Reggel 6 órakor az ébresztőm hangjára keltem, ami az egyik kedvenc számom, de így hajnalok hajnalán nem a legkellemesebb erre ébredni. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és elindultam lefelé a konyhába, annak reményében, ha megiszom a reggeli kávém eljutok odáig, hogy neki álljak készülődni. És nem csalódtam, mert miútán megittam a koffeinnel teli italt, új erőre kapva indultam meg a fürdőbe letusolni, és rendbe hozni a reggeli, zombihoz hasonló kinézetemet. Miútán ezzel is kész lettem, kiválasztottam a mai szerelésemet, felvettem, majd megcsináltam a hajamat és, mivel elfogadhatónak találtam a végeredményt, a táskámat felkapva, gördeszkával elindultam a suliba.
Negyed órával a becsöngő előtt értem be, így a szekrénybe bele raktam a deszkámat és a terem felé vettem az irányt. A terembe beérve levágódtam a leghátsó padba az ablak mellé, bedugtam a fülhallgatót a fülembe, elővettem a vázlatfüzetemet és elkezdtem rajzolni. Egy holdra vonyító farkast rajzoltam, s annyira belemerültem, hogy észre se vettem, hogy becsöngettek. Arra kaptam csak fel a fejem, hogy valaki leült a mellettem lévő üres székre. Egy barna hajú, zöld szemű fiú. Kikaptam a fülest a fülemből és próbáltam az órára figyelni. Osztályfőnöki órával kezdtünk és mint kiderült érkezett egy új osztálytársunk aki nem más, mint a srác aki leült mellém. Egy pár perc múlva megszólalt a fiú:
- Szia! Aiden Johnson vagyok. -mondta, majd megvillantotta az 1000 wattos mosolyát amit valószínűleg eddig az összes lánynál is.
- Az jó. -válaszoltam, mert semmi kedvem nem volt jópofizni senkivel, nemhogy egy ilyen nőcsábásszal. Erre csak elnevette magát.
- Neved? -kérdezte, mire én csak felvont szemöldökkel néztem rá, majd folytattam tovább a rajzot.
- Képzeld az is van. -mondtam flegmán. Ő még mindig csak nevetett, de nem pontosan értettem, hogy miért.
- Mond csak mindenkivel ilyen vagy, vagy csak velem?
- Milyen?
- Ilyen flegma. -mondta nemes egyszerűséggel.
- Csak nem bírom az olyan barmokat, mint te. -válaszoltam hasonló hangnemben mint ő. Talán egy picit hangosabban is mivel a tanár így szólt:
- Miss Skyfall, kérem a folyosón hangoskodjon tovább! -mondta, én pedig felkaptam a táskám és elhagytam a termet.
Nem bántam, hogy kiküldött, sőt még örültem is neki. Így az unatkozás helyett csinálhatok valami érdekeset is. Így hát lementem a földszinti zeneterembe, amit nem nagyon használnak.(Mivel nem volt ott senki) Felvettem egy gitárt és elkezdtem rajta játszani. Ha zenélek ki tudok kapcsolni és egy teljesen más világba kerülök. Énekeltem hozzá a szöveget is és már csak arra eszméltem hogy egy perc múlva kicsöngetnek, ezért összepakoltam a cuccaimat, visszaraktam a gitárt a helyére és visszamentem a terembe. Ott megláttam Aident 5 emberrel társalogni akik egyébként szintén vérfarkasok. Ők egy falka. Gondolom összehaverkodtak az új sráccal.
A suliban nem történt nagyon semmi érdekes. Alig vártam, hogy kicsöngessenek az utolsó óráról is. Ami el is érkezett én pedig már gurultam is haza a gördeszkámon. Miután hazaértem úgy döntöttem kimegyek az erdőbe futni amíg be nem sötétedik, és elindultam egyre beljebb a biztonságot nyújtó fák közé. Amikor úgy gondoltam elég mélyen vagyok átváltoztam farkassá és elkezdtem futni. Egy idő után megálltam és csak hallgattam a madarak csicsergését, a fák susogását, ahogy fújja őket a szél a bundámmal együtt, a szarvas bőgését.....Várjunk csak...Szarvas! Szuper! Úgyis kezdtem éhes lenni.
Elkezdtem lassan lopakodva megközelíteni...még egy kicsit közelebb...még egy kicsit.....és......BUMM! Ráugrottam és átharaptam a torkát. Miútán össze esett elkezdtem belőle falatozni jóízűen. Később mikor megettem elindultam visszafelé, még mindig farkas alakban és ekkor.....ekkor megláttam másik 3 farkast tőlem 50 méterre. Basszus! Elkezdtem rohanni kifelé az erdőből lehagyva őket, majd mikor kiértem visszaváltoztam és elmentem haza. Mivel kezdett sötétedni és este 9 óra volt, elmentem letusolni megnéztem egy filmet és elaludtam.
Sziasztok! Itt is lenne az első rész. Remélem tetszik és ezután is olvasni fogjátok. Ha tetszik nyomj rá egy vote-ot🤩 vagy kommentelj!
YOU ARE READING
Skyfall
WerewolfLorelin Lana Skyfall vagyok 17 éves és vérfarkas. Senki nem tud a kilétemről és talán jobb is így. A szüleim régen meghaltak és egyedül élek. Nem mondanám, hogy egyszerű gyermekkorom volt, de az már a múlt. És én még mindig itt vagyok s elmegyek aká...