Szinte az összes srác rakott ki képet, aminek nagyon örültem. Mindenkinek nagyon tetszettek a képek, mivel rengetek pozitív kommentet kaptak értük. Én is kommenteltem mosolygós fejeket és szíveket alájuk. Volt olyan, aki azt kérdezte, hogy vállalnék-e fotózást, ami meglepett eléggé. Nem gondolnám magam annyira jónak, mint ők hiszik. Kedvesen visszaírtam nekik, hogy kérek gondolkozási időt. Ez mondjuk jó gyakorlási lehetőség lenne, ha fotósként szeretnék elhelyezkedni.
- Húgi! - jött be a tesóm a konyhába és szakította meg a gondolkodási menetem - Úgy gondoltuk, hogy elmegyünk egy étterembe vacsorázni. Van kedved csatlakozni? - érdeklődött a tesóm.
- Az ebéd kimarad? - kérdeztem vissza.
- Mi ettünk már, mikor képet szerkesztettél - nevetett ki - Neked maradt ki Törpe.
- Ohh az úgy más. Törpe most komolyan? Amúgy benne vagyok. Ki kell öltözni hozzá? - érdeklődtem.
- Igen, egy puccos étterembe megyünk, Zoli foglalt helyett. Igen, Törpe. Alacsonyabb vagy nálam jóval - nevetett újra ki, mire én a nyelvemet kinyújtottam.
- Na köszi tesó.
- Szeretlek, azért tudd! - mondta majd visszament a srácokhoz. Úgy döntöttem, hogy felmegyek a szobába és felhívom újra a barátnőmet.
· Szia! - vette fel a facetime hívást Adelaida.
· Szia! Segítség kellene - mondtam, miközben a telefont leraktam az asztalra, hogy jól lásson engem.
· Miben? Meséljél csak!
· Szóval este megyünk valami puccos étterembe és kellene valami ruha - hadartam el gyorsan.
· Nálad van az a piros ruha és a hozzávaló cipő? - kérdezte, mire felálltam és előszedtem a bőröndömből - Tökéletes! Smink van nálad?
· Igen - megkerestem a fürdőben, majd azt is kiraktam az asztalra.
· Milyen sminkre gondoltál? - érdeklődött.
· Nem tudom. Szerinted?
· Vörös rúzs és valami füstös smink mondjuk? Hajat meg begöndöríthetnéd - mondta az ötleteit a barátnőm.
· Nem lesz túlzás? Nem érzem hozzám valónak.
· Pedig ez vagy te Lilla, a régi Lilla végre visszajönne. Mutasd meg hogy ki vagy - kacsintott rám.
· Megpróbálkozom - mosolyodtam el - Ti mikor utaztok el?
· Holnap fogunk reggel.
· Tudod, hogy hova? Szüleid elárulták?
· Nem sajnos nem. Annyit tudok, hogy vízpart és maradunk az országban - mesélte el.
· Milyen jó lenne, ha itt a közelbe szállnátok meg - nevettem fel.
· Hát az lenne a legjobb - mondta. Nagyjából még egy órát beszélgettünk, majd elkezdtem készülődni. Megfürödtem és hajat mostam. Felvettem a ruhám, majd megszárította a hajam és megcsináltam a sminkem. Miután kész lettem megnéztem a tükörben magam és nem ismertem fel hirtelen magam. Ez a régi énem volt, aki 1 éve lassan eltűnt már. csináltam egy képet, majd elküldtem Adelaidának, hogy lássa végeredményt. Gyorsan jött is a válasz tőle hogy nagyon jól áll és jó szórakozást kíván. Megnéztem az órát és láttam, hogy ideje lemennem. Tesóm egy szobával arrébb öltözött és készülődött, hogy egyedül tudjak én, ami nagyon kedves volt tőle. Felvettem a cipőm, majd egy kis táskába bele raktam a fontos cuccaim, majd leindultam. A nappaliban már mindenki ott volt ingben, kivéve Bence. Mikor megláttak a többiek, döbbenten néztek rám.
- Azta kurva - szólt meg először a tesóm - Gyönyörű vagy Húgi!
- Köszönöm - öleltem meg. Utána sorra dicsértek meg a fiúk, ami jól esett nekem. Pár perc múlva megjelent Bence, aki egy fehér inget és fekete nadrágot viselt, kezében pedig egy pulóver. Szemeivel engem keresett, mikor meglátott elámult konkrétan. Dominik lökte meg, hogy ne bámuljon már ennyire.
- Mehetünk? - jött be a házba Zoli.
- Igen - hangzott a válasz, majd elindultunk az étterem felé, ami 20 perc sétára volt csak szerencsére.
YOU ARE READING
Why me?
FanfictionKovács Lilla vagyok, jelenleg a bátyámmal élek Győrben, mivel a szüleim meghaltak fél éve egy autó balesetben. Szerencsére a testvérem elmúlt 18, így ő lett a gyámom egy évre. Gimnáziumba járok, emellett még dolgozom fotósként illetve más helyen is...