My Parabatai

8. Ígéret, szép szó, ha betartják, úgy jó

Úgy érzem magam, mint aki a felhőkön jár. Jace ölelése és csókja mindennél jobban esik. Így akarok maradni egész életemben! Sajnos eszembe jut Anyám levele, ezért eleresztem őt.
-Jace! Valamit mutatnom kell neked.
- Nem ér rá? - kérdi szomorkásan.
- Sajnálom, de nem.
- Oké, mutatsd.
Elindulunk a szobámba. Útközben megfogja a kezemet, és így sétálunk végig a folyosón. A szobámba érve Jace leül az ágyra, és az ölébe von.
Felveszem az éjjeliszekrényről a levelet, és a kezébe nyomom.
- Mi ez?- kérdi.
- Olvasd el, és megtudod.
Lassan kibontja az összehajtott papírt, és elkezdi olvasni. Már majdnem a végére ért, amikor megváltozott valami a szemében. Mintha szomorúságot láttam volna benne. És sajnálatot.
-Liz - hajtja vissza a papírt- annyira sajnálom-törli le hüvelykujjával az egyik könnycseppem.- Mit szeretnél tenni?
- Fogalmam sincs. Ha igaz ami a levélben van, akkor talán valahogy visszakaphatom az emlékeimet.
-Ezért nem tudtad, hogy mik vagyunk, és mi zajlik körülötted. Anyukád elrejtette előled.
- Szerinted meg tudjuk találni a mágust, vagy mit?
- Boszorkánymestert, és szerintem igen. Brooklyn tele van velük, és a Főboszorkánymester tudhatja.
-Oké- mindössze ennyit mondok.
Jace válaszképpen átölel.
Kopogást hallok, szóval  kinyitom az ajtót.
-Ó, ne! Jess mondd, hogy csak szünetet tartotok, és nincs vége az edzésnek?- kérdem reménykedve.
Jess megrázza a fejét, és szomorúan elmosolyodik.
- Jajj! Most csalódást okoztam Maxnek! Tuti utál- mondom szomorúan.
-Mit csináltatok ti kettesben a szobádban, Liz?- kérdi gyanakodva Jess.
-Nyomra bukkantunk- felel helyettem Jace.
- Milyen nyomra?
*
*
*
Miután beavattuk Jesst és Alecet a tervünkbe, miszerint elmegyünk Brooklyn Főboszorkánymesteréhez, elindulok Max szobájába. Jess elkísért, így legalább egy kicsit elterelte a gondolataimat.
Bekopogok a nagy faajtón.
- Gyere!- kiállt ki gyerekhangon Max.
Az ágyon fekszik, lábait keresztbe vetve, és a plafont bámulja.
- Szia Max!- nem válaszol, szóval folytatom- Nagyon sajnálom, hogy kihagytam az edzésed. Szörnyen érzem magam emiatt. Mivel tudnálak kárpótolni?
- Jace fontosabb, mint én?- kérdezi hirtelen.- Láttalak titeket csókolózni, es azt, hogy elindultok ketten valahová.
-Max...
-Te is olyan vagy, mint Izzy! Csak átversz engem, és vissza sem nézel! Miután mindent megkaptál ugyanúgy elhagysz minket, mint Ő!- kiabál.
Végszóra ideér mindenki. Alec Maxet vígasztalja, én pedig Jess kíséretében távozom a szobából. Nem hiányzik, hogy Alec is leüvöltse a fejemet.
*
*
*
Miután csillapodtak a kedélyek, elindultunk Brooklynba.
- Hogyan is hívják a boszorkányt?- kérdi Jess.
- Magnus Bane. Hatalmas erővel bír, ezért a Klávé rajta tartja a szemét.
Az utat csendben ülöm végig Alec kocsijában. Az anyósülésen Jess, míg hátul Jace és én ülünk. Max is jöhetett volna, mivel engedélyezte a Klávé, de inkább otthon maradt az egyik oktatójával.
Magnus háza hatalmas. Konkrétan egy palota, Brooklyn közepén. Jace megnyomja a csengőt, mire a hatalmas kapu kitárul. Mire az ajtóhoz érünk, Magnus már kitárja és minket vár. Jóképű férfi, nagyjából 25 éves lehet.
-Mit akartok, Árnyvadászok?-kérdi mogorván.
- Lisa Fairchild vagyok, Jocelyn lánya. Azért jöttem, mert...
-Tudom miért jöttél! Az emlékeidet szeretnéd visszakapni.
- Honnan tudja?- kérdezi mögülem Jess.
-Sok mindent tudok, Mrs. Lightwood!
Mrs. Lightwood? Ez meg miről beszél? Rápillantok Jessre, aki lehajtja a fejét, és elpirul.
- Tudja ki vette el tőlem őket?
- Tudom. Gyertek beljebb - tárja szélesre az ajtót, és beinvitál minket.
Egy hatalmas nappaliban találjuk magunkat. Mindenhol antik tárgyak hevernek. A falakon festmények, az asztalokon vázák, a polcokon dísztárgyak.
- Elárulná, ki tette ezt velem?- kérlelem Magnust.
-El- néz ránk sunyin.- De annak ára van!

Itt is van a kövi! Vajon mit kér cserébe Magnus?😕