Bad reputation ? [shawn mendes]

7

Shawn feszülten fészkelődött Lena kanapéján, miközben a barack színűre mázolt falakat vagy a berendezést nézte, mintha életében először járt volna a helyiségben. Oka volt a kései látogatásának, ám egyenlőre azon igyekezett, hogy rendet tegyen a kúsza gondolatai között. Shawn elképzelni sem tudta, hogyan, miként vágjon bele. Az etikett azt diktálta, hogy bocsánatot kérjen, de, ha jobban belegondolt, nem volt szükségszerű. Elvégre a lány jól tudta kivel kezdett. Ha nem azon az estén, más találkozás alkalmával úgy is lencsevégre kapták volna Őket. Shawn legnagyobb bánatára a paparazzik hozzátartoztak a minden napjaihoz.

Lena lábait szorosan mellkasához húzva ült a kanapé másik végében, miközben eltünődve fürkészte a fiú arcát. Próbált rájönni, mi járhat a fejében, de mivel még a gondolat olvasás kulcsát nem találták fel, semmire sem jutott. Elkapta tekintetét Shawnról és a fiúhoz hasonlóan a falakat nézte. Lelki szemei előtt megjelent Ryan arca, amitől kishíjján felnevetett, ugyanis az első adandó alkalommal megszegte a neki tett ígéretét, miszerint soha, egy percre sem kerül kapcsolatba az énekessel. A lány biztosra vette, ha a főnöke tudomást szerezne arról, hogy Shawn alig néhány méterre ücsörög tőle, dührohamot kapna.

– Lena.

Shawn halk, mégis szívmelengető hangjára felkapta a fejét és érdeklődve pillantott a fiúra, aki végül erőt vett magán és megtörte a rájuk telepedő, nyomasztó csendet.

– Őszintén szólva nem is tudom mit mondhatnék.

– Shawn, nem kell magyarázkodnod, nem a te hibád volt. — húzta fél mosolyra Lena a száját.

– Nem akartalak ilyen helyzetbe hozni. Eredetileg azért vittelek oda, mert a menedzserem úgy gondolta, ott nem bukkannak ránk. — vakarta meg a tarkóját Shawn. – Tényleg nem így terveztem.

– Hé! — kúszott közelebb hozzá Lena, majd felemelte Shawn fejét. Két kezét puha bőrére simította és körkörös mozdulatokkal kényeztette. Az érintés nyugtató hatással volt a fiúra, még a szemét is lehunyta. A lány egy percig sem hibáztatta Őt, Shawn mégis felelősnek érezte magát a történtek miatt. – Életem legtökéletesebb estéjét adtad nekem, amiért sosem lehetek elég hálás. Ne bánd, mert én sem teszem. — Shawn arcára megkönnyebbült mosoly telepedett. Öröme nem tarthatott sokáig, ugyanis a lány elhúzta kezét a bőrétől és felsóhajtott. – Viszont...

– Viszont nincs tovább. — fejezte be Lena helyett, mire a lány bólintott.

– Igazán sajnálom, hiszen te egy remek ember vagy, azonban a munkám...

– Tudom. — Shawn sejtette, hogy Lena illegálisan űzi a szakmáját és bár csalódott volt, képtelen lett volna veszélybe sodorni Őt. – Azt hiszem jobb lesz, ha elindulok. — közölte Shawn, majd állásba tornázta magát és nadrágjába törölte kezeit. Nem tudta elviselni, hogy mindössze egy karnyújtásnyira ül tőle a lány, mégsem érintheti meg. Lena volt a tiltott gyümölcs, amiért bármikor, könnyelműen bűnbeesett volna.

– Ki kísérlek. — pattant fel a lány is és Shawn után indult.

A fiú lekapta a fogasról kék, farmer dzsekijét és másodpercek töredéke alatt belebújt. Nagyra tárta az ajtót, majd kilépett rajta, de a küszöbnél nem jutott tovább. Megállt, szembe fordult az ajtófélfálnak dőlve ácsorgó lánnyal és szólásra nyitotta száját.

– Utálok búcsúzkodni. — nevetett fel erőltetetten Shawn. Annak a lehetősége, hogy valószínűleg soha többé nem látja Lenát, miután elhagyta a várost, alaposan elkeserítette.

– Akkor ne tedd. — döntötte fejét oldalra Lena, miközben halvány mosolyt villantott a nála legalább két fejjel magasabb srác felé. – Hiszel a sorsban? — Shawn bólintott. – Ha a sors úgy
akarja, keresztezik egymást később útjaink. Egy hét, egy hónap, vagy egy év múlva.

– Miért kéne valami olyasmit a sorsunkra bíznunk, amit mi is irányíthatunk? — lépett közelebb a lányhoz. Nyelt egyet, ahogy tekintete ajkaira siklott. Legszívesebben egy örökké valóságig csókolta volna azokat.

– Épp ez az, Shawn. — vágta rá cérnavékony hangon Lena, miközben felemelte fejét. – Efelett nincs hatalmunk.

Tudatalatt, de közelebb és közelebb araszoltak egymáshoz. A lány vékony és hosszú ujjait felvezette a fiú mellkasán és megragadta a kabátja két oldalát. Shawn az orrát Lena frissen mosott tincsei közé dugta, és mélyen beszívta
bódító illatát. A vaníllia teljesen elködösítette elméjét.

Egy örökké valóságnak tünt, míg ajkaik elérték egymást. Szenvedélyes és vággyal teli csókban egyesültek. Az a fajta csók volt, amitől az ember gyomrában pillangók kelnek életre.

Lena és Shawn is érezte Őket. Hiába tudták, hogy, amit tesznek nem helyes, hagyták, hogy a vágy felül kerekedjen rajtuk.

A fiú hangosan becsapva maga mögött az ajtót, szorította a lányt falhoz, ahol aztán kifulladásig csókolta. Shawn ölbe kapta a Lenát, majd a kisebb étkezőasztalra ültette. Rekord gyorsasággal szabadították meg egymást ruháiktól és nem foglalkozva azzal, hogy éppen a konyhában tartózkodnak, estek egymásnak.

***

– Ezidáig fogalmam sem volt arról, hogy egy búcsúzás lehet eszméletlenül jó is. — szólalt fel Shawn, miközben a mellkasán fekvő lány tincseivel játszott.

Lena édesen felnevetett. – Biztosra veszem, ha az emberek így búcsúznának el egymástól, kevesebb lenne a rossz emlék, mint a jó.

Shawn nem szólt, helyette a sötétbe burkolózott plafont nézte, míg a lány álmosakat pislogva rajzolta körbe mutatóujjával a srác kidolgozott izmait.

– Ígérj meg valamit. — közölte Shawn, mire Lena mocorogni kezdett és érdeklődve hajolt felé. Igazán kiváncsi volt arra, hogy mi a fiú kérése. – Add a szavadat, hogy minnél hamarabb felhagysz a munkáddal és új életet kezdesz valahol máshol.

Lena tisztában volt vele, hogy ilyet nem ígérhet, hiszen Ryan zsarolta Őt, nem is akárhogyan, de ezt nem kívánta Shawn orrára kötni. Számtalan mocskos titkot őrzött, amik a sírjáig végig kísérik, mintegy emlékeztetőként, hogy a tökéletes külseje ellenére, csak egy megtépázott és porig alázott személy. Egy senki.

– Ígérem.

Ejtette ki a hat betűs szót a száján végül, holott Ő is tudta, úgy sem tartja be. Nem tarthatta be, amibe beletörődött. A szabadságát, a méltóságát és az életét valószínűleg soha nem kapja vissza már.