Skyfall

3.rész

Lorelin szemszöge:

Hajnalok hajnalán fülsiketítő hangon megszólalt az ébresztőm én meg majdnem szívrohamot kaptam! Egyszer kivágom az ablakon az biztos. De sajnos fel kell kelnem. Lebattyogtam a konyhába, mint minden reggel, megittam a kávémat majd, most kivételesen a motoromat választva elindultam a szivató helyre, azaz az iskolába. Mikor beértem felmentem a terembe, de még nem voltak sokan csak mi a "hajnali kör". Azért hívtam így magunkat mert csak mi voltunk bent ilyen korán. Leültem a helyemre majd szokásomhoz híven zenét hallgattam és firkálgattam. Szeretem a zenét, kikapcsol és mindig találok hangulatomhoz illő dalt. Annyira belemerültem abba amit csinálok, hogy észre se vettem, hogy már elkezdtek beszálongózni a terembe a diákok. Egyszer csak valami fura szag csapta meg az orromat. Vérfarkas. Dehát a banda még bent sincs. És akkor vettem észre. A padtársamból árad. Hogy hogy nem jöttem rá eddig? Hisz a srác szagáról lerí hogy a fajtámba való. De ugye.....ugye nem jött rá hogy én is olyan vagyok? Reménykedjünk...

Egyszer csak kivágódott a terem ajtaja és egy nem éppen békés tanárnő jött be rajta. Lecsapta a naplót majd ledobta magát a székre.
- Osztály! Ma feleltetni fogok. Ha bárkit rajtakapok, hogy súg annak bevágom az egyest.
Nálunk úgy zajlik általában a felelés hogy a tanár kiválaszt valakit és az osztály szép lassan végig nézi ahogy az illető elvérzik.
- Na lássuk ki felel ma.... Hmmm.... Ms. Skyfall! Kérem fáradjon a táblához- mondta. Na remek! Azt se tudom milyen óra van!! Ahhjj...
Ránéztem gyorsan a padtársam cuccára. Matek... Hát... Elméletileg nem vagyok sík hülye belőle. Igazából amióta egyedül élek elég sok mindent ki kellett számolnom, pl. hogy mire mennyit költök. Ehhez azért kellett egy kicsit kutakodnom a matek rejtelmeiben úgyhogy van esély rá, hogy nem kapok karót.

Kikullogtam a táblához, ránéztem majd megállapítottam hogy nem is olyan szörnyű a helyzet. Másodfokú egyenletek. Annyira nem nehéz, ezt értem. Ha 3x-5 egyen.... akkor -2x.... meg 5....és akkor x egyenlő.... Kettő! Kész.
A tanárnő elismerően bólintott és a helyemre küldött egy 5-össel. Ezt megúsztam. Phuu...

Visszaültem a padba majd próbáltam VOLNA figyelni az órára, de neeem. Aidennek természetesen most kell elárasztania kérdésekkel.
- Hogy tudtad megoldani? Ezt a részt még nem is vettük! És ilyen gyorsan? Mióta vagy matekzseni? És...-mondta volna tovább, ha nem szakítom félbe.- Figyelj, szeretnék az órára koncentrálni, úgyhogy, ha nem baj...
- Jó, oké csak egy kérdést. Hogyan?-kérdezte ámulattal.
- Isteni adottság. Na most hagyj figyelni.-mondtam mire felnevetett és leszállt a témáról.

Az órák hamar elteltek így amikor feleszméltem, már az ebédlőben találtam magam. Ma valami kotyvalék volt aminek a neve ,,rejtélyes hús". Szerintem meg csak a tegnapi marhapörkölt nyakonöntve egy kis spenóttal. Igen, tudom. Nagyon guszta...
Miután úgy döntöttem, hogy a gyomorrontást szeretném elkerülni, ezért elindultam haza.
Otthon főztem magamnak carbonarat majd leültem a kanapéra és érett emberhez méltóan bekapcsoltam a Tv-ben a kedvenc műsoromat: a SpongyaBobot. Emlékszem kiskoromban is sokat néztem és apa mindig azt mondta, hogy nem látja az értelmet vagy a tanulságot benne. Viszont minden reggel a Madagaszkár pingvinjeit néztük. Azt ő is szerette. Anyu meg csak nevetett rajtunk, hogy hogy le tud kötni minket a Kapitány és bandája. Ha már rajzfilmeknél tartunk anyuval is volt egy közös kedvencünk. Méghozzá a Magyar népmesék, amit ugyan nem éttettem teljesen ezért mindig angol felirattal néztük... Annyira hiányoznak...

Már csak azt vettem észre, hogy néhány könnycsepp végigszántotta az arcomat. Gyorsan letöröltem őket és inkább kimentem az erdőbe friss levegőt szívni. Ahogy beljebb mentem átváltoztam és úgy sétáltam tovább.

Egyszer csak hallottam egy segélykérő vonyítást. Ahogy csak tudtam rohantam a hang irányába. Amikor odaértem láttam hogy egy farkas egy fa tövében fekszik vérző sebbel az oldalán. Félig ájult állapotban volt, így gyorsan odasiettem hozzá visszaváltoztam és megvizsgáltam a sérülését. Szerencsére volt a közelben egy kisebb patak ahonnan hoztam vizet és megtisztítottam az oldalát. Letéptem a pólómból egy darabot és bekötöztem. Nem tudtam mást tenni érte csak megfogtam a mancsát és erősen reménykedtem abban hogy rendbe jön. Abban a pillanatban fény tört elő a sebből és elkezdett begyógyulni. Néhány másodperc múlva már semmi nyoma nem volt.... Ezt én csináltam volna? Na jó ez nekem még új.....
Mindegy.. A lényeg, hogy Sam (mivel visszaváltozott felismertem) jól van. Elkezdte nyitogatni a szemét ezért gyorsan átváltoztam és elfutottam. Még visszapillantottam rá, épp akkor tápászkodott fel. Felém nézett mire én eliszkoltam haza. Nem tudhatják meg, hogy ki vagyok. Vigyáznom kell.
Azért remélem jól van...

Sziasztook😃! Tudom ősidők óta nem volt rész🙁, de igyekszem mostantól gyakrabban hozni őket🙂. Hálás vagyok, hogy olvassátok sokat jelent nekem. De amiknek még jobban örülök azok a voteok⭐. Tényleg nagyon köszönöm😁 és ha tetszett ez a rész kommenteljetek vagy nyomjatok a csillagra.🤩

Majd (ha minden jól megy nem sokára) jelentkezem. Pááá 🙃