0

363 20 0
                                    


Lena ráérősen könyökölt a sminkasztalon, miközben telt ajkaira a kedvenc, bíbor árnyalatú rúzsát kente. Nem sietett, holott tudta, Ryan nagy valószínűséggel már várja. Újra és újra végig futatta száján a rúzs végét, mindaddig míg tökéletesnek nem vélte. Megigazította ébenfekete, göndör fürtjeit, amik lazán omlottak fedetlen vállára. Kezébe vette méreg drága márkájú parfümjét és fújt a nyakára, csuklójára és mindkét füle mögé, ezzel véglegesen késznek nyilvánítva magát.

Felállt a székről, amin ezidáig pihent és lábait fekete magassarkúba bújtatta. Nem volt alacsony lány, mégis önbizalmat adott neki, ha magassarkúban lehetett. A fali tükör elé lépve végig simított fekete, mélyen dekoltált, ejtett vállú ruháján – ami szorosan ölelte körbe karcsú alakját –, majd felkapta táskáját az ágyról és elhagyta az egészen aprócska garzont, ahol lakott. Klausztrofóbiájának köszönhetően a lépcső irányába indult, de figyelmét nem kerülte el, hogy az épületben kóborló férfiak mindegyike végig mérte őt, kortól függetlenül. Elmosolyodott, miközben megcsóválta a fejét. Szórakoztatónak találta.

A taxi ezúttal is a ház előtt állt, de mielőtt Lena beülhetett volna, a sofőr sietősen kiszállt a sárga járműből és elé sietett. Ha akarta volna se tudja leplezni a zavarát, ami kiült az arcára, ahogy a lányra tévedt a tekintete. Nem volt fiatal, de öreg sem. Valahogy a kettő közé saccolta Lena.

– Amanda Lawson? — hangja megremegett, ami Lenát mosolygásra késztette.

– Igen. — bólintott a lány. Utálta, hogy álnevet kényszerült használni, azonban azt Ő is belátta, hogy ez hozzá tartozik ahhoz, hogy biztonságban végezhesse a munkáját.

– Szálljon be, hölgyem. — nyitotta ki a sofőr a hátsó ülés ajtaját, verejtéktől gyöngyöző homlokkal. Még kilométerekről is érezhető volt az a nagy mértékű hő, ami a férfiből áradt.

– Köszönöm, micsoda úriember! — kacagott fel édesen Lena, majd beszállt a kocsiba. A lány az ablakon keresztül látta, ahogy a sofőr szélesen elvigyorodik és a levegőbe boxol, majd a volán felé kocog.

Lena Frey tipikusan az a nő volt, akinek a lábai előtt hevertek a férfiak. Karcsú volt, gyönyörű, emelett roppant kacér és okos. Gyilkos párosítás.

Tisztában volt az adottságaival és nem is volt rest kihasználni azokat. Szeretett játszani és íncselkedni az ellenkező neműekkel, azonban mindazt csak szórakozásból tette. Soha nem gondolta komolyan egyetlen szavát sem, ahogyan ezúttal se. Nem tartotta a sofőrt a legkevésbé sem úriembernek.

A motor felbőgött, a taxi pedig kihajtott az utcából. Lena jobb elfoglaltság híjján a kivilágított várost fürkészte, egészen addig, míg az autó beparkolt a Laguna vendégeinek fenntartott parkolójába. Lena negédes hangon megköszönte a fuvart és kiszállt. Megigazította ruháját és magabiztos léptekkel haladt a bejárat irányába. Cipőjének sarka hangosan koppant az aszfalton, valahányszor tett egy lépést előre. Mint máskor, ezúttal sem állt sorba, a vörös szalag mellett sétálva előzte meg a leginkább idős férfiakból és nőkből álló várakozókat. A biztonsági őrökhöz lépett, akik jól ismerték őt, ám ahelyett, hogy köszöntek volna a lánynak, a dekoltázsát fürkészték.

A bárban ezúttal is kellemes, halk zene szólt. Öltönyös, tehetős férfiak ücsörögtek mindenhol, nőket aligha lehetett látni. Az egyik asztalnál kiszúrta kolléganőjét, de annak érdekében, hogy ne csapjanak felhajtást, alig láthatóan biccentettek egymás felé.

Lena éppenhogy tett két lépést, amikor Ryan termett mellette. Vörös inget viselt, márkás, kissé túl méterezett óra lógott a csuklóján. A lány nem kedvelte Őt túlzottan, de mivel a főnöke volt, kénytelen lett fékezni a nyelvét, valahányszor feldühítette a szőke, negyvenes fickó.

Bad reputation ? [shawn mendes]Where stories live. Discover now