My Parabatai

2. Az igazság

Végre kezd kitisztulni a fejem. De mi is történt? Az utolsó emlékem az estéről, hogy elesek. De most határozottan nem a padlón fekszem. Hol lehetek?

Lassan kinyitom a szemem.
-Szia!- szól egy gyerekhang. Egy kisfiú ül mellettem egy széken. Nagyjából 10-11 éves lehet.
-Jézus, de megijesztettél!
-Ne haragudj! Jól érzed magad?
-Igen, csak a nyakam fáj egy kicsit...
-A rúna még nem teljesen gyógyított meg.
-Hogy micsoda?
-Rúna. Ilyenek védenek meg, vagy adnak erőt. Rengeteg rúna van. A bőrre rajzolják, és minél közelebb van a szívhez, annál nagyobb az ereje. Úgy néznek ki mint a tetkók. A többieknek is van.
-Tetkók? Hát engem otthon tuti kinyírnak. De egyáltalán ki vagy te?
-Max Lightwood - nyújtja apró kezét-Alec és Jace öccse.
-Lisa Fray, Jess LB-je.
-Fairchild.
-Öhmmm, nem. Fray.
-Majd meglátod! Szólok Jessnek, hogy felébredtél. Szia!-ezzel elszaladt.

Amíg vissza nem ér, körülnézek a szobában. Ízlésesen van berendezve, passzoló bútorok, semmi csicsa. Az egyik sarok üresen van hagyva, a falon tükör és korlát, a földön táncszőnyeg. Ezek tudták, hogy jövök? Vagy mi? Imádok táncolni, kicsi korom óta táncolok. Táncművészeti szakon jártam gimibe. Idén végeztem vele, úgyhogy terveim szerint irány a fősuli!

Nagyon soká marad távol Max, úgyhogy elindulok a folyosón. A folyosóról több hasonló szoba nyílik, olyanok, mint az enyém. Az egyikből zongoraszó szűrődik ki. Az ajtó nyitva van, szóval belesek rajta.
Jace ül a zongoránál, és valami lassú számot játszik. Előbújik belőlem a táncos, szóval elkezdek egy koreográfiát összerakni fejben.
-Hát felébredtél, kislány?- zökkent ki a gondolataimból.
-Még mindig van nevem! És igen, felébredtem, mint látod. Lisa Fray vagyok.
-Szóval idejöttél hallgatózni, kislány?-kérdi gúnyosan. Gyerünk Liz, vágj vissza neki.
-Tekintettel a nyitott ajtóra, nem hallgatózni jöttem.
-Hanem leskelődni. Értem én.
-Jace! Nekem erre nincs időm! Mi lenne, ha kb. 2 percig normálisan viselkednél, és elvinnél a többiekhez!
-Gyere, kislány!- kacsint, és elindul a folyosón.

Egy kis terembe érünk, ahol Jess, Alec, és Max vár ránk.
-Liz!-ugrik a nyakamba Jess. -Az Angyalra! Jól vagy?
-Persze, de ha nem eresztessz el akkor konkrétan megfulladok! Mi ez az egész?
-Lisa Fairchild! Örülök, hogy jól vagy.
-Fray, de mindegy! Alec mi a fene történt az éjjel?
-Öhmm, Liz?
-Mi van, Jace?
- Az nem tegnap éjjel történt. Négy nappal ezelőtt támadott meg a démon.
Szóhoz sem jutok. Négy nap? Anyám tuti kiakadt. Fel kell hívnom.
-Édesanyádat már értesítettük, és rengeteg dolgot tudtunk meg, ami a hasznunkra válhat.-közli kimérten Alec.
-Hogy mi? Anyám tud erről?
-Igen, Liz és semmi baj! Mindent elmagyarázunk! -nyugtat Jess.
-Hallgatlak titeket!
-De ígérd meg, hogy nem szakítassz félbe minket, és nem kezdessz el dühöngeni! - bólintok, úgyhogy Alec folytatja. - Lisa, édesapád Valentine Morgenstein, az Alvilágiak és az Árnyvadászok legnagyobb ellensége. A Kör nevű szervezet vezetője. Édesanyád a születésed előtt vele együtt dolgozott, de amikor rájött, hogy mi a célja, elszakadt tőle, a mostani élettársával együtt. Az alvilágiakat, vagyis a vámpírokat, vérfarkasokat, tündéreket és mágusokat akarja elpusztítani. Ehhez meg kell szereznie a Végzet erekjéit. Anyukád elrejtett a Kelyhet, amelyet neked kell megtalálnod, különben mindenki veszélybe kerül. Mi Árnyvadászok vagyunk, mint a szüleid is, célunk a mondénok, vagyis az emberek védelme. Remélem a segítségünkre leszel.
-Várjunk csak! Anyám is Árnyvadász?
-Igen.
-És miért nem ő keresi meg a Kelyhet?
-Lisa- szól Jess- anyukádat tegnap reggel elrabolták.

Íme a második rész. Remélem elnyeri tetszéseteket.😊