1500 [TaeKook/VKook]

•2•

- Hogy mi...? - kérdeztem összehúzott szemöldökkel.

- Te vagy az aki majdnem egy fél sereget lemészárolt önmagában...? - nyelt egy nagyot.

- Én nem mészároltam le senkit...

- Várj, te tényleg azt mondod, hogy a múltból jöttél? - kérdezte.

- Hát...nem tudom... - vakargattam meg tarkomat - még most se tudom, hogy pontosan hol vagyok. Oké, Seoul vagy mi, de milyen évet írunk?

- 2017. - válaszolt, mire szemeim kétszereseire tágultak. - Akkor te tényleg 517-ből jöttél...?

- Igen. - válaszoltam, mire JungKook-nak leesett az álla.

- És mégis hogy a francba kerültél ide?? - hadonászott a kezeivel.

- Ezt kérdezem tőled fél órája, hogy hogy kerültem ide! - kezdtem el hadonászni én is.

- Hát de te voltál ott most meg itt,  neked kell tudnod! - magyarázta, mire én felsóhajtottam.

- És most hogy jutok haza...? - tettem fel inkább magamnak, mint  sem JungKook-nak a kérdést.

- Mit csináltál mielőtt idejöttél? - kérdezte.

- Olvastam, deee, ezt birizgáltam. - mutattam fel neki a nyaklàncot.

- Uhum...szóval ezzel van valami. - kivette a kezemből és megnézegette. - Lehet ezzel van valami. - utalt a kis kiálló részre.

- Ohhhhhh igen!!! Ezt birizgáltam és egyszer csak shuhusuhsuhsu! - mutogattam mint egy kisgyerek, amin JungKook elnevette magát.

- Akkor tessék. - visszanyújtotta nekem a nyakláncot, amit én el is vettem és a nyakamba raktam. - Azért még látogass meg! - mondta nevetve.

- Oké, feltétlenül. - nevettem én is.

JungKook hátréblépett, majd mosolyogva integetni kezdett. Én is így tettem, majd meghúztam a pöcköt. Ezután ugyanaz az éles fájdalom, viszont már nem fájt annyira. Újra a padláson voltam. Megfogtam a fejemet és csak bámultam a helység másik végébe. Én tényleg időt utaztam. Nem tudtam felfogni. A nyakláncot elrejtettem a ruhá mögé, és még kb fél óráig néztem magam elé kikerekedett szemekkel.

Ezután eltelt pár nap. Ezekben a napokban JungKook minden nap kiment a parkba, oda ahol találkoztunk. Sose vallotta be, hogy miattam.

Nem igazán terveztem visszamenni a jövőbe. Nem érdekelt. Viszont épp egy könyvet olvastam amikor ismét kezem ügyébe került a nyaklánc. Azt szorongattam miközben olvastam. Hüvelykujjam pont a pöckön pihent, mikoris tüsszentenem kellett. Átkoztam magamat amiért nem vigyáztam. A fájdalom hamar elmúlt. Sóhajtottam egyet, majd újra kezembe fogtam a nyakéket.

- TAEE!! - kiabált és hadonászott felemelt kezeivel JungKook. Én halványan mosolyogva ránéztem, és elengedtem a nyakláncot.

- Mi szél hozott erre? - kérdezte miután odajött hozzám.

- Az orrom szele... - válaszoltam kuncogva.

- Micsoda? - kérdezte nevetve.

- Tüsszentettem és véletlenül meghúztam vagy micsináltam vele... - mondtam kínosan mosolyogva, mire JungKook nevetni kezdett.

- Most nem maradsz egy kicsit? - kérdezte.

- Hát...minek? - néztem rá értetlenül.

- Körbevezetlek! - mondta vigyorogva.

- Ooohhh...de, ahogy a ruháidat elnézem nem illenék ide... - mondtam a tarkómat vakargatva.

- Sebaj! Először feljössz hozzám, itt lakom nem messze. Választasz magadnak ruhát, legközelebb meg mielőtt jössz felöltözöl abba otthon. - mondta a haditervet.

- Woah de előre tervezel. - nevettem - Viszont nincs ellenvetésem. Kíváncsi vagyok mi van itt. - hazudsz TaeHyung...

- Uuu oké!!! - mondta tapsikolva. - Akkor gyere. - szólalt meg, majd elindultunk JungKook háza felé.