1500 [TaeKook/VKook]

•1•

Fáradtan lapoztam a könyvem lapjait a poros padláson amit igazából csak én használtam. A padlásunkon nagyon sok könyv volt, amiket én szívesen lapozgattam szabad időmben.

- TAEEE, - kiabált fel anya - KÉSZ A VACSORA!

Feltápászkodtam a földről, majd visszatettem a polcra a könyvet. Megéreztem valami ékszer szerűséget, kivettem onnan nagy nehezen mivel be volt szorulva a fal és a polc közé. Egy nyaklánc volt. Kör alakú akart lenni, de kiállt belőle egy kis rész, így nem teljesen kör volt. Nem szenteltem neki nagy figyelmet, visszatettem a polcra a könyvek mögé. Lementem az ebédlőbe ahol már a testvérem és a szüleim vártak rám. Leültem Hyungwon, a testvérem mellé.

- Ugye nem turkáltál a cuccaim között, Tae? - kérdezte apa.

- Nem. - ráztam meg a fejem. Mindíg megkérdezte ezt, ha nem is Ő, akkor anya. Mostanáig nem értettem miért mondják...

Egész vacsora idő alatt az a nyaklánc járt a fejemben. Nem volt a legszebb, de különleges volt. Mivel nem hagyta békén fantizámat az az ékszer, felmentem gyorsan a padlásra. Megkerestem a medált és eldugtam az egyik zsebembe. Ezután bementem a szobámba. Átöltöztem és lefeküdtem aludni.
Másnap miután hazaértem csináltam a szokásos dolgomat; felmentem a padlásra olvasni.
Miután befejeztem az egyik fejezetet megéreztem a zsebemben a nyakláncot. El is felejtettem, hogy elraktam. Letettem a könyvet a földre mellém, majd elővettem a nyakláncot. Nézegettem. Forgattam a medált ujjaim között. Elkezdtem birizgálni a kiálló darabot. Addig addig birizgáltam amíg el nem mozdult az. Utána sötetség. Éreztem valamit. Mintha valami szét akarna tépni. Fájt. Összeszorítottam szemeit és vártam, hogy mi lesz. A szívem hevesebb vert mint bármikor. Ez csak kb 2 másodperc volt, de mintha 2 óra lett volna, annyira fájt. Ezután újra éles fény, süketítő hangok. Kinyitottam szemeim és valami földöntúli tárult szemeim elé. Hatalmas épületek, utak mindenhol. Fák, bokrok, padok. Ezeket ismertem, de fogalmam sem volt, mik lehettek azok a hatalmas épületek. Embereket nem láttam. Felálltam a földről és megfordultam, hogy lássam mi van a hátam mögött. Egy tőlem magasabb fiú állt ott. Barna haja és szintén barna szeme volt. A ruhája teljesen más volt mint az enyém. Sose láttam még ilyet.

- Cosplay versenyre készülsz? - kérdezte mosolyogva.

- Co-cosplay...? - néztem fel rá értetlenül.

- Uhum. - bólintott

- Az mégis mi...? - kérdeztem.

- Hát...olyan, hogy beöltözöl. Mondjuk ez inkább egy múzeumba kellett volna, nem cosplay versenyre. - magyarázta. Semmit sem értettem belőle.

- Uhm...el tudnád mondani, hogy mégis hol vagyok? - kérdeztem ujjaimat tördelve.

- Hát Seoul-ban! Hol lennél? - nevetett.

- Az meg mi...? - néztem rá értetlenül.

- Uhmmm, Korea fővárosa. - mondta. - Miért? Te...honnan jöttél, hogy nem tudod?

- Sillából. - válaszoltam komolyan, mire ő csak hasát fogva nevetni kezdett.

- Sillából??? - kérdezte könnyeit letörölve. Biccentettem. - Hol vannak a kamerák? - körbenézett.

- A mik? - kérdeztem.

- A kamerák. Ez egy prank! Biztos, hogy prank. Nem jöhettél Sillából!

- Dehát...én tényleg onnan jöttem.

- Jó színész vagy! De komolyan, ez milyen prank? - kérdezte kuncogva.

- Prank...?

- Átverés. Na mindegy, akkor hozzunk nézettséget neked. Mi a neved? - kérdezte halványan mosolyogva.

- Kim TaeHyung. - válaszoltam - Neked?

- Jeon JungKook. - mondta.

- Szóval JungKook...nem tudod véletlenül, hogy hogy kerültem ide? - kérdeztem ajkaimat harapdálva.

- Hát biztos idesétáltál...be voltál drogozva vagy mi? - nevetett.

- De... - vakargattam tarkómat. JungKook sóhajtott egyet majd megszólalt:

- Hány éves vagy?

- 17. - válaszoltam egyszerűen.

- Áááá, 2000-es vagy. - bólintott, én pedig értetlenül ránéztem.

- 2000-es? - kérdeztem vissza.

- Akkor születtél, nem? - mondta, mire én lassan megráztam a fejemet. - ...akkor...akkor mikor születtél?

- 500-ban. - válaszoltam.

- Vávávávárj....te azt mondod, hogy te vagy Kim TaeHyung, aki 500 december 30-án született? - kérdezte kikerekedett szemekkel.

- Honnan tudod, hogy mikor születtem...? - kérdeztem ijedten.

- Öhhh... minden töri könyvben benne vagy... - erre csak felhúztam egyik szemöldököm, jelezve, hogy nem értettem hogy mégis miről beszél.