Skyfall

4. rész

Sam szemszöge:

Amikor haza értünk a suliból én és Lídia neki álltunk ebédet kotyvasztani. Kivettük a hűtőből a marha húst és steaknek megsütöttük. Rengeteget csinátunk mert tudtuk, hogy a fiúk farkas éhesek lesznek (haha szóvic). Miután elkészültünk a kajával bementem a nappaliba és szóltam a fiúknak, hogy ha nem vonszolják el a seggüket a konyháig akkor nem kapnak enni. Képzelhetitek az összes fiú 3 mp-n belül az asztalnál ült. Megettük a steaket majd kidőltünk. Ki a földön ki a kanapén. Mivel unatkoztam és tele volt a hasam gondoltam elmegyek egyet sétálni az erdőbe. Szóltam a többieknek és már ott se voltam. Amikor már eléggé bent jártam a sűrűben átváltoztam farkas alakba és úgy mentem tovább.

Egyszer csak hallottam ahogy reccsen mögöttem egy ág és éreztem hogy figyelnek ezért megfordultam és egy vadásszal találtam szembe magam.
-Most megvagy!- mondta és már lőtt is. A golyó szerencsére nem fúródott belém de így is mélyen súrolta az oldalam ezzel egy nagy sebet ejtve ott. Erre muszály volt felordítanom. Fogtam magam és nekiugrottam a pasasnak aki ennek hatására hátraesett, beverte a fejét egy kőbe és eszméletét vesztette. Nekem se kellett több, mivel még volt bennem annyi erő, elvonszoltam magam messzebbre hogy ha felébred ne találjon meg.

Amikor úgy gondoltam hogy már elég messze járok és az erőm is kezd fogyni, letelepedtem egy fa tövébe. Már majdnem elájultam, de ekkor megéreztem valami nedveset és puhát az oldalamon. Majdnem felszisszentem de már ahhoz se volt erőm és abban a pillanatban elnyelt a sötétség...

Zack szemszöge:

Sam már egy ideje elment itthonról és nem tudom mi van vele. Sosem szokott ilyen sokáig elleni vagy ha mégis akkor szól, hogy egy kicsit később jön haza és nincs semmi baja. Nagyon aggódom érte...

Sam szemszöge:

Elkezdtem magamhoz térni immár emberi alakban. Még mindig az erdőben voltam a fánál amikor felálltam megláttam egy fehér idegen farkast tőlem kb. 5 méterre. Ő is engem nézett. A szemében aggódást láttam. Nem tudtam mire vélni, de mire egy lépést is tettem volna felé, elfutott. Van egy olyan érzésem hogy ő az a farkas akiről Zackék meséltek. De nem értem hogy miért nézett úgy rám. Lehet csak képzeltem a vérveszteség miatt. Tényleg, a seb! Felhúztam a pólóm  hogy felmérjem milyen súlyis a sérülésem, de meglepetésemre egy anyag volt rákötve. Ami viszont még jobban meglepett az az, hogy alatta nem volt semmi! A seb egyszerűen eltűnt. Tudom hihetetlenül hangzik de igaz. Fogta magát és felszívódott. Ez elég fura... Mindegy, most hazamegyek és elmesélek mindent a srácoknak.

Amikor visszaértem és bementem a házba mindenki egyszerre ugrott a nyakamba.
-Hol voltál?- kérdezte Zack.
-Mit csináltál eddig?-jött a kérdés Jamestől.
-Jól vagy?- Lídia.
-Halálra aggódtuk magunkat miattad.- mondta Aiden.
-Legalább mond, hogy pasi van a dologban.- szólt Eric is, mire mindenki csúnyán nézett rá, de aztán elnevettük magunkat.
-Ne aggódjatok jól vagyok,  de asszem van mit mesélnem...
-Mondtam én, hogy bepasizott- ismételte meg magát Eric műre újra röhögésben törtünk ki.

Zack szemszöge:

Amikor Sam hazaért és ránézésre nem volt semmi baja egy hatalmas kő esett le a szívemről. Rögtön letámadtuk őt a kérdéseinkkel. Azt mondta jól van és hogy mindent elmesél. Így hát leültünk a kanapéra és figyelmesen hallgattuk.

-Hol is kezdjem? Ugyebár elmentem az erdőbe sétálni és egy idő után ág reccsenést hallottam. Megfordultam és egy vadász állt velem szemben.- mondta mire mindenki lesápadt velem az élen.- Rámlőtt, de szerencsére a golyó csak súrolt viszont elég mélyen.- Egyre jobban parázok. Azt mondta nincs semmi baja. Valami itt nem stimmel, de hagyom hogy végig mondja. - Sikerült ráugranom mire elesett, beverte a fejét és eszméletét vesztette. Akkor elvánszorogtam egy fáig és lefeküdtem. Már majdnem elájultam, de még éreztem ahogy valami nedves és puha kerül a sebemre aztán elnyelt a sötétség. Mikor felébredtem a "sebem" be volt kötözve. És azért tettem idéző jelbe, mert miután leszedtem a kendőt a sebemnek hűlt helye volt.- it ledöbbentünk. Meg is mutatta az oldalát és tényleg nem volt semmi rajta. Még egy karcolás se! Pedig ennyi idő alatt még nekünk is max varas lesz, de az is csak az erősebb farkasoknál.
- Ezt, hogy?
- Mi van?
- Ez biztos?
- Nem képzelődtél?
Záporoztak a kérdések mire Sam kérte, hogy had folytassa, mert még nincs vége.
- Tehát. Miután észrevettem hogy a sebem begyógyúlt gyorsabban a kelleténél felnéztem és egy idegen fehér farkas volt tőlem nem messze és engem nézett. Méghozzá AGGÓDÓ szemekkel. De mire odamentem volna hozzá már el is futott. És van egy sanda gyanúm hogy ez az a farkas volt akit ti láttatok. Ennyi. - mondta, mire ki döbbenten, ki elgondolkodva, ki pedig hümmögve meredt maga elé.
-Igazad lehet.- szólalt meg elsőnek Lídia.
Hogy érted hogy aggódva nézett rád?-kérdezte Aiden.
- Úgy ahogy mondom. Mintha azt kérdezné jól vagyok e.
- Érdekes. Lehet hogy nem veszélyes ebből kiindulva, de azért nem árt vigyáznunk vele. És majd a suliban is jobban kell figyelnünk hisz lehet oda jár.- mondtam mire mindenki bólogatott.- Na jól van viszont most már menjünk aludni, mert fél 12 van, holnap iskola és szerintem mindenki fáradt. Aiden, ha szeretnél ma aludhatsz itt.- néztem az említett fiúra.
-Rendben csak anyának majd írok akkor, és kössz.
- Nincs mit.- mondtam és ezzel mindenki elindult a szobájába.