gimnopédiák

vi.

Balczó a Húszas Lakásban aludt, a V Szoba kanapéján. Ha Bózával mindketten a lakásban aludtak, Balczó megengedte, hogy a kopasz aludjon itt, mert Vazul nagyon hangosan horkolt, Vér pedig beszélt álmában – ezért is lettek ide paterolva, míg Tas és Simi a Tasi Szobában aludtak csendben és békességben, csak Simi beszélt néha túl sokat –, de mivel Bóza most a nagymamájánál aludt, Balczó hülye lett volna a Tasi Szobában lefektetett, rugós matracon aludni. A kanapé legalább csak kemény volt, nem nyomták rugók az oldalát még mellé.

Persze cserében hallgatnia kellett, ahogy Vér néha fennhangon megszólal, vagy franciául kiabál. Ha Vazul is felriadt rá, általában hozzávágott valamit, vagy franciául válaszolt és röhögött. Attól függött, milyen kedvében volt.

Aznap este is alig bírt elaludni, sokáig fetrengett, hallgatta Vazul horkolását, és ahogy Vér motyog. Éjjel kettő körül felkelt, hogy kinyissa az ablakot, mert rohadt meleg lett, és mikor Vér és Vazul között az ablakhoz botorkált, Vér azt mondta:

- Jó, csak ne hajolj ki nagyon, mert kiesel, aztán mit mondunk Hajnácskának.

Balczó lepillantott az alvó fiúra, aztán kinyitotta az ablakot.

- Kösz az aggódást - felelte, aztán visszafeküdt a kanapéra egy újabb óra forgolódásra.

Legalább reggel addig aludtak, ameddig akartak.

A vasárnapjaikat mindig is próbálták a lehető legeseménytelenebbül tölteni, bár így is mindig közbejött gyakorlás, egy buli, bármi. Meg ugyebár Bóza templomba járt a nagymamájával.

Bóza és a nagyi megegyeztek, hogy a nagyi megenged neki cuccokat, meg mehet, ahova akar, és még azért sem szól, ha a motorjával versenyzik az utcán, sem a piercingjeiért és a fű szagért a szobájában; cserébe pedig Bóza templomba jár vele és segít neki sütit sütni.

Aztán Bóza mindig eljött és csinált a fiúknak vasárnapi ebédet. Tehát spagettit.

Aznap is Vazul és Tas aludt a legtovább, ahogy mindig, és csak Simi és Vér iszogattak kávét a konyhában. Simi a pulton ült, Vér pedig az asztalnál, a nyitott ablak mellett, kezében cigaretta.

- Hány óra van? - botorkált ki hozzájuk Balczó reggel. - Kibaszott Vazul még mindig úgy horkol, mint az égzengés. Nem lehet tőle aludni.

Vér álmosan nézett rá, Simi már kicsit éberebb volt, vigyorogva tolta felé a félig teli kávéfőzőt.

- Tizenegy múlt - felelte, miközben Balczó bögrét keresett magának. Minden koszos volt, fedezte fel bosszúsan, és gyorsan elöblítette a tegnapi bögréjét.

- És mikor jön Bóza az ebédet csinálni? - kérdezte. Kávét töltött a bögrébe, és csak úgy üresen belekortyolt. Hol lehet a telefonom, nézett körbe tűnődve.

Vér halkan nevetett.

- Mindig tizenegykor jön - mondta.

Balczó magában dörmögött. Igazából tudta ő is, két éve így ment.

Azelőtt Simi koleszos volt, Vazul a családi házában lakott, és Bóza és Balczó is ugyanott laktak, ahol most, csak Tas és Vér béreltek egy közös lakást a sulihoz közelebb. A Húszas Lakás csak két éve lett az övék, csak két éve éltek így többé-kevésbé együtt.

- Gyakorlunk ma? - kérdezte Vér, felnézve Balczóra.

Balczó fintorgott.

- Hát, hallod gecire nincs kedvem hozzá - mondta. - De ha akartok, tőlem csinálhatjuk.