My Parabatai

11. Hovatartozás

-Minden rendben?- mered rám három kívácsi szempár a konyhában.
-Igen, minden oké- hazudom, és próbálok nyugodtnak tűnni, pedig totál feszült vagyok.
- Biztos?- kérdi Jess.
Bólintok, mire kimegy a konyhából. Nyilván Alechez.
-Max, magunkra hagynál minket egy kicsit?- kérdi Jace nyugodt hangon, pedig látszik rajta, hogy ideges.
-Ühümmm, úgyis álmos vagyok.
Miután kiment, Jace leül az asztalhoz, és biccent, hogy én is üljek mellé.
- Mesélj!
- Már mondtam. Megbeszèltük, minden oké.
- Ne hazudj! Látom rajtad, hogy baj van!- arcomat a kezei közé fogja, és kényszerít, hogy nézzek a szemébe.
Egy halk sóhaj kíséretében mindent elmesélek neki. Miért volt ilyen Alec, miket mondott nekem, hogy igaza volt. Csak bajt hozott rájuk.
-Liz- mondja gyengéden, miután befejeztem.- Neked itt a helyed. Velem. Ne érezd úgy, hogy nem látunk szívesen. Hogy csak bajt hozol. Max egyszerűen imád. Minden este, amikor bemegyek hozzá, rólad kérdez. Jól vagy-e, biztonságban, és hogy nem mész-e el. Jess a legjobb barátnőd. Én pedig. Én... Szeretlek Liz! Nem szeretném, hogy így érezz, hogy el akarj menni! De ha mégis úgy gondolod, hogy jobb lenne távolabb innen, akkor szólj! Veled megyek! Összetartozunk, és nem szeretnélek távol tudni magamtól!- mondja, majd megcsókol. Kezét a tarkómra és a derekamra simítja. Beleremegek az érintésébe. Lassan elhúzódik, és a szemébe nézek. Valahogy túl homályosnak hat. Az írisze körül vékony hártyát veszek észre.
-Jace, te kontaktlencsét hordassz?- kérdem.
- I..Igen- habozik.- Láttál már szemüveges Árnyvadászt?- nevet zavartan.
-Jace!- most rajta a sor hogy meséljen.-Vedd le.
-Rendben-mondja, majd óvatos mozdulattal kiveszi a szeméből a lencsét.
Az egyik szeme ugyanolyan kék színű, mint mindig, de a másik nem.
Egyik fele kék, míg a másik fele barna. Heterokrómia.
Ámulattal teli tekintetemre lehunyja a szemét.
-Ne!- mondom, majd az arcára fektetem a kezem.- Nyisd ki a szemed, Jace.
Lassan nyitja ki, mintha félne a következő reakciómtól.
-Jace, gyönyörűek a szemeid.
-Szerinted!- csattan fel.- Az Árnyvadászok szemében ez olyan, mintha az embereknek, mittudomén, hiányozna egy ujja!
- Egy ujja? Ezt meg honnan szedted?
- Ez olyan mint egy átok, megnéznek érte engem. Muszály takargatnom.
-Dehogy! Ez nem egy átok! Inkább egy ajándék! Ezért nem nézhetnek rád más szemmel! El kell fogadniuk. Te ilyennek születtél, nem tudsz rajta változtatni!
-Tudom- feleli egy sóhaj kíséretében.- Ezért hordok színes kontaktlencsét.
-Ne tedd! A kedvemért! Nem hiszem el, hogy Max és Alec is így gondolja. Jess is biztos meg fogja érteni.
-Már tudja. Ne haragudj, hogy csak neked nem mondtam el, de volt nagyobb problémánk is, és nem szerettem volna undort kelteni benned.
-Méghogy undort? Gyönyörűek! Nem lenne szabad takargatnod. Különleges vagy Jace, kontaktlencse nélkül is. És itt vagyok neked én. Engem nem érdekel. Remélem ez számít neked- mondom, mire újra megcsókol.

Hali, itt is az új rész!
Egy kis segítség azoknak, akik nem tudják mi az a heterokrómia:

A heterokrómia egy szemet érintő elváltozás, melynek jellemzője a különböző színű írisz ugyanazon egyed esetében. Az embernél és az állatoknál is előforduló jelenség legtöbb esetben örökletes, de betegség vagy sérülés eredményeképp is megjelenhet.
Teljes heterokrómia esetén az egyik írisz színe a másikétól különbözik. A részleges heterokrómia jellemzője, hogy az írisz egy részének színe eltér annak más részeitől, tehát egy szemben jelennek meg az eltérő színek.
Szerintem tényleg szépek az ilyen szemek. Különlegessé tesznek, és szerintem nincs mit szégyenlni rajta. Lehet, hogy sokan furának gondolják. Fontos megemlítenem, hogy az ilyen emberek ugyanolyanok, mint bárki más, és ne szégyenljék azt amilyenek. Senki se szégyenlje magát, azért amilyen. Minden ember más és más. Az örökölt tulajdonságainkon nem nagyon lehet változtatni, el kell fogadnunk magunkat.

Dominic Sherwood (Shadowhunters TVsorozat Jace-e) is heterokrómiás, ezért is szőttem bele a sztoriba.😊Hát nem gyönyörű?😍😍