1500 [TaeKook/VKook]

•13•

Ezek után a dolgokat és ez emlékeket meghagyom magunknak. Viszont igen, lefeküdtünk. Az volt az első alkalmam. Esetlen voltam, de Kook aranyosnak tartotta. De belejöttem. Imádtam ahogy hozzám ért. Vigyázott rám.

Találkoztam a szüleivel is. Nagyon kedves emberek. A húga rám akart mászni, de megbeszéltünk mindent, és egész jó kapcsolatban vagyok vele.

Volt egy veszekedésünk. Az az egy volt. Amikor egyedül mentem fel hozzá majdnem megerőszakoltak. Kook azt mondta, az én biztonságom érdekében többet ne mennyek Seoul-ba. Azt hittem már nem szeret, vagy talált magának valaki jobbat. De nem. Csak védeni akart. Haragudtam rá, amiért ezt mondta. Hazamentem. Két napig nem is mentem vissza. De nem bírtam nélküle szóval visszamentem. Ott volt. Ott ült a padunkon és várt rám. Hát igen, nem tudtunk egymás nélkül élni. Hát...most muszáj... Megbeszéltük és minden rendben volt...

Ezután...nyár vége lett. Ez nem is lett volna olyan rossz. De...ami történt...

Éppen készültem Kook-hoz. Már át voltam öltözve, és a kezemben volt a nyaklánc. Hirtelen mozgolódást hallottam az ajtó felől. Bepánikoltam és gyorsan el akartam tűnni. Apa benyitott.

  - Mit csinálsz? - nézett rám nagy szemekkel apa.

  - S-se-semmit... - hebegtem.

  - Mi ez a gönc?! - emelte fel a hangját. Nem tudtam kinyögni egy rendes szót se. - És az mi a kezedben?! - ordított rám.

  - Ta-találtam... - mondtam halkan. Odajött hozzám és kitépte a nyakamból.

  - Ne! Mit csinálsz?! - ijedtem meg és kezdtem el kiabálni.

  - Nem elmondtam, hogy ne nyúlj a cuccaimhoz??!

  - D-de. - sütöttem le szemeim.

  - Használtad, igaz? Onnan vannak a ruháik is, hah?! - ordított. - Mióta használod?!

  - Á-április ó-óta asz-szem...

  - Április?! Olyan kibaszott régóta?! - akadt ki. Lassan bólintottam. Felemelte magasba a nyakláncot.

  - Mit csinálsz?! - kérdeztem, és könnybe lábadtak a szemeim.

  - Amit kell! - azzal földhöz vágta a nyakláncot. Én utána kaptam, da apa rátaposott. Szétzúzta... Bőgtem. Borzasztóan. Apa csak elment.

Úgy váltunk el egymástól, hogy "Holnap találkozunk, szerelmem". De nem mentem. Nem tudtam menni.

~page 13