My Parabatai

1. Titkok

-Hát itt az én szülinaposoooom!
-Szia Jess!- mondom nevete.
-Készen állsz a bulira?Alig várom az estét! Mit veszel fel?
-Huuu, lassíts kicsit!
Ez a csaj! Folyamat szövegel! De ezért imádom! Jesst már régóta ismerem, kedves, vicces, és mindig számíthatok rá! Egy évvel idősebb nálam(19), ezért van ennyire bezsongva, hogy végre együtt mehetünk bulizni.
-Egyáltalán hova is megyünk?
-Nyílt egy új klubb a Mólónál. Pandemonium a neve.
-Ahhhhaaaaa. És milyen öltözék dukál e nemes alkalomhoz?
-Gyere!-ezzel elrángat a gardróbomhoz, hogy feltúrja, amit persze ÉN fogok összerakni, nem ő.
-Ez sem, ez sem, ez sem. Na eeez, nem ez sem.
-Hé! Nem választhatok én?
-Liz- kezdi lassan- szerinted minek jöttem ennyivel korábban?- a végére már kiabál.
-Milyen korán? Hisz' kilenc óra van! Mikor akarsz bulizni holnap reggel hétkor?
-Fél 11-kor nyitnak lükeee.
- Mindjárt más- mondom egy szemforgatás kíséretében.

Mire Jess kiválasztotta, hogy mit veszek fel már 10 óra is elmúlt. Mire odaértünk, még kb. 20 perc volt a kezdésig.
A fél 11-es nyitáshoz képest már hosszú sorban álltak az emberek.
11 előtt jutottunk be, amikor Jess hirtelen eltűnt mellőlem.
-Jess? Jess, hol vagy?-próbálom túlkiabálni a zenét-Ezt nem hiszem el!

Végre meglátom Jesst. Két sráccal tart a VIP részleg felé. Várjunk csak! Ezeknél...ezeknél tőr van!
-Jess! Hé, Jess!-futok utánuk a függöny mögé.
-Na ne! Ez most komolyan lát minket?- kérdezi egy magas szőke srác. Nagyjából velünk egyidős, maximum 20 éves lehet. Gyönyörű kék szeme van. És mérgesen néz. Nagyon mérgesen. Pont rám. Uppssz.
-Nem ez, hanem Ő! És van nevem is!- förmedek rá.
-Liz! Nyugi!-szól rám Jess.
- Nem, nincs nyugi! Szerinted az oké, hogy hirtelen eltűnsz mellőlem, aztán egy tőrrel szaladgálsz?
-Nem érted! Ez így nagyon veszélyes, el kell tűnnöd!
-Nem! Nem megyek sehova, amíg meg nem...
-Vigyázz!-lök félre a magas szöszi.
Te jó ég! Fura szörnyek támadnak ránk. Mik ezek az izék? Undorítóak! Tele vannak csápokkal, de mégis úgy néznek ki, mint a skorpiók. A szőke, a barna hajú társa, és Jess akcióba lendül. Egyetlen döfés a szörnyeken, és eltűnnek. De egyre több jön!
-Mögötted!-kiállt rám a barna hajú harcos. Sajna a reakcióidőm elég lassú, ezért a lény rámugrik,és elesek a súlya alatt. Próbálom lerúgni magamról de nem megy. Egyik tűszerű karjával felém csap, de ekkor valaki keresztülszúrja a szörnyet, és eltűnik felőlem. A tőr hegye pont a szívem fölött áll meg.
-Gyere, hadd segítsek!-nyújta felém a kezét, na ki? Hát a szöszi!
-Köszönöm!
-Liz! Jól vagy?-szalad hozzám Jess rémülten.
- Azt hiszem, igen.
Hirtelen összecsuklik a térdem, és elterülnék a földön, mint egy rongybaba, de egy erős kéz még időben elkap.
-A démon megszúrhatta. Alec az Intézetbe kell vinnünk. Most!- hallom távolról a barátnőm hangját.
-Jace, segíts neki!
Aha, szóval Jacenek hívják. A társát pedig Alecnek. De mik ők? Tele vannak tetoválásokkal! Még Jess is!
-Hé, kislány, tudsz jönni?
-Én? Persze, simán!-próbálok elindulni, de hirtelen elhomályosodik minden, de ezúttal tényleg elesek.
-Segítsetek!-szól Alec.
- Majd én viszem!-szól Jace.
És ezzel, minden elsötétül.

Sziasztok! Ez lett az első rész, remélem tetszik! Ha igen, jelezd kérlek!