

- Ez jó ötlet. Keresek egy sport melltartót és egy rövidnadrágot és elmegyek – gondolkoztam hangosan.

- Északi parton vagytok?

- Igen, Balatonszepezden.

- Az szép hely lehet. Nem hallottam még sokszor róla, de majd elmehetnénk egyszer kettesben is.

- Ez jól hangzik – értettem vele egyet.

- Rendben. Na, menj futni. Majd beszélünk!

- Rendben. Köszi, szia! – miután leraktam a telefont előkerestem a ruhákat, majd átvettem. Szerencsére a szobában volt egy egész alakos tükör, amibe bele néztem. Ebben a ruhában teljesen lehetett látni a hegeket, amiket próbáltam eddig takarni. Lehet, felkellene vennem egy ujjatlant? Ha Adelaida itt lenne, akkor ő azt mondaná, hogy ideje megmutasd, hogy ki vagy. Igaza van, megmutatom magam. Megkerestem a fülhallgatóm, majd felvettem a sportcipőm. Gyorsan írtam egy cetlire levelet, hogy elmentem futni, majd felragasztottam a tükörre. Halkan lementem és kisurrantam a házból. Szerencsére a focisták nagy része kint volt az udvaron, illetve néhányan a konyhában mosogattak, így gond nélkül sikerült. A ház előtt megnéztem, hogy merre van a bicikli út, amin szoktak futni néhányan. Miután beazonosítottam, hogy merre vagyok elindultam arra. Átfutottam Zánkára, ahol megálltam egyet fagyizni és pihenni egyet. Telefonom csörgése zavarta meg a nyugodt pihenést. Megnéztem gyorsan, hogy ki az és láttam, hogy a tesóm. Rányomtam a felvételre majd a fülemhez emeltem.

- Igen? – szóltam bele.

- Te hol vagy? Nem találunk – mondta dühösen.

- Elmentem futni. Talán gond?

- Igen, mert nem szóltál.

- Nézted a tükröt a szobában? – érdeklődtem.

- Nem, miért?

- Ott egy levél, hogy elmentem te bolond – nevettem ki.

- Akkor jó. Mikor jössz vissza?

- Fél óra szerintem. Miért terveztek valamit?

- Igen, elmennénk vásárolni, mert este sütögetünk. Kell valami? – kérdezte.

- Az jó, amit magatoknak vesztek. Piát is vásároltok?

- Ez alap Húgi! Akkor majd találkozunk a házban. Megvárunk akkor, hogy haza gyere, aztán megyünk el. Az jó? – kérdezte.

- Persze, akkor sietek. Szia! – kinyomtam a telefont, majd visszaindultam. Haza fele az út gyorsabban ment, mint gondoltam volna, így 20 perccel később már a bejárati ajtón léptem be.

- Húgi – ölelt át Krisz, ahogy beléptem.

- Szia neked is – engedtem el – Jól vagyok.

- Megijedtem, hogy eltűntél. Többiek is kerestek.

- Itt vagyok, mint látod.

- Tudom. Gyere szóljunk nekik.

- Jó, de utána lefürdöm.

- Most már mutatod a hegeidet? – nézte meg a testemen lévőket.

- Muszáj volt, ebben kint van, de többet nem akarom – húztam el a szám.

- Hidd el nagyon szép vagy Húgi! Senkit nem érdekel, mindenkinek van ilyen – biztatott.

- De nem ennyi. Krisz a felső testem tele van vele, amiket a rúd okozott, mikor leestem a versenyen.

- Ha nem hiszed el, megkérdezzük másoktól is.

- Nem – vágtam rá rögtön – Nem akarom, hogy lássák.

- De fogják, ők nem fognak elítélni – kiértünk a kertbe, ahol fociztak és zenét hallgattak a fiúk.

- Itt van Lilla és nincs baja - mondtam a tesóm.

- Örülünk, hogy itt vagy – jött oda hozzánk Attila.

- Sajnálom. Nem akartam, hogy ez legyen – sétált hozzánk Bence – megbocsájtasz?

- Most igen – enyhültem meg.

- Köszönöm. Többet nem fordul elő – ölelt át.

- Remélem – mondtam közben.

- Jól áll ez a ruha. Nem kell eltakarni a hegeket, így is sexy vagy – suttogta a fülembe, majd elengedett.

- Felmegyek fürödni.

- Rendben – gyorsan felsiettem, nehogy meglássák, hogy elpirultam.