gimnopédiák

iv.

Venti nem sokat járt Orosékhoz.

Almássyék komor, hideg emberek voltak, az apának göndör, arany haja volt, az anyának rövid, barna, szemük valahogy egyforma, világoskék, és hideg, mint egy skandináv ország tava. Hogy Oros honnan örökölte meleg, mogyoróbarna szemeit, az rejtély volt.

Ventivel azért kedvesek voltak, viszonylag kedvelték, ahogy egy számító ember kedvelhet egy drága, ritka autót.

- Bonaventura - húzta festett mosolyra száját Almássy anyuka, mikor meglátta őt. - Remélem, jól vagy? Orosék kint vannak a kertben.

- Köszönöm - felelte udvariasan Venti a nő hátának, aztán magára maradva kereste meg a kiutat a kertbe.

A kora reggeli levegő még őrzött kicsit a hajnal hűvöséből, de a feljövő nap máris megmelengette a földet. A teraszon ült Oros és Rina, pezsgőt iszogattak, beszélgettek. Venti láttára Oros biccentett neki és egy pohár pezsgőt nyújtott neki, Rina pedig rámosolygott.

- Mi az alkalom? - ült le melléjük Venti, elfogadva a poharat Orostól. Nem ivott bele, vezetnie kellett.

- Oros szülei elutaznak - válaszolta Rina. Hosszú lábait elegánsan keresztbe tette, haja szépen feltűzve, ruhája csinos és ízléses, mint mindig. Bal szeme körül monokli, arca véraláfutásos, szája felrepedve. - Azt hiszem, azt ünnepeljük.

Venti felvonta a szemöldökét, és Orosra pillantott. Ő nem szólt semmit, csak fél vállát emelte fel, aztán leejtette, és a pezsgőjéért nyúlt.

- Hát rendben - hagyta rá Venti, és nem boncolgatták a témát. Oros szerette a szüleit. Valószínűleg a szülei is szerették őt. Nem lehetett tudni, soha nem mondták neki.

- Hogy ment a fuvar tegnap? - kérdezte inkább Rinától.

A lány fintorgott.

- Jól - mondta nem túl meggyőzően. - Csávókám egész végig a kosarasokat szidta. Épp akkor volt edzésük, vagy mi, és befoglalták az egész pályát, meg blablabla. - Legyintett. - Nem bírt másról beszélni. Soha nem tűnt fel, mennyire utálják a focisok a kosarasokat.

Venti bólogatott.

- Oros nem mesélte? Tegnap adtunk nekik egy fuvart, legalábbis Balczónak meg a kopasznak - mondta, Rina pedig csodálkozva nézett rá.

Oros továbbra sem szólt, így hát Venti egyedül mesélt.

Nem itták meg az italokat, mert iskolába kellett menniük, de azt megvárták, míg Oros elbúcsúzott a szüleitől. Rina és Venti az Audiban ültek, aztán kijött Oros is, és elindultak az akadémia felé.

- Most hogyhogy nem a sofőr visz? - kérdezte Rina.

- Utálom, hogy mindig megbámulnak a Rolls-Royce-szal - sóhajtott Venti. - Rohadt pingvin pedig soha nem érti meg, hogy álljon meg egy utcával arrébb.

Oros felemelte a kameráját, kifényképezett az ablakon.

-

Vér igazán utálta az iskolát. Igazán, őszintén, szívből gyűlölte. Az egyetlen ok, amiért még mindig itt volt, az a kosár volt, és a Szűzmáriák. Legszívesebben már rég lelépett volna, belépett volna valami küzdősportba, pénzért verhette volna szét emberek seggét.

Ehelyett ült irodalomórán, hallgatta Pappot, ahogy hülyeségeket beszélt Weöres Sándorról, és bámult ki a fejéből. Simi mellette ült, firkált a matek füzetébe, mert más nem volt nála, Tas pedig mögöttük aludt.

unatkozom

help

Vér a fejét csóválta Bóza üzenetére. Ő sem szórakozott jobban, de legalább nem kockult.