Bad reputation ? [shawn mendes]

4

Lena álmatlanul hánykolódott az ágyában. Lassan hajnalodott, viszont képtelen volt elaludni, holott a vártnál korábban kidobta Őt Cody a szállodából, ahol megszáll, valahányszor Seattlebe utazik. A férfi visszatérő vendége volt, hiába undorodott tőle Lena. Családos apa volt, három gyerekkel és egy csodáltos feleséggel, akik valószínűleg még csak nem is sejtették mekkora seggfejjel élnek egy háztartásban.

Oldalára fordult és hiába kívánta, hogy Shawn ugyanúgy ott feküdjön, ahogy nem régiben, továbbra is egyedül fetrengett az óriásinak nem nevezhető ágyban. Kiváncsi volt a fiú következő lépésre, tekintettel arra, hogy pár órával ezelőtt egy ígérettel hagyta faképnél Őt. Lenát izgatottá tette Shawn kiszámíthatatlansága és csak remélte, hogy valóban nem mond le róla. Önzőnek tünhetett, de látni akarta a fiút.

Shawn nem sokkal azután ébredt, hogy Lena elaludt. Bármit megadott volna azért, hogy a lány, aki elrabolta a szívét mellette nyissa ki szemeit. Bár nem tudták, mindketten ugyanazt kívánták.

Felült, majd az ágy szélére kúszott és beletúrt a hajába. Előhúzott a szoba sarkában heverő bőröndből egy sötét kék pólót és magára húzta azt. Shawn szerette a sötét színeket, többnyire csak azt viselt.

Kisétált a helyiségből és készített egy kávét, szigorúan feketét, majd hirtelen ötlettől vezérelve az erkély felé indult. A felkelő nap sugarai kissé megvakították, így keze elé téve kezét nézett körbe a csendes városon. Kortyolt poharából, amivel egy időben nyílt az erkély ajtaja. Shawn kiváncsian fordult hátra, majd félmosolyra húzta száját, ahogy megpillantotta a menedzsere és egyben legjobb barátja – Andrew –, alakját. Hozzá hasonlóan melegítőt és pólót viselt, kezében szintén egy bögrét tartva.

– Miért vagy ébren ilyen korán?

– Nem tudtam aludni. — vonta meg a vállát Shawn. Feleslegesnek tartotta vissza kérdezni, ugyanis tudta, hogy Andrew vele ellentétben korán kelő típus.

– Történt valami? — ráncolta össze homlokát Andrew, majd nagyot kortyolt a hófehér csészéből és leült az egyik székre.

– Tulajdonképpen igen. — nyögte ki végül Shawn, pedig megfogadta, egyetlen embert sem avat bele a kálváriájába, pláne nem a
menedzserét. Annak ellenére, hogy igazán jó barátságot ápoltak, nem hitte, hogy Andrew egy percig is támogatni fogja az őrületes terveiben.

– Mégpedig?

Shawn ellökte magát a korláttól, ahol addig csípőjével támaszkodott, majd letelepedett az egyik székre. Andrew várakozóan fürkészte a fiú arcát. Törődött vele, úgy tekintett rá, mintha az unokaöccse lenne. De arról fogalma sem volt, hogy Shawn valójában küszködik a ki nem mondott szavaival.

– Megismertem valakit.

– A lányt a bárból? — emlékezett vissza Andrew.

– Igen. — bólintott Shawn. – De Ő nem egészen olyan, amilyennek hittem.

– Shawn, beszélj érthetően. — kérte Andrew, továbbra is ráncolva homlokát.

— Tudod, hogy aznap este felmentem hozzá, igaz? — a menedzser bólintott. – Lefeküdtem vele, majd reggelig ott maradtam nála. Mikor felébredtem Ő nem volt mellettem, ezért a keresésére indultam. Készültem, hogy kinyitom az ajtót, ami egyébként furcsa módon zárva volt, holott tisztán emlékeztem, hogy kitárva hagytuk. Meghallottam a hangját, gondoltam telefonál, úgyhogy nem zavarom meg. De aztán egyre érdekesebb lett a beszélgetés, ott már gondoltam, hogy valami nem stimmel, azonban kivártam a végét. Mikor letette számonkértem Őt és nos, a sejtésem beigazolódott. – Andrew akkorra már abszolút nem értett semmit. – Az a lány egy prostituált, Andrew.